Moldova egykori szovjet tagköztársaságként rövidesen nagy dilemma elé kerülhet. Az Európai Unióba igyekvő ország hiába törekszik a nyugati integrációra, ha gazdaságilag még mindig erősen függ Oroszországtól. Az orosz–ukrán háborús konfliktus nyomán ráadásul ismét felerősödtek a Dnyeszteren túli területen élő, orosz ajkú szakadárok elszakadási törekvései. Európa egyik legszegényebb országának sajátos hintapolitikáját jól mutatja, hogy eddig nem csatlakozott egyetlen, Oroszország ellen hozott nyugati szankcióhoz sem.
Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, megtámadták a transznisztriai szakadár régió legnagyobb lőszerraktárát. Az épület emeletein betörtek az ablakok, a helyiségekből dőlt a füst. A régió belügyminisztériuma szerint drónokat indítottak ellenük, és Ukrajna felől lőtték őket.
A Transznisztria, vagyis a Dnyeszter Menti Köztársaság északi részén, az ukrán határtól csupán 4 kilométerre található Cobasna településen épült raktárban becslések szerint 22 ezer tonna fegyver, lőszer, hadianyag található, amelyet már jó ideje a térségben állomásozó orosz erők felügyelnek. A fegyverek egy része a 14. szovjet hadsereghez tartozott, a másik részét pedig még az egykori NDK-ból és Csehszlovákiából kivont szovjet alakulatok hozták magukkal.
A helyzet komolyságát jól jelzi, hogy már Bulgária és Németország is arra szólította fel a Moldovában tartózkodó állampolgárait, ha tehetik, hagyják el a térséget.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint a moldovai szakadár régióban végrehajtott támadások mögött Oroszország áll, és céljuk destabilizálni a térséget és tovább mélyíteni a konfliktust. Ezzel szemben a helyiek a támadással az ukrán szélsőségeseket vádolják. Az oroszbarát attitűd leginkább az orosz állami média befolyásának köszönhető, ami már régóta ukránellenes propagandában merül ki – vélik egyes elemzők.
Sokan vélik úgy, hogy a Dnyeszteren túli régió is bekapcsolódhat az orosz–ukrán háborús konfliktusba, hiszen ezt a területet már 1992 óta oroszbarát szakadárok irányítják.
A Dnyeszteren túli régió régóta jelentős gondot okoz Moldovának, mivel a helyi szakadárok egyértelműen destabilizálják a térséget.
A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaságban – amelyet egyetlen ENSZ tagállam sem ismer el – megtiltották, hogy a hadra fogható férfiak elhagyják a térséget. A Dnyeszteren túlon a Foreign Policy beszámolója szerint jelenleg 500 orosz békefenntartó és körülbelül ezer orosz katona tartózkodik, a moldovai hatóságok pedig összesen négyezer katonával vannak jelen.
Az orosz–ukrán konfliktusban a transznisztriai vezetés eddig megpróbált nem határozottan állást foglalni. Kommunikációjában kerülte az ukránellenes retorikát és nem hárította Kijevre a felelősséget, ráadásul több ezer ukrán menekültet fogadott be. A térség vezetője, Vadim Krasznoszelszkij pedig arra kérte a kijevi kormányt, hogy vizsgálja ki az incidenseket.
A Dnyeszter Menti Köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként még 1990. szeptember 2-án kikiáltották ki, miután egyértelmű lett az erős román orientáció Moldovában, amelynek az orosz és ukrán kisebbség nem akart a része lenni. Moldovában rövid időre polgárháború kezdődött 1992-ben, amit Oroszország arra használt ki, hogy támogassa a területen lévő szakadár harcosokat.
A Szovjetunió felbomlása után a régióban hatalmas mennyiségű fegyverkészlet maradt, amit a helyi oroszok és ukránok terveztek használni, amikor felkészültek a moldávok elleni háborúra. Moldova azonnal megtámadta a Dnyeszter mellékét, a hadseregét román önkéntesek is erősítették. A Dnyeszter melléke is kapott támogatást: kozákokat, ukránokat és oroszokat a határon túlról, akik között leszerelt, képzett katonák is voltak. A moldovai hadsereg végül vereséget szenvedett.
Az 1992-es békemegállapodás értelmében Moldova lemondott minden jogáról, hogy beleszóljon a Dnyeszteren túli terület ügyeibe, de függetlenségét nem ismerte el, továbbra is Moldova részének tekinti azt.
A szakértők szerint a Moldovához való visszacsatolását Oroszország és Ukrajna abban az esetben támogatná, ha Kisinyov felhagyna a Bukaresthez való közeledéssel.
Az ország – főként időskorú – lakosságában még mindig erősen él a tudat, hogy ők moldáv nemzetiségűek, nem pedig románok. Európa legszegényebb országába a háború kitörése óta 95 ezer ukrán menekült érkezett, ami az összlakosság 3,5 százalékát teszi ki.
Az országnak nemcsak a komoly menekültáradattal kell megküzdenie, hanem a súlyos gazdasági következményekkel is.
A moldáv kormány többször is felszólította már az állomásozó orosz egységeket, hogy hagyják el a térséget. A régió helyzete megosztja a helyi vezetést is, a politikusok egy része úgy tartja, hogy a terület nem függetlenítheti magát Moszkvától, legfőképp gazdasági kitettsége miatt, ennek ellenére nagyon sok helyi oligarcha túlélésének záloga a térség függetlenségének biztosítása. Utóbbiakhoz tartozik a Sheriff-cégcsoport is, amely megelégedne egy Moldován belüli különleges státusszal is.
A szakadár régió sokkal több árut exportál az EU-ba, mint Oroszországba, de jóval többet importál Oroszországból, mint Európa többi részéből. Ezzel szemben Románia jelentős humanitárius szállítmányokkal és üzemanyaggal látja el Moldovát. Ugyanakkor a román-transznisztriai kereskedelmi kapcsolatok sem nevezhetők rossznak.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint az emberek 31 százaléka támogatja a terület függetlenségét, ami jóval több mint a februári 22 százalék.
A háború miatt a moldáv export mintegy 15 százalékkal esett vissza, a kivitel nagy része Ukrajnába, Oroszországba, és Belaruszba irányul. Az infláció mindeközben 22 százalékkal emelkedett. A moldovai vezetés – Ukrajnához hasonlóan – nemrég nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
(Borítókép: Alexey DANICHEV / SPUTNIK / AFP)