A legutóbbi példa az internet lekapcsolására 2021. februári, amikor Mianmarban – korábban Burma – a hadsereg puccsot hajtott végre, mert nem fogadta el a demokratikus választások végeredményét, és nem engedte, hogy letegyék az esküt az új parlamenti képviselők.
Egy helyi újságíró mesélte, hogy ismerőse hívta fel kétségbeesetten, és annyit mondott csak neki a telefonba, a hadsereg vette át a hatalmat, megkezdték az ellenzéki politikusok begyűjtését. Rápillantott mobiljára és ellenőrizni akarta internetkapcsolatát, azonban már egyik sem működött. Még ekkor sem hitte el, ami történt, ezért felpattant a motorjára, és elrobogott a parlamenthez, ahol az épületet már nem a rendőrség, hanem a hadsereg alakulatai őrizték. Mianmar egy pillanat alatt süllyedt vissza az internet előtti korszakba.
Hajnalban a junta katonákat küldött az internetszolgáltatókhoz, ahol erőszakkal kényszerítették a mérnököket, hogy állítsák le a szolgáltatást, és így szakítsák meg a kapcsolatot a külvilággal. Ez volt az első lépés a digitális puccs felé, amikor teljesen átvették a hatalmat a kommunikációs rendszerek felett az ázsiai országban.
Ukrajnától Mianmarig a kormányok irányította internetlekapcsolások egyre gyakoribbak.
2021-ben a világ 34 országában volt 182 központilag irányított leállás
– legalábbis az Access Now nevű NGO szerint, amely folyamatosan monitorozza az internetes kapcsolatot a világon. Ázsiában és Afrika sok országában az emberek viselkedését akarják befolyásolni inkább a leállásokkal, míg például a nemzetiségi ellentétek szaggatta indiai Kasmírban és Dzsammu államban volt darabra a legtöbb digitális elsötétítés az előző évben.
A digitális főkapcsoló lecsapása tehát elsősorban az önkényuralom eszköze, amikor az internetelérés korlátozását egy kormány a saját népe ellen használja. Amikor az internet eltűnik, azt sokfelé nagyon rossz előjelnek tartják, amit általában valami baljós dolog követ – mondja Simon Angus, a Monash Egyetem közgazdásza. Ők üzemeltetik egyébként a Monash Internet Observatoryt, amely valós időben követi a globális internet-kapcsolatrendszert.
Ezek általában kapcsolatba hozhatók az emberi jogok durva megsértésével, amelyeket a digitális sötétség leple alatt követnek el.
De vannak másféle károk is. A váratlan internetleállások esetén megszakad a kapcsolat például a mentősök és a kórházak között, vagy megbénul időlegesen az ország pénzügyi rendszere, azonban ennek ellenére egyre gyakrabban nyúlnak a kormányok ehhez az eszközhöz. Az Access Now adatai szerint tavaly 15 százalékkal nőtt a leállások száma 2020-hoz képest. A gazdasági kár is jelentős, 2021-ben ezt 5 és fél milliárd dollárra tették.
Ukrajnában a februári háború kezdetekor, a támadás előtti órában borult a sötétség fátyla az országra, amikor egy általános, államilag támogatott orosz kibertámadás keretében a műholdas rendszereket bénították le, offline állásba kapcsolva ukrán modemek ezreit. Szudánban is a katonai hatalomátvétel után nehezítették meg az internet-hozzáférést, de ugyancsak a hálózat ellehetetlenítésével reagált a hatalom a polgári engedetlenségre Kazahsztánban és Etiópiában is.
Furcsa módon vannak helyek, ahol nemcsak a civilek kordában tartásának egyik eszköze az internet-hozzáférés megtagadása, hanem az oktatási rendszerben is korlátozó eszközként alkalmazzák. Évente hallgatók milliói szenvednek az internetes elzárástól a vizsgaidőszakokban, Szíriától Szudánig, Jordániától Indiáig. Például Algériában az orvostanhallgatók éves vizsgaidőszakában öt napig nincs internet-hozzáférés. A kormányzat magyarázata szerint azért, hogy senki se csalhasson a vizsgákon.
Viszont rettenetes károkat tud okozni ez a néhány napos leállás. Szudánban a tavalyi katonai hatalomátvétel egy hónapos zűrzavaros időszakában az emberek nem tudták fizetni áramszámlájukat, a pokoli hőségben így nem működtek a lakásokban a légkondicionálók.
Indiában kapcsolták le leggyakrabban a netet 2021-ben, egészen pontosan 106 alkalommal, vagyis ez önmagában több mint a fele az összes digitális elsötétítésnek a világon. Ezek közül a legtöbbször – 85-ször – a szeparatista lázongások sújtotta Kasmír és Dzsammu államokban. Ebben az időben leállt a zoomoktatás, az orvosok nem tudtak videókapcsolatba lépni a távol lakó páciensekkel, és sérültek a banki szolgáltatások is.
Egy jogász szerint aggodalomra ad okot, hogy egyedül Indiában mennyire megugrott a kényszerleállások száma. Ez pedig olyan helyekről szivárgott át – mint Togo, Kamerun déli része, vagy éppen Tádzsikisztán –, ahol már alapból nem feltétlenül adottak a jogállamiság keretei, miközben ilyesmi korábban nem volt jellemző Indiára – írja összefoglalójában a Guardian.
(Borítókép: Tüntetések 2022. május 25-én Srinagarban. Fotó: Yawar Nazir/Getty Images)