Augusztus végén a kelet-ukrajnai Kupjanszk városában a megszálló hatóságok ünnepségeket tartottak az orosz zászló napja alkalmából − írja elemzésében a Financial Times. 

Néhány tucat ember − köztük Kreml-párti aktivisták és olyan helyiek, akik a városban maradtak, miután azt hat hónappal ezelőtt elfoglalták az orosz erők − egy hatalmas, 60×40 méteres orosz trikolórt bontott ki a főtéren, majd zászlókat lengettek, és hazafias dallamokra táncoltak.

Alig néhány héttel később az orosz megszálló erők eltűntek, miután egy meglepetésszerű ukrán támadás arra kényszerítette őket, hogy több mint háromezer négyzetkilométernyi területet adjanak fel, tankokat, páncélozott járműveket és ellátmányt hagyva maguk után.

A megdöbbentő fordulat meghazudtolta azt, amit a megszállt területeket tavasszal és nyáron meglátogató magas rangú tisztviselők mantraként ismételgettek, miszerint „Oroszország örökre itt van” Délkelet-Ukrajnában.

A nyugati fegyverek és hírszerzés támogatásával Ukrajna ellentámadása a harkivi régióban megakasztotta a háború lendületét, felfedte Oroszország túlterhelt inváziós erőinek sebezhetőségét, és lerombolta a Kreml által láttatni kívánt helyzet illúzióját.

A drámai visszavonulás a csatatéren csak egy a számos ukrajnai kudarc közül, amellyel Vlagyimir Putyin orosz vezetőnek ezen a héten szembe kellett néznie.

A héten közzétett adatok szerint Oroszország idei költségvetési többlete a gyengébb olajárak és az Európába irányuló gázszállítások csökkenése miatt majdnem elpárolgott, ami még nagyobb nyomást gyakorolhat a gazdaságra. Az Európai Unió a Moszkvával vívott energiaháborúra készül, és semmi jele annak, hogy az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók miatt gyengülne a határozottsága.

Olyan nem nyugati vezetők, akik eddig Moszkva mellett álltak, elkezdtek elhatárolódni a Kreml háborújától. Az orosz elnök egy csütörtöki üzbegisztáni csúcstalálkozón elismerte, hogy kínai kollégájának, Hszi Csin-pingnek „kérdései és aggodalmai” vannak az invázióval kapcsolatban. Pénteken az indiai miniszterelnök, Narendra Modi ugyanezen a csúcstalálkozón nyilvánosan megdorgálta Putyint, mondván, hogy „a mai korszak nem a háborúk korszaka”.

Amióta Putyin februárban elrendelte az ukrajnai inváziót, az orosz vezető fenntartja azt a nyilvános álláspontot, hogy ez egy „különleges katonai művelet” − ez a kifejezés arra szolgál, hogy belföldön a szokásos üzletmenet érzetét keltse, és inkább a távoli, például szíriai konfliktusokat idézze fel, mint az oroszok traumatikus emlékeit a csecsenföldi és afganisztáni véres, őrlő háborúkról.

Ez az álláspont azonban egyre tarthatatlanabbá válik − mind katonai, mind belpolitikai szempontból.

Egyes katonai elemzők szerint az orosz elnöknek nincs más választása, mint elrendelni a konfliktus jelentős eszkalációját.

Az év végére a Kreml elveszíti majdnem az összes tüzérségi lőszerét, majdnem az összes páncélozott járművét, harckocsiját és szárazföldi erőinek nagy részét. Hogyan lehet folytatni a háborút tüzérség és csapatok nélkül?

− mondja Pavel Luzin, az orosz hadsereg szakértője. 

Emellett Putyin otthon is nyomás alatt van, nemcsak az ellenzék oldaláról, amelynek nagy része vagy elmenekült az országból, vagy túlságosan fél az inváziót kritizálni, hanem saját oldaláról is, beleértve a háború néhány prominens támogatóját, aki szintén eszkalációra buzdít.

Mivel a győzelem egyelőre nem látszik a láthatáron, egyre nehezebb az oroszokat megvédeni a háború visszahatásaitól.

Putyin nagyon veszélyes játékot játszik. Ez az erőforrások csatája, és a legfontosabb erőforrás az idő. Most vagy tovább várakozik, mint Európa [a tél folyamán], vagy az orosz emberek belefáradnak. És nem világos, hogy ki omlik össze előbb − Putyin vagy mindenki más

− mondja Alekszej Venediktov, a márciusban bezárt rádióállomás, az Ekho Moszkvi volt szerkesztője.

Küzdelem az újoncokért

Szerdán az interneten felbukkant egy videó, amelyen Jevgenyij Prigozsin, a „Putyin séfjeként” ismert férfi elítéltekhez beszél egy orosz börtön udvarán.

Prigozsin arra buzdította a rabokat, hogy harcoljanak a fronton a Wagner-csoporthoz, egy félkatonai szervezethez csatlakozva, amelynek az Egyesült Államok szerint ő a vezetője. Ha hat hónapot túlélnek, amnesztiát kapnak, ha dezertálnak, kivégzik őket.

A videó rávilágított arra, hogy Oroszország kénytelen alkalmazkodni, mivel a háború elhúzódik, és a győzelem nincs a láthatáron.

Oroszország eddig titkolt műveletei most már nyíltak: a Wagner-csoport óriásplakátokon hirdeti magát Oroszország-szerte. Prigozsin, úgy tűnik, hogy megerősítette a videó hitelességét, miután évekig tagadta a csoport puszta létezését.

Az a nyilvánvaló törekvés, hogy foglyokat toborozzanak Prigozsin milíciája számára, még látványosabbá tette Oroszország problémáit.

Vagy zsoldosok és rabok [harcolnak], vagy a gyermekeitek – döntsétek el ti magatok

− írta Prigozsin egy későbbi közösségimédia-bejegyzésében.

Oroszország problémái még csak itt kezdődnek. Azzal, hogy elvágta Oroszország fő észak–déli utánpótlási vonalát, és elfoglalta a moszkvai csapatok számára létfontosságú állomáshelyet, Ukrajna gyakorlatilag meghiúsította a Kreml kinyilvánított célját, hogy „felszabadítsa” az egész donbászi régiót – mondják elemzők. Ezzel a kijevi erők csatateret nyertek, Ukrajna nyugati szövetségesei pedig megnyugodtak, hogy támogatásukkal győzni fognak.

Ez az ellentámadás nagyon jól mutatja, hogy az orosz fegyveres erők kimerültek

− mondja Luzin.

Az orosz védelmi minisztérium elismerte a visszavonulást, azonban azt „átcsoportosításnak” nevezte.

Ultranacionalista kardcsörtetés

Moszkva harkivi kudarca a leghevesebb hátországbeli háborúpárti táborból is kritikát váltott ki: nyíltan siránkoztak a vereség miatt, és rohantak, hogy találjanak valakit, akit hibáztathatnak − fogalmazott a lap.

Ez a radikálisabb csoport már régóta bírálja a Kremlt, amiért nem ment elég messzire az Ukrajna elleni támadásban. Azt akarja, hogy Putyin teljes körű háborút hirdessen, harcba küldje Oroszország nagy létszámú sorkatonaságát, és mozgósítsa a lakosságot és a gazdaságot.

A konfliktus első fél évében Oroszország úgy vívott háborút, mint egykor Nagy-Britannia a gyarmatain. A bátor kis angol katonák pirosban valahol Indiában harcolnak. A metropolisz pedig megy tovább a szokásos módon a báljaival, társasági gáláival és szalonjaival

− mondta Alekszandr Borodaj orosz parlamenti képviselő, aki három, jelenleg Ukrajnában harcoló önkéntes zászlóalj parancsnoka.

Borodaj, aki korábban a Moszkva által támogatott donbászi szeparatista kormányt vezette, hozzáteszi:

Néha jön egy napbarnított Rudyard Kipling, hogy felolvassa romantikus verseit vérről, porról és homokról. Megtapsolják, adakoznak jótékony célra, aztán ő visszamegy, és az élet megy tovább.

Ez az ultranacionalista tábor kisebbség, az orosz politika peremén létezik, és többnyire katonai bloggerek és más, a Telegram üzenetküldő alkalmazáson író kommentátorok alkotják − írja a vezető brit lap. 

Ennek azonban még mindig lehet politikai visszhangja.

A történelmet a kisebbségek írják

− mondja Tatjana Sztanovaja, az R.Politik moszkvai politikai tanácsadó cég alapítója.

Az ultranacionalista csoport hiperaktivitása, valamint a harkivi vereségre adott rendkívül hangos érzelmi reakciója hatással van a Kreml-barát mainstream elitre, a tévébemondóktól a technokratákig, és idegessé teszi annak tagjait − mondja Sztanovaja.

Ha korábban a félelmeik a háború elhúzódása körül forogtak, most megjelentek a félelmek, hogy Oroszország veszíthet. Ez kérdéseket vet fel mindazok jövőjével kapcsolatban, akiknek a sorsa a kormányéhoz kötődik

− mondja. 

Az ultranacionalista kritika nem maradt észrevétlen a Kremlben. Dmitrij Peszkov szóvivő kedden alig burkolt fenyegetést küldött, és arra figyelmeztette őket, hogy ne vigyék túlzásba a kiabálást − ez ritkán látott beismerése annak, hogy a kritika elbizonytalaníthatja az orosz vezetést.

Ha kritikus nézőpontokról van szó, és ezek a hatályos jogszabályok keretein belül maradnak, akkor ez pluralizmus. De a határ nagyon-nagyon vékony. Itt nagyon óvatosnak kell lenni

− mondta Peszkov. 

A Financial Times szerint egyelőre az ultranacionalisták nézetei nem egyeznek a szélesebb lakosság nézeteivel. Úgy tűnik, az oroszok többsége szívesen támogatja passzívan Putyint és a háborút, de inkább a lehető legkevesebb figyelmet fordítja rá. Támogatásuk alapja, hogy ne kelljen fokozniuk a részvételt.

Ezek a „laikusok”, ahogy Greg Judin, a moszkvai Társadalom- és Gazdaságtudományi Főiskola politikai filozófia tanszékének vezetője nevezte őket, „teljesen depolitizáltak”, és nem akarnak semmilyen módon részt venni a háborúban.

A háború támogatói közül néhányan félintézkedéseket javasoltak a háborús erőfeszítések fokozására anélkül, hogy elidegenítenék a Venediktov által „közömbösen lojálisnak” nevezett lakosság nagy részét.

Borodaj legfeljebb 400 ezer fős részleges mozgósítást javasol, és csak Oroszország határvidékén hirdetne hadiállapotot.

Már régen itt az ideje beismerni, hogy háborúban állunk. És minden más ebből következik

− mondja.

Ramzan Kadirov, Csecsenföld erős kezű vezetője azt javasolta, hogy a kormány inkább az „önmobilizálás” módszerével próbálkozzon.

Ez a mozgósítás terhét a regionális vezetőkre, nem pedig a Kremlre vagy a védelmi minisztériumra hárítaná. Moszkva már korábban is alkalmazta ezt a taktikát népszerűtlen kérdések esetében, leginkább a világjárvány idején, amikor Putyin zárlatokat akart bevezetni anélkül, hogy személyes felelősséget vállalt volna értük.

Putyin lehetőségei

Hogy Putyin hogyan fog válaszolni az ukrajnai kudarcokra, az továbbra is rejtély. Még hat hónappal az után is, hogy az orosz csapatok ellepték egész Kelet- és Közép-Ukrajnát, Putyin igyekezett nyitva tartani a lehetőségeket. A nyilvánosság előtt többször beszélt arról, hogy erőfeszítéseket tesz a teljes Donbász ellenőrzésének megszerzésére, de más forró pontokat, például Harkivot és Herszont ritkán említi.

Ennek eredményeként azonban 

senki sem tudja, miért van szükségünk Harkivra, szemben a Donbásszal. Putyin talán tudja, mit akar, de a többiek csak találgatnak. Húsz éve van hatalmon, és szinte szakrális figura lett. Ezért feltételezzük, hogy biztosan tudja, mit akar. De nem magyarázza el azoknak az embereknek, akik valójában a munkát végzik

− mondja egy Kremlhez közel álló forrás.

Putyin pénteki beszédében ragaszkodott ahhoz, hogy Oroszország nem változtat hadműveleti tervein, és hogy fő célja továbbra is „az egész Donbász felszabadítása”. Azt állította, hogy Oroszország offenzív műveleteivel egyre több terület kerül orosz ellenőrzés alá.

Jelenleg nem a teljes hadseregünkkel harcolunk, hanem csak egy részével. Nem sietünk

− mondta Putyin a RIA Novosztyi hírügynökség szerint. 

Putyin dönthet a konfliktus eszkalálása mellett. Ezen a héten Oroszország fokozta az Ukrajna kritikus infrastruktúrájára mért rakétacsapásokat, amelyek az elektromos hálózatot, a távfűtő műveket és a vízerőműveket sújtották, amit Denisz Smihal ukrán miniszterelnök úgy jellemzett, hogy a tél közeledtével megpróbálják terrorizálni az ukrán lakosságot.

Bár az orosz radikálisok kárörömmel reagáltak,

a bosszú a tehetetlenség jele. A legveszélyesebb helyzet az, ha Oroszország veszít, mert akkor Putyin esetleg nem hagyományos eszközökhöz fordulhat

− mondta a Kremlhez közel álló forrás.

Luzin szerint Putyin megpróbálhatja a konfliktus kiterjesztését egy, a NATO-val való összecsapás kiprovokálásával is, ami indokolttá tenné otthon a teljes mozgósítást. Katonai szakértők szerint azonban több hónapba telne, mire a katonai egységekbe integrált, kiképzett, parancsnokokkal és felszereléssel rendelkező embereket hadrendbe állítanák.

Egy ilyen lépés az orosz lakosság számára is lehetetlenné tenné a háború figyelmen kívül hagyását − ami potenciálisan negatív következményekkel járhat Putyin népszerűségére nézve. Mégis, ahogy az ukrán hadsereg előrehalad, a radikálisok arra sürgetik őt, hogy eszkalálja a konfliktust.

A legtöbb orosz azt akarja, hogy hagyjuk abba a »különleges katonai művelet« játszmát, vegyük le a fehér kesztyűt, és tényleg ott üssük Kijevet, ahol fáj 

− mondja Borodaj.

A képviselő ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi visszavonulás csak átmeneti.

A második világháború kezdetén Oroszország és a Szovjetunió a legszörnyűbb vereségeket szenvedte el a csatatéren, de Berlinben fejeztük be a háborút. Lehet, hogy ez a háború is úgy fog végződni, mint az − talán éppen ott, Berlinben

− mondta el a politikus.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Pavel Bednyakov / Sputnik / Reuters)