Jan Racsinszkij, a Memorial vezetője felidézte: azt mondták neki, hogy ne fogadja el az elismerést, mert a másik két társdíjast – egy ukrán emberi jogi szervezetet és egy bebörtönzött fehérorosz jogvédőt – Moszkvában „alkalmatlannak” tartották a kitüntetésre.

A Memorial Oroszország egyik legrégebbi jogvédő csoportja, amelyet az orosz vezetés tavaly bezáratott – emlékeztetett a BBC. A szervezet irodáját októberben kisajátították.

Az orosz külügyminisztérium egyelőre nem reagált a brit közmédium megkeresésére.

„Természetesen nem vettük tudomásul a tanácsot” – mondta az általa vezetett szervezet állásfoglalásáról a HARDtalknak adott exkluzív interjújában Racsinszkij, aki a fenyegetések ellenére a Memorial munkáját továbbra is létfontosságúnak tartja.

„A mai Oroszországban senki személyes biztonságát nem lehet garantálni” – jelentette ki, és hozzátette:

Igen, sokakat megöltek. Tudjuk, hogy az állam büntetlensége hová vezet… Valahogy ki kell másznunk ebből a gödörből.

A Memorial a többi között a történelmi szovjet elnyomást is dokumentálta. Első elnökét – Arszenyij Roginszkijt – szovjet munkatáborokba küldték „kommunistaellenes” történelemtanításáért.

A Memorial alapelve, hogy „a múlt bűneinek feltárása elengedhetetlen az újak megelőzéséhez” – indokolta döntését a Nobel-bizottság.

Az ukrán díjazott nem közösködött

Racsinszkij „figyelemre méltónak” nevezte a testület döntését, hogy a díjat három különböző ország díjazottjainak ítélték oda. Szerinte ez azt bizonyítja, „hogy a civil társadalmat nem osztják meg a nemzeti határok, hogy ez egy egységes testület, amely a közös problémák megoldásán fáradozik”.

Az orosz jelölt bevonása azonban ellentmondásosnak bizonyult.

Az ukrán Polgárjogi Központot vezető másik díjazott nem volt hajlandó Racsinszkijjal együtt nyilatkozni, így a BBC külön interjúkat készített velük.

„Most háborúban állunk, és az ukrán emberi jogi aktivisták hangját szeretnénk hallatni” – érvelt Olekszandra Matvicsuk, aki azért biztos volt abban, hogy a külön interjúk ellenére ugyanazt az üzenetet közvetítik.

A Polgárjogi Központot az ukrajnai demokrácia előmozdításáért és az országban elkövetett állítólagos orosz háborús bűncselekmények kivizsgálásáért tartották békedíjra érdemesnek.

Jóllehet Matvicsuk nem volt hajlandó társnyertesével együtt beszélni, dicsérte Racsinszkij munkáját, a Memorialt pedig „partnerünknek” nevezte.

Évek óta segíti az ukrán szervezetet – hangoztatta, és hozzátette: „Mérhetetlen tiszteletet érez minden orosz emberi jogi kollégája iránt”, akik nehéz körülmények között dolgoznak.

Az elszámoltatás

Az orosz háborús bűnök elszámoltatása nélkül nem lesz béke Kelet-Európában – figyelmeztetett Matvicsuk, aki egy új nemzetközi bíróság felállítását szorgalmazta. Szerinte a jelenlegi rendszer elégtelen, ezért van szükség egy új törvényszékre, amely felelősségre vonná Vlagyimir Putyin elnököt és más oroszokat ukrajnai tetteikért.

„A kérdés: ki fog igazságot szolgáltatni a háborús bűnök több százezer áldozatának?” – érvelt Matvicsuk.

Azzal vádolta Oroszországot, hogy a háborút eszközként használta geopolitikai céljai eléréséhez, miközben háborús bűnöket követett el a konfliktus megnyerése érdekében.

A belorusz aktivista börtönben sínylődik

A harmadik Nobel-békedíjas Alesz Bjaljacki, belorusz emberi jogi aktivista, tavaly július óta bírósági tárgyalás nélkül börtönben sínylődik.

Ő alapította 1996-ban a Vjaszna (Tavasz) elnevezésű emberi jogi központot, válaszul a belorusz önkényuralmi vezető, Alekszandr Lukasenka által az utcai tüntetésekkel szemben alkalmazott brutális fellépésére.

Bjaljacki már korábban is három évig raboskodott, majd 2014-ben szabadult. Matvicsuk „rendkívül bátor embernek” nevezte kollégáját, aki a börtönben is folytatta harcát.

(Borítókép: Jan Racsinszkij, a Memorial vezetője a Nobel-békedíj átadásának ünnepségén Oslóban 2022. december 10-én. Fotó: Szergej Gapon / AFP )