Egyre világosabbá válik, hogy Ukrajna fogja megnyerni ezt a háborút, és hogy a Kreml történelmi bizalmi válsággal néz szembe. Sőt, most már valóban úgy vélem, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy Vlagyimir Putyinnak olyan súlyos gyengeségei vannak, hogy talán a vég kezdetének lehetünk tanúi − nemcsak a rezsimjének, hanem magának az Orosz Föderáció végének is − írja a Telegraphon megjelent elemzésében Ben Hodges nyugalmazott altábornagy, az Egyesült Államok Európában állomásozó erőinek volt főparancsnoka, a Human Rights First nevű nonprofit emberi jogi szervezet főtanácsadója.

Véleménye szerint ez a több mint 120 etnikai csoportot magába foglaló hatalmas birodalom fenntarthatatlan lábakon áll, és mint a híres Hemingway-idézet mondja, az összeomlása először fokozatos lehet, de hamarosan hirtelen, erőszakos és ellenőrizhetetlen eseménnyé válhat. Ha nem készülünk fel erre a lehetőségre úgy, ahogyan nem készültünk fel a Szovjetunió összeomlására, akkor ez óriási instabilitást hozhat a geopolitikába.

A Kreml legitimitásának alapja a hadsereg ereje

Hodges legalább három olyan tényezőt lát, amely a Föderáció összeomlásához vezethet. Az első az orosz hadseregbe vetett belföldi bizalom összeomlása, amely hagyományosan a Kreml legitimitásának középpontja. A hadsereg ukrajnai megaláztatása mostanra már majdnem teljes, a büszke Fekete-tengeri Flotta még mindig a Krím mögé bújik, túlságosan félve attól, hogy fellépjen egy olyan ország ellen, amelynek még haditengerészete sincs.

Az orosz férfiak pedig, akiket egykor csábítottak a hadsereg fizetési ajánlatai, tömegesen kerülik a toborzást annak tudatában, hogy milyen sors vár rájuk a harctéren. Ez a csecsenföldi és más, a Föderáció peremén élő nemzetekből származó etnikai kisebbségek aránytalan toborzásához vezetett − akiket a legkönnyebben lehet ágyútölteléknek használni −, ami olyan sérelmeket váltott ki, amelyeket nem könnyű elfelejteni.

Ha néhány militáns csecsen úgy döntene, hogy  újabb függetlenségi háborút  indít, hol találna Putyin katonai erőforrásokat a harchoz, most, hogy annyi mindent Ukrajnára pazarolt? Kétségtelenül tisztában van azzal, hogy ha egy ilyen háborút a csecsenek gyorsan és határozottan megnyernek, az hasonló felkelések hullámát indíthatja el az egész Föderációban.

Túlságosan pusztítók az orosz gazdaságot ért károk 

A volt főparancsnok második érve az, hogy az orosz gazdaságot ért károk túlságosan pusztítóak, és a Föderációnak 144 milliós lakosságot kell eltartania. Az energiapiacok elvesztését, amely az ország modern iparának hiányát kompenzálta, nem lehet visszafordítani. Az európai kormányok nem fognak újra az Északi Áramlat 1-re támaszkodni, miután megtapasztalták, milyen könnyen lekapcsolható, és már most hosszú távú beruházásokat hajtanak végre a hazai energiaellátás érdekében.

Oroszország a fegyverexportra is támaszkodott, de melyik ország lesz most érdekelt abban, hogy megvegye a felszereléseit vagy fegyvereit? Egy ilyen gazdasági válságot hónapokig el lehet viselni abban a téves reményben, hogy az üzlet egy napon visszatér − de még Oroszországban is van határa a sztoicizmusnak.

Már most fel kell készülni a lehetséges összeomlásra

A harmadik tényező a nyugalmazott altábornagy szerint Oroszország népességének ritkasága. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság területének 70-szerese, a Föderációnak csak kétszer annyi lakosa van, mint az Egyesült Királyságnak. Ezek a számok a legjobb időkben is megnehezítik a polgári szolidaritás megvalósulását, de most, amikor a központ gyenge helyzetben van, a nemzeti identitás érzése gyorsan csökkenhet.

A nyugati szankciók nehéz gazdasági kompromisszumokra kényszerítik Moszkva elitjét. Elkerülhetetlenül a fővárosi középosztályt fogják támogatni − amely közvetlenebb fenyegetést jelent a hivatalnokokra nézve − az államalkotó nemzetek kisebbségi lakosságának kárára.

Mindezeket tekintve Hodges szerint megdöbbentő, hogy milyen kevés szó esik az Orosz Föderáció lehetséges végéről. Véleménye szerint éppen ezért már most fel kellene tenni a nehéz kérdéseket, nehogy később a semmiből zúduljanak azok ránk.

Például, hogyan játszódna ez le egy olyan országban, amely jelentős nukleáris fegyverkészletekkel és kevés hatalmi központtal rendelkezik? Ki vonná ki a nukleáris fegyvereket? Hogyan kerülhetné el a Nyugat, hogy fegyverek és fegyveresek szivárogjanak be a balti államokba? Elkerülhetetlen-e egy nagyobb belső konfliktus, vagy az összeomlás politikai keretek között megfékezhető?

A nyugalmazott altábornagy szerint ezek a dilemmák együttesen igen jelentős kihívást jelentenek a Nyugat számára. Ha elrontjuk, katasztrófával nézhetünk szembe. A 30 évvel ezelőtti utolsó orosz összeomlásra való felkészületlenségünk és az azt követő belső zavargások vitathatatlanul Putyin elnökségéhez vezettek. Nem kockáztathatjuk meg, hogy másodszor is felkészületlenek legyünk − fogalmazott.

(Borítókép: Ben Hodges. Fotó: Ullstein bild/Getty Images)