Teshimán autógumik, akkumulátorok és szennyvíz szennyezte be a tájat. Ezek a látványosságok ma már egy múzeumban vannak, emlékeztetőül arra, hogy a környezetpusztítás hogyan bontakozhat ki a szemünk láttára, és az egyszerű emberek hogyan tudják visszafordítani a környezeti károkat.

Teshima nyugati csücskén több éven át csaknem egymillió tonna ipari hulladékot dobtak ki illegálisan. A növekvő szeméthegy miatt Teshima a szemétsziget becenevet kapta. A lakosok maszkot viseltek, amikor a hulladékot elégették, és füstfelhőket küldtek a levegőbe. Sokan szemfájdalomra panaszkodtak, és néhányan asztmás tüneteket mutattak. A helyi halászat és mezőgazdaság rosszul ment, mivel a fogyasztók elkerülték a teshimai terményeket és a tenger gyümölcseit.

1975-ben a félrevezető nevű Teshima Comprehensive Tourism Development Company (Teshima Átfogó Turizmusfejlesztési Társaság) engedélyt kapott Teshima akkori kormányzójától, hogy a szigetlakók akarata ellenére ipari hulladékot importáljanak a szigetre. A cellulóz, az élelmiszer-hulladék és a faforgács mellett a Teshima Tourism illegálisan hatalmas mennyiségű ipari hulladékot – autók aprított alkatrészeit, olajat, PCB-ket és más mérgező anyagokat – kezdett el lerakni, mindezt a városvezetés beleegyezésével. Ahogy a hulladék mennyisége nőtt, a szennyvíz elkezdett a tengerbe szivárogni, és Teshima szemétlerakóvá vált –  írja a Guardian.

A helyiek tüntettek, és több száz gyűlést és rendezvényt tartottak. A kampányolók csoportja fél éven át mindennap a tartományi kormányhivatalok előtt ült és szórólapokat osztogatott, követelve a Teshima Tourism és annak elnöke, Sosuke Matsuura elleni fellépést.1990-ben a helyi rendőrség ellenőrzést tartott a szigeten, megfosztotta a céget a működési engedélyétől, és letartóztatta Matsuurát, aki jelképes pénzbírságot és rövid felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A nyomozás azonban felkeltette a média érdeklődését. Szimpatizáns politikusok látogattak a szigetre, és a környezetvédő csoportok, akiket az 1970-es és 80-as évek sikeres légszennyezés elleni kampányai ösztönöztek, az ipari hulladékok veszélyeire irányították a figyelmet.

„Adjátok vissza a szigetünket!”

2000-ben a lakosok megegyeztek a tartomány kormányával a hulladék eltakarításáról. A következő két évtizedben 913 ezer tonna szemetet távolítottak el a helyiek, és a közeli Naoshima szigetére szállították, hogy ott kezeljék és elégessék. Az acéllemezek eltávolítása azután kezdődött meg, hogy a hatóságok szerint a benzol és más mérgező vegyi anyagok szintje megfelelt a nemzeti biztonsági előírásoknak.

Tönkretették a környezetet, és kockáztatták az emberek egészségét, csak azért, hogy pénzt keressenek

– mondta Toru Ishii helyi lakos, aki Matsuura régi irodáját múzeummá alakította, amely Japán egyik legsikeresebb környezetvédelmi mozgalmának állít emléket. A kiállítási tárgyak között szerepel egy falnyi aprított hulladék, tüntetésekről készült fényképek és egy transzparens, amelyen ez áll: „Adjátok vissza a szigetünket!”. A kampányban részt vevő 549 háztartás vezetőinek nevei egy falon sorakoznak.