A különbségek mellett több azonosság fedezhető fel az orosz erők szíriai bevetése és az ukrajnai invázió között. Elemzők szerint a párhuzamokból kiolvasható, hogy milyen események várhatók Ukrajnában.
A csecsenföldi, a szíriai, most pedig az ukrajnai háború, illetve az orosz megközelítés között számos hasonlóságot azonosítottak az elemzők.
Oroszország úgynevezett szekvenciális, vagyis szakaszos háborút folytatott Szíriában, és most Ukrajnában is – szögezte le a bécsi Leszerelési és Nonproliferációs Központ szakértője.
A Deutsche Welle által megszólaltatott Hanna Notte szerint megegyező a városok bekerítésének taktikája, az ostromok és bombázások végrehajtása, nem utolsósorban pedig az úgynevezett humanitárius folyosók létrehozása, amelyeket azonban fenntartással kell kezelni.
Hasonló a külföldi zsoldosok bevetésének a kérdése, a téma azonban ennél bonyolultabb, mert miközben Oroszország azzal vádolja ellenfelét, hogy idegeneket is bevet a harcokban, maga is ugyanezt a taktikát alkalmazza.
Végezetül Szíriában és Ukrajnában egyaránt terjesztik a megtévesztő dezinformációkat.
Oroszország mindkét fronton azzal vádolta ellenfeleit, hogy a lakosságot használták élő pajzsként. Szíriában például a felkelőkről állították, hogy civilek mögött bújnak meg, Mariupolban pedig ugyanezzel rágalmazták az Azov ezredet. Dezinformációt terjesztettek arról is, hogy a másik fél hamis zászlós vegyi támadásokra készül.
A hasonlóságok dacára óriási különbség is van az orosz erők szíriai és ukrajnai bevetése között. Merőben más célokért folytat háborút Oroszország Ukrajnában, mint korábban Szíriában, így a katonai akció léptéke is sokkalta nagyobb, mint Bassár el-Aszad szír elnök támogatásakor.
Szíriában az Aszadhoz hű kormányerők és az orosz hadsereg – amely csak 2015 szeptemberében avatkozott be – egyes frontokon leállította a harcokat, hogy csapatait máshová csoportosítsa át. Másfél évvel később, 2017 elején úgynevezett de-eszkalációs zónákat hoztak létre Szíria nyugati részein. Ez felszabadította az Aszad-kormány némi erőforrásait, amelyeket átvezényeltek, hogy további területeket foglaljanak el kelet felé.
A pihenő azt a célt is szolgálta, hogy utánpótlással töltsék fel az egységeket. A következő évben, 2018-ban a szíriai hadsereg orosz támogatással visszatért a nyugati frontra, és visszafoglalta a föladottnak tűnt de-eszkalációs zónákat Idlíb kivételével, amely mind a mai napig nem áll Damaszkusz ellenőrzése alatt.
Az ukrajnai háború kapcsán Moszkva bejelentette, hogy a különleges katonai művelet első szakasza lezárult, és most a Donbász „felszabadítására” összpontosít. Nem sokkal később az orosz csapatokat kivonták Kijev külvárosából és Észak-Ukrajnából.
Hanna Notte szerint korai lenne azt állítani, hogy a szíriaihoz hasonló háború folyik majd Ukrajnában is, de
óva intett a túlzott optimizmustól vagy attól a feltételezéstől, hogy a DonbÁszra történő összpontosítás után mindenki fellélegezhet abban a hiszemben, hogy az ország többi részén véget értek a harcok.
A szíriai precedens az elemző szerint azt sugallja, hogy a humanitáriusnak nevezett folyosókat különböző okokból nagyon óvatosan kell kezelni.
A szíriai nagyváros, Aleppó 2016-ban fél évig állt ostrom alatt. Oroszország végül engedélyezte a humanitárius folyosókat, de a civilek bizalmatlanok maradtak. Damaszkuszban szintén nyitottak ilyen folyosókat. Akik félelmükben nem mertek távozni, azokat később legitim célpontként bélyegezték meg.
A narratíva az volt, hogy az emberek szabadon távozhatnak, akik viszont maradtak, csak terroristák lehetnek. Potenciális aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk Ukrajnában a jövőben.
Mariupolban nehéznek bizonyult a humanitárius folyosók létrehozására tett minden kísérlet. A helyzetet bonyolítja, hogy amikor Szíriában folyosókat hoztak létre a de-eszkalációs zónákból, az oroszok általában egyetlen lehetőséget kínáltak fel. Az ott élők megadhatták magukat, letehették a fegyvert, és maradhattak vagy elmehettek, általában Idlíbbe.
Mariupolban nincs nagyon választási lehetőség. A civileket arra kényszerítették, hogy Oroszországba evakuáljanak. Evakuációs buszok civilek százait szállították Mariupolból orosz területekre, ahol néhányukat még arra is utasították, hogy alternatív bizonyítékokkal támasszák alá a történteket.
Notte szerint a vegyi fegyverek konfliktusban történő bevetése – épp a Szíriában történtek okán – már nem számít tabunak.
Damaszkusz azt állította, hogy megsemmisítette a vegyi fegyverkészletét, az összecsapásokban mégis többször bevetette. Moszkva pedig lényegében megvédte a szíriai kormányt a felelősségre vonás alól a Nobel-békedíjjal kitüntetett OPCW-nél, a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnél.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a nyugati országok sosem tudták érvényesíteni a vegyi fegyverek használatának tilalmát.
A bucsai vérengzés arra utal, hogy Oroszországot viszonylag kevéssé érdekli a nemzetközi közösség vádja az atrocitásokért.
Az Aszad-kormány azért vetett be vegyi fegyvereket Szíriában, mert operatív és taktikai szempontból általában szorosan összefonódott a fegyveres ellenzék elleni hagyományos hadjárattal. A cél a kollektív büntetés volt az ellenzék által ellenőrzött területeken, az ostromok és más válogatás nélküli erőszak alkalmazása mellett.
Ukrajna esetében a kérdés akkor merül fel, ha a háború a kimerülés szakaszába ér. Egyes elemzők szerint ez már bekövetkezett. Ilyenkor a másik fél civil lakosságát kell idővel kényszeríteni. Vajon ebben az esetben van értelme a vegyi fegyverek bevetésének, kivált, ha nem tetemesek a költségei?
Még ha Oroszország nem is vetne be vegyi fegyvert Ukrajnában, élhet a hamis zászlós propagandájával arról, hogy a másik fél hajt végre vegyi fegyveres támadást. És ez hasznos az orosz vezetés számára.
Alátámasztja a saját lakossága számára azt a narratívát, hogy a tömegpusztító fegyverek fenyegetése valójában Ukrajnából ered – Oroszországgal szemben.
Eközben már a puszta lehetőség is félelmet és rettegést kelt Ukrajnában. Oroszország számára kényelmes megoldás, ha belegondolunk, viszonylag kis költséggel – mondta a Leszerelési és Nonproliferációs Központ szakértője.
(Borítókép: Füst száll fel egy orosz bombatámadás után Harkivban 2022. április 21-én. Fotó: MTI / AP / Felipe Dana)