Paul-Henri Nargeolet 1996-ban egy különös dolgot észlelt a szonáron a Atlanti-óceán mélyén fekvő Titanic környékén. Azóta is azon töprengett, a hajó egy részét találta-e meg, vagy geológiai jelenségről van szó. Október végén választ kapott a kérdéseire.
Nincs ember, aki többször merült volna alá, hogy megnézze az Atlanti-óceánban pihenő Titanicot, mint Paul-Henri Nargeolet. A Nautile merülőhajó veteránja 26 évvel ezelőtt is a hajóhoz merészkedett, amelytől néhány méterre érdekes jelenséget észlelt a szonáron, egy sűrű és virágzó ökoszisztémát, amely azon a területen jelent meg, ahol a Titanic megmaradt darabjait is találták. Nargeoletnak ezt követően sokáig okozott fejfájást, hogy rájöjjön, pontosan mit is látott a radaron, mivel a hajótörmelék mellett egy geológiai jelenség is igen valószínű magyarázatnak bizonyult.
A búvár október 25-én merült le ismét az 1912-ben elsüllyedt Titanichoz, ahol hosszú évek után végre rájött, mit is látott korábban a szonáron. A merülést az OceanGate Expedition szakértője, Oisín Fanning finanszírozta, és a nyert adatokat is a szervezet tudósai elemezték. Az említett területről egy fotót is megosztottak, amelyen látszik, hogy az elsüllyedt hajó szomszédságában egy mélyóceáni zátony alakult ki 2900 méter mélyen. A képen szivacsok, korallok és körülöttük tengeri élőlények láthatók.
Nem tudtuk, mit fogunk ott találni. A szonáron nézve számos dolog szóba jöhetett, akár egy újabb hajóroncs is
– nyilatkozta Nargeolet, majd így folytatta: „Csodálatos érzés volt felfedezni a területet, és rátalálni erre a lenyűgöző, élettel teli vulkáni képződményre.”
Az elkészült felvételeket a továbbiakban a szakemberek fogják elemezni, azonban az OceanGate vezető tudósának, Steve W. Rossnak az elmondása szerint az így kinyert adatok sokat segítenek majd abban, hogyan gondolkodjunk az óceánok, tengerek mélyén kialakult biodiverzitásról.
A látszólag bazalt vulkáni képződmények figyelemre méltók, és le vagyunk döbbenve az Atlanti-óceán északi részén, 2900 méter mélyen fekvő szivacsok, bambuszkorallok, más hideg vízi korallok, zömök homárok és halak sokféleségén és sűrűségén. Ennek a korábban ismeretlen ökoszisztémának a feltárása lehetőséget nyújt a Titanic és környékének tengerbiológia szerinti összehasonlítására
– magyarázta Ross.
A tudós ugyanakkor arról is beszámolt, a Titanic mesterséges zátonya és az újonnan feltárt, természetes mélyóceáni zátony között eltérő lehet az ökoszisztéma. Azonban az esetleges hasonlóságok és különbségek is sokat segíthetnek abban, hogy megismerjék az óceánok, tengerek mélyén lévő élővilágot.
(Borítókép: Yadegar Asisi 360 fokos panorámabemutatója a Titanic roncsáról 2017. január 27-én Lipcsében. Fotó: Jens Schlueter / Getty Images)