A lengyelországi rakétabecsapódások után most mindenki a NATO-szerződés négyes cikkelyéről beszél. Nézzük tehát, mi is áll abban, mikor volt példa az alkalmazására, és mennyiben különbözik az ötös cikkelytől!
Miután egy Lengyelországban történt rakétabecsapódás következtében két ember meghalt, az ország miniszterelnöke és államfője rendkívüli ülést hívott össze, majd a lengyel kormány a NATO-hoz fordult, hogy a 4. cikkely alapján összehívjanak egy soron kívüli tagállami ülést. Végül össze is hívtak egy ülést, de nem a négyes cikkely alapján.
Az Észak-atlanti Szerződés úgynevezett 4. cikkely szerinti eljárása a katonai szövetség alapító okiratában szerepel, és arra ad lehetőséget, hogy egy tagállam az Észak-atlanti Tanács, a NATO első számú politikai döntéshozó testülete elé vigyen egy ügyet.
A Felek tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint bármelyik Fél területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti.
A cikkely iránymutatása szerint a tagok együttesen tanácskoznak, ha bármelyikük véleménye szerint bármelyik tag területi és politikai függetlensége vagy biztonsága veszélybe került. A tanácskozásnak csak teljes konszenzus után lehet konkrét eredménye.
A NATO 1949-es alapítása óta a 4. cikkely szerinti eljárást eddig összesen hétszer kezdeményezték.
Bár a 4. cikkely elsőre riasztónak hangozhat, valójában nagyon messze áll a katonai konfliktust jelentő 5. cikkelytől, amely kitétel alkalmazásáról hivatalos személy egyetlen szót sem ejtett az eset óta.
A Felek megegyeznek abban, hogy az egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek; és ennélfogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Felekkel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve a fegyveres erő alkalmazását is –, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Minden ilyen fegyveres támadást és az ennek következtében foganatosított minden intézkedést azonnal a Biztonsági Tanács tudomására kell hozni. Ezen intézkedések akkor zárulnak le, ha a Biztonsági Tanács meghozta a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására és fenntartására szükséges rendszabályokat.
Vagyis az 5. cikkely alkalmazásakor a NATO tagjai már abban állapodnak meg, hogy a valamelyikük ellen intézett fegyveres támadást valamennyiük elleni akciónak tekintik, és megegyeznek abban, hogy azonnal megteszik a szükséges intézkedéseket, beleértve a fegyveres erő használatát is.
(Borítókép: A tagországok zászlói a NATO brüsszeli székháza előtt 2022. november 16-án. Fotó: MTI / AP / Olivier Matthys)