A török elnök az oroszok ukrajnai inváziója körül kibontakozó globális válságot arra használja fel, hogy engedményeket csikarjon ki a Nyugat és Moszkva részéről, és elérhesse politikai céljait. Erdoğan egyelőre vétózza Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, mivel ezek az országok szerinte támogatják a Törökország által fenyegetésnek tekintett kurd fegyvereseket.
Recep Tayyip Erdoğan arra törekszik, hogy a fekete-tengeri török haditengerészet segítségével biztosítsa a világ élelmiszerkészletének jelentős részét előállító Ukrajnából a teherhajók biztonságos áthaladását, valamint az Egyesült Államok tiltakozása ellenére újabb katonai akciókkal fenyegetőzik a szíriai kurd fegyveresek ellen.
Erdoğan elnöksége alatt Törökország harci drónokkal is támogatta Ukrajnát, amelyek az orosz invázió idején is hatékony fegyverré váltak. Ráadásul Ankara megtagadta Moszkva néhány hadihajójának belépését a Fekete-tengerre, valamint közvetítő szerepet ajánlott föl a béketárgyalások előmozdítása érdekében.
Ugyanakkor Törökország nem vezet be szankciókat Oroszországgal szemben, ami
az orosz turisták és az orosz pénzek kulcsfontosságú célpontjává tette az országot,
Erdoğan jelenleg azon kevés jelentős politikusok egyike, aki rendszeres kapcsolat tart Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Elemzők szerint Erdoğan egy olyan forgatókönyvet követ, amelyet a két évtizedes közéleti szereplése során többször előhúzott:
a válságokból politikai tőkét kovácsol.
Ennek középpontjában az engedmények megvonása áll a barátoktól és az ellenségektől egyaránt, miközben a nemzetközi ügyekben betöltött szerepét arra használja fel, hogy országon belüli imázsát erősítse.
Erdoğan az Ukrajna elleni orosz támadás következtében kibontakozó globális válság kulcsfontosságú szereplőjévé pozícionálta magát. A folyamat során felbosszantott néhány európai vezetőt, akik egyre inkább tekintélyelvű vezetőnek és megbízhatatlan szövetségesnek tartják őt.
Ukrajna orosz inváziója egy olyan időszakban történt, amikor Erdoğan hatalmát a 2016-os katonai puccskísérlet óta a legsúlyosabb veszély fenyegette. Elemzők szerint Törökország egy folyamatos valutaválság kellős közepén tart, ami nagyrészt az elnök gazdaságpolitikájának az eredménye.
Törökország hivatalos inflációs rátája jelenleg közel 70 százalék, ami a legmagasabb a G20 országai között és a hatodik legmagasabb a világon. Független közgazdászok szerint Törökország valódi inflációs rátája azonban jóval 100 százalék fölötti. A válság törökök millióit taszította szegénységbe, ami csökkentette Erdoğan népszerűségét, még konzervatív bázisa körében is, és fennállt annak a veszélye, hogy elveszíti a 2023 júniusára tervezett választást.
A háború azonban lehetőséget kínált számára, hogy a világ egyik jelentős politikai vezetőjeként lépjen föl, nem pedig olyan elnökként, akit széles körben hibáztatnak országa gazdasági gondjaiért. A török gyártmányú Bayraktar TB-2 harci drónok központi szerepet játszottak Ukrajna elleni orosz támadásban. Orosz katonai konvojokat semmisítettek meg és elsüllyesztették a Moszkva hadihajót.
A drónok sikere megmutatta Törökország katonai-védelmi iparának erejét, amelyet Erdoğan úgy épített ki, hogy az ország 70 százalékban önellátó legyen,
ezzel is csökkentve az Egyesült Államoktól és Európától való függést.
Törökország emellett a nemzetközi szerződésekből fakadó jogaira hivatkozva megakadályozta az orosz hadihajók Fekete-tengerre való belépését, és otthont adott az orosz–ukrán-béketárgyalások első két fordulójának.
Ez a politika elnyerte a nyugati vezetők tetszését még azzal együtt is, hogy Törökország tartózkodott az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésétől, és üdvözölte az orosz pénzek beáramlását. Törökország továbbra is azon kevés helyek egyike, ahova az oroszok közvetlenül utazhatnak.
De bármennyire is komoly politikai tőkét kovácsolt Erdoğan az ukrajnai válság korai kezeléséből, májusban ismét magára haragította a nyugati vezetőket, amikor bejelentette, vétózni fogja Svédország és Finnország NATO-csatlakozását. A török elnök azzal vádolta a két északi államot, hogy támogatnak egy kurd fegyveres csoportot, amelyet mind Törökországban, mind Európában terrorszervezetként tartanak nyilván. Svédország félretájékoztatással vádolta Törökországot, és mindkét állam kijelentette, hogy párbeszéd útján rendezik a vitát.
Ezzel a lépéssel Erdoğan egy régóta fennálló török panaszt emleget föl, amelynek fókuszában szíriai kurd milíciák nyugati kormányok általi támogatása áll. A török kormány a Kurdisztáni Munkáspárt – Törökország és az Egyesült Államok által is terrorista szervezetnek tekintett csoport – elleni háborúban is részt vesz, és bombázza a csoport észak-iraki bunkereit.
Erdoğan azzal is fenyegetőzik, hogy új hadműveletet indít Szíriában a kurdok vezette milíciák ellen.
Eközben a török elnök továbbra is kulcsszerepet játszik egy sor más nemzetközi válságban, beleértve az Oroszországgal és Ukrajnával folytatott tárgyalásokat a Fekete-tengeren keresztüli élelmiszerexport biztonságos lebonyolításáról. A javaslat értelmében török hadihajók biztosítanák az útvonalat a polgári hajók számára, amelyek gabonát és egyéb élelmiszer-alapanyagokat szállítanak Ukrajnából a Fekete-tengeren keresztül a világ más részeibe.
Erdoğan emellett politikai hasznot húzhat a NATO-n belüli konfliktusból, még akkor is, ha végül meghátrál, és csak minimális engedményekkel fogadja el Svédország és Finnország felvételét, és továbbra is Törökország érdekeit védő, globálisan is kulcsfontosságú vezetőként állíthatja be magát.
(Borítókép: Recep Tayyip Erdoğan. Fotó: Aytac Unal / Anadolu Agency / Getty Images)