A Kínai Népköztársaság egyelőre nem jelentette be, hogy Hszi találkozna Putyinnal az SCO-csúcson (Sanghaji Együttműködési Szervezet), de az orosz média már közölte, hogy erre sor kerül. 

Hszi és Putyin találkozóján egyetértés születhet a kettőjükkel szembeni, az Egyesült Államok által vezetett feltartóztatási politikával kapcsolatos közös útról. Előfordulhat, hogy az oroszok valami fontosat tesznek azért, hogy ukrajnai hadjáratukat már most magasabb szintre emeljék, hogy pozitív impulzusokat adjanak a Kínával való együttműködésnek − írja elemzésében a Privátbankár. 

A pekingi téli olimpia befejezése után négy nappal indult ukrajnai „különleges katonai hadművelet” kezdetétől fogva sejthető, hogy Putyin soha nem szállt volna be ebbe a projektbe Hszi csendes jóváhagyása nélkül.

Ahogy azonban a konfliktus egyre elhúzódik, és ahogyan az Egyesült Államok egyre több országot von maga mellé, hogy megbüntesse Oroszországot, a kínai segítség szükségessége napról napra világosabbá válik.

Mostanáig a kínaiak nagyon körültekintően támogatták Oroszországot. Nagylelkűek voltak a diplomáciai támogatással az ENSZ-ben és máshol is, de vezető nemzetközi vállalataik kivonultak az orosz piacról, mert attól tartottak, hogy amerikai szankciók alá kerülnek. Nem hallani arról sem, hogy fegyvereket és lőszereket küldtek volna Oroszországba.

Az Oroszország elleni kiterjedt nyugati szankciók alatt a kínai–orosz kereskedelem januártól augusztusig 31 százalékkal, 117,2 milliárd dollárra ugrott éves szinten, és most a két fél abban is megállapodott, hogy a gázfizetési valutákat amerikai dollárról kínai jüanra és orosz rubelre cserélik le.

A közelmúltbeli amerikai figyelmeztetések, miszerint másodlagos szankciókat fognak alkalmazni az árplafonokat megszegő, orosz olajat importáló országokkal szemben − ahogyan azt Kína minden bizonnyal meg fogja tenni −, felhívták Peking figyelmét arra, hogy elkerülhetetlen a további konfrontáció Washingtonnal.

Oroszországnak most Kínától többre van szüksége a szavaknál és a megerősített kereskedelemnél, beleértve a katonai szállítmányokat is. Fegyvert és lőszert az oroszok máshonnan is beszerezhetnek.

Kínának azonban megvan a lehetősége arra, hogy

azáltal, hogy egyszerűen fokozza a Tajvanra nehezedő nyomást, és zaklatja az amerikai flottát a Dél-kínai-tengeren.

Ez megnyitna egy „második frontot”, amely szükségképpen elvonná Washington figyelmét a Kremlre irányuló fókuszról.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) egy regionális biztonsági blokk, amelyet Kína, Oroszország és a közép-ázsiai államok alapítottak 2001-ben. Az SCO mára a világ népességének 41 százalékát fedi le és a globális GDP 24 százalékát adja. Sokan a „keleti NATO”-ként emlegetik.

Jelenleg nyolc ország teljes jogú tagja az SCO-nak: Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Pakisztán és India; négy ország − Afganisztán, Fehéroroszország, Irán és Mongólia − megfigyelői státusszal, hat ország – Azerbajdzsán, Örményország, Kambodzsa, Nepál, Törökország és Srí Lanka − pedig párbeszédpartneri státusszal rendelkezik.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök 2014. május 20-án. Fotó: Sasha Mordovets/Getty Images)