Putyin egyelőre biztonságos helyzetben van. Még mindig ő irányítja az államapparátust, és a hadsereg végrehajtja parancsait Ukrajnában. Az orosz vezető ukrajnai kudarcai azonban rontották otthoni pozícióját, és elmélyítette a bizonytalanságot, hogy ki és hogyan fogja átvenni tőle a hatalmat.
Egyelőre kevesen akarnak nyilvánosan beszélni a Putyin utáni világról, óvakodva attól, hogy azzal vádolják őket, hogy beavatkoznak az orosz belpolitikába. A nyugati országok és elemzők azonban a háttérben már tervezik azokat a forgatókönyveket, amelyek Putyin távozásakor kibontakozhatnak − és azt, hogy Ukrajna szövetségeseinek hogyan kellene reagálniuk erre − írja elemzésében Lili Bayer, a Politico külpolitikai újságírója, volt budapesti tudósítója.
Ahhoz, hogy amikor eljön az ideje, stabil lehessen az utódlás − ami Putyin szerint az általa választott időpontban fog megtörténni −, ahhoz az elit nagy fokú konszenzusára van szükség − mondta Laurie Bristow, aki 2016-tól 2020-ig az Egyesült Királyság moszkvai megbízottjaként szolgált.
Ami most történik, az az, hogy megtörik ez a konszenzus
− mondta, megjegyezve, hogy most már többen versengenek a hatalomért a Kremlben. Ez a harc pedig véressé válhat, amikor a Kreml csúcspozíciója szabaddá válik.
Ez nagyon gyorsan olyan lehet, mint egy Shakespeare-dráma. Vagy mint a Trónok harca
− mondta William Alberque, a NATO fegyverzet-ellenőrzési központjának korábbi igazgatója.
Alexander Vershbow, egy korábbi magas rangú amerikai és NATO-tisztviselő szerint a legvalószínűbb forgatókönyv még mindig egy „sima átmenet” Putyin jelenlegi belső körén belül − azt azonban elismerte, hogy a diktátorok megdöntése zűrzavart szülhet. Elmondása szerint belső instabilitás alakulhat ki, és ilyen esetekben az autoriter rendszerekben a dolgok nagyon kiszámíthatatlanná válhatnak.
Bristow arra figyelmeztette a nyugati hatalmakat, hogy maradjanak ki az utódlási harcokból:
Azt hiszem, fel kell ismernünk, hogy csak korlátozottan tudjuk befolyásolni ezeknek a kimenetelét.
Bár − ismerte el a volt nagykövet − „természetesen érdekünk fűződik az eredményhez”.
Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb nukleáris fegyverkészletével, amely több ezer robbanófejet tartalmaz. Ezek egyike is hatalmas pusztítást képes véghez vinni.
Az arzenál régóta Oroszország geopolitikai erejének forrása és globális imázsának meghatározó része − évtizedekig világszerte a Kreml által kivitelezett nukleáris csapás lehetősége uralta a közvélemény képzeletét.
A vezetési válság időszakában ez az arzenál a hatalom szimbólumává válhat. Ez az orosz hadsereg nukleáris erejének kezelőjére, a 12. főigazgatóságra helyezné a hangsúlyt.
Valós lehetőség van arra, hogy halálos verseny alakulna ki a 12. főigazgatóság feletti dominanciáért
– mondta Alberque.
Oroszország a világ legnagyobb országa, amelyben 11 időzóna van, és a Kaukázustól az Északi-sarkvidékig terjed.
Bár úgy tűnhet, hogy Putyin despotikusan kézben tartja az egészet, számos oroszországi köztársaság létezik azonban, amelyeknek gyengébb a kapcsolatuk Moszkvával − és néhányuknak ambiciózus politikai alakjai vannak. Egy távoli fővárosban kialakuló hatalmi vákuum lehetőséget adhat a helyi vezetők számára, hogy nagyobb hatalmat szerezzenek. Bár a legtöbb elemző úgy véli, hogy az Orosz Föderáció nagyrészt egyben maradna a Kreml irányításáért folytatott harcban, elismerik, hogy az orosz kormány régóta tart a széttöredezéstől.
Ilyen frakcióharcok esetén minden szem Ramzan Kadirovra, a Csecsen Köztársaság vezetőjére szegeződik.
Vajon egy versengő frakció mögé állítja-e a súlyát? Vagy azt mondja: Megelégszem egy évtizednyi masszív orosz támogatással − most szakadjunk el, és valószínűleg én irányíthatom Csecsenföldet és Dagesztánt, itt lehet saját birodalmam?
− mondta Alberque, aki jelenleg a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója.
Moszkva ukrajnai inváziója is visszahat a Kremlre. Alexander Vershbow volt oroszországi amerikai nagykövet szerint „kicsi a valószínűsége” a szétesésnek, de megjegyezte, hogy ironikus módon a kelet-ukrajnai területek Putyin általi annektálása „precedensként szolgálhat az Orosz Föderáción belüli szeparatista vezetők számára, hogy azt mondják: a határok most már megváltoztathatók”.
Amikor majd az új vezetői csapat a helyére kerül, a nyugati kormányok számára akkor kezdődnek majd a legnehezebb politikai viták. Miután Putyin lekerül a politikai színpadról, egyes tisztviselők − különösen Nyugat-Európában − azzal érvelhetnek, hogy lehetőség nyílik egy új kapcsolat kialakítására Moszkvával.
Az Egyesült Államok Barack Obama elnöksége kezdetén szimbolikus „reset” gombot ajánlott Oroszországnak, aztán azonban a kapcsolatok tovább romlottak. Németország pedig évekig az Oroszországgal való gazdasági elkötelezettséget hirdette, hogy aztán Moszkva inváziója után történelmi fordulópontot hirdessen.
A Kreml jövendő új vezetésének Németország azt mondhatja, hogy itt az újabb fordulópont. Támogassuk az Egyesült Államokat, hogy újra megnyomják a resetet
− mondta Alberque.
A NATO keleti szárnya elkerülhetetlenül elítélné az ilyen közeledést. Azzal érvelnének, hogy Oroszország soha nem változik − mondta Alberque −, és a szövetségeseikre támaszkodnának, hogy ne engedjenek a háború kezdete óta elfogadott határozottabb NATO-álláspontból.
Mariusz Błaszczak lengyel védelmi miniszter pontosan ezt mondta el a lapnak.
Oroszország egy olyan változatban, amelyben a cár volt a vezető, ugyanolyan volt, mint Oroszország egy olyan változatban, amelyben a kommunista párt főtitkára volt a vezető, és most ugyanolyan, amikor Vlagyimir Putyin vezető
– mondta.
Egyelőre nincs jelölt Putyin utódlására, de egyes tisztviselők azt mondják, hogy egy hasonló ideológiájú − vagy még szélsőségesebb − rezsimre számítanak. Jānis Garisons lett államtitkár rámutatott, hogy Putyin már bebörtönözte kritikusait és lehetséges riválisait, és csak a kívülről érkező keményvonalasok vannak ott, hogy belépjenek az arénába.
Egyetlen kritikusai, akik szabadlábon vannak, azok a szélsőjobbon helyezkednek el − mondta. Nem szabad áldozatul esnünk egy katonai diktatúrának vagy egy csoportnak, amely azzal áll elő, hogy újraindítást akar − mondta Ben Hodges, az amerikai hadsereg európai részlegének volt parancsnoka. Az egyik fő különbség ezúttal az, hogy Európa most gazdaságilag kevésbé függ Moszkvától, aminek köszönhetően kisebb az ösztönzés az újbóli kapcsolatfelvételre.
Hosszú utat tettünk meg annak érdekében, hogy ne vásároljunk Oroszországtól
– mondta egy névtelenséget kérő magas rangú uniós diplomata.
Az a jel, amelyre a nyugati vezetők figyelhetnek, hogy Putyin utódja együttműködik-e az Ukrajnában elkövetett orosz háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi szervezetekkel − ez a lehetőség persze távolinak tűnik.
Kizárólag egy olyan Oroszország nem jelentene fenyegetést Európára, amely elszánt az együttműködésre
− mondta Jan Lipavský cseh külügyminiszter.
Több jelenlegi és volt tisztviselő arra figyelmeztetett, hogy a nyugati kormányoknak az elrettentést az orosz civil társadalom bevonására irányuló hosszabb távú erőfeszítésekkel kell kombinálniuk. Bristow szerint a nyugati szövetségnek el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan érje a Kremlen túli orosz társadalmat; az orosz politikusok, gondolkodók, értelmiségiek, tanárok, üzletemberek következő generációját, hogy egyfajta alternatív jövőképet fogalmazzanak meg.
(Borítókép: Contributor / Getty Images)