Az ukrajnai háború felkavarta az orosz politika állóvizét, számos orosz politikus igyekszik aktívan szerepet vállalni az események alakulásában. Jelentős népszerűséggel bír Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-zsoldoscsoport alapítója is, aki a közelmúltban többször konfrontálódott az orosz elit tagjaival. A háború átrendeződést hoz az orosz politikában? Veszélyben van Vlagyimir Putyin hatalma? Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük.
A háború kitörése óta a legalapvetőbb változás az orosz politikában, hogy az elit „békepártiakra” és „háborúpártiakra” oszlott, miközben korábban az erőszakszervezetekhez köthető szilovikok és a rendszerliberálisok szembenállásáról esett a legtöbb szó. Valójában azonban nem a háború ténye, hanem az ahhoz fűződő elvárások és az elfogadható árral kapcsolatos álláspontok mentén válik ketté az orosz politika.
Az úgynevezett békepártiak kerülnék az eszkalációt, és kompromisszumkészebbek, amennyiben üzleti, anyagi jellegű ellentételezést remélhetnek: például a szankciók enyhítését vagy feloldását, illetve a Nyugaton zárolt vagyonok visszaszolgáltatását. A háborúpártiak ellenben fokoznák a háborús erőfeszítéseket, erővel rettentenék el a Nyugatot a mélyebb beavatkozástól, és már csak azért sem feltétlenül érdekeltek egyes szankciók enyhítésében, mert azok a gyakorlatban a riválisaikat gyengítik
– fejtette ki a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek.
Mint már írtuk, a háborúpártiak közé sorolják Ramzan Kadirov csecsen vezetőt és Jevgenyij Prigozsint, a Wagner-zsoldoscsoport alapítóját, míg a másik oldalon az orosz biztonsági szervek, Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök állnak.
A jelenlegi háborús helyzetben nagyobb népszerűségre Kosztur András szerint elsősorban azok tehetnek szert az orosz politikában, akik aktívan részt vesznek a front körüli történésekben, és élénken kommentálják az eseményeket.
„Szembetűnő ezen a téren Dmitrij Medvegyev volt elnök vagy Vjacseszlav Vologyin alsóházi házelnök aktivitása, de ide sorolható Ramzan Kadirov is. Mindhárman, de főleg Medvegyev és Kadirov a Telegram-csatornájuk révén váltak politikusokból tömegeket közvetlenül elérő véleményvezérekké is” – mutatott rá a kutató.
Más orosz politikusok rendre kilátogatnak a frontra, például Andrej Turcsak, a felsőház elnökhelyettese vagy Szergej Kirijenko, az elnöki adminisztráció vezetőjének első helyettese, akit az ukrajnai ügyek „kurátorának” is tartanak. Kosztur András kiemelte, hogy ez utóbbi „pozíciót” Dmitrij Kozaktól örökölte meg, aki látványosan eltűnt a háború kitörését követően, akárcsak a korábban a Kreml ideológusának tartott Vlagyiszlav Szurkov, akinek még a letartóztatásáról is felmerültek hírek.
„Van egy aktív, a háborút napi szinten követő és attól eredményeket váró, óvatosan becsülve is többmilliós közeg, amelynek véleményét elsősorban a Telegram befolyásolja, és nem a szövetségi tévécsatornák. Ennek az aktív tömegnek a kegyeiért indult verseny a háború kitörésével. Jelentős tekintélyre tettek szert ebben a közegben a haditudósítók, de azok is, akik hangot mertek adni a háború eseményeivel vagy a hadsereg állapotával kapcsolatos elégedetlenségüknek is. Ebben a közegben elsősorban a védelmi minisztérium vezetői váltak bűnbakká – nem is teljesen ok nélkül. Ezt pedig riválisaik is igyekeztek kihasználni a pozícióharcok során, ahogy az Szergej Szurovikin októberi kinevezésekor is látható volt” – fejtette ki a kutató.
Az „Armageddon tábornoknak” nevezett Szurovikin azonban nem sokáig volt az orosz „különleges hadművelet” egyesített parancsnokságának az élén, január 11-én Valerij Geraszimov hadseregtábornok, vezérkari főnök vette át a helyét. Szurovikin a helyetteseként folytatja tovább. A külföldi elemzők a váltást is a Kreml belharcainak számlájára írták, vagyis Geraszimov kinevezésével most éppen a háborúpártiak maradtak alul. A hivatalos tájékoztatás szerint az átalakításra a különböző fegyvernemek közötti összehangoltabb működés érdekében volt szükség.
Noha korábban több elemzés is foglalkozott azzal, hogy a Vlagyimir Putyin bizalmasának számító Szergej Sojgu védelmi miniszter pozíciója meggyengült, Kosztur András most úgy látja: ellenkezőleg, a Kreml továbbra is számít Sojgura, bár valóban voltak olyan találgatások, hogy a védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt meneszthetik a felszerelés és a hátország hiányosságai, illetve a „várt” eredmények elmaradása miatt.
Egy Telegram-csatorna szerint Sojgu pozíciói olyan szilárdak, hogy ha egy utolsó, Moszkváért vívott csatára kerülne sor, még akkor is ő maradna a parancsnok. Ha ez túlzás is, az 1994 óta miniszteri pozíciót betöltő Sojgu beágyazottsága olyan nagy, hogy azt rendkívül nehéz meggyengíteni. A környezete persze jobban félhet, a kudarcokért könnyen őket tehetik meg felelősnek, de jelenleg erre sem került sor, sőt
– mondta a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Arról is beszélt az Indexnek, hogy Sojgu megítélése a lakosság körében sem romlott: tavaly Vlagyimir Putyin, Mihail Misusztyin miniszterelnök és Szergej Lavrov külügyminiszter mögött a negyedik helyen végzett az év politikusára vonatkozó közvélemény-kutatásban. „Ha azonban újabb súlyos kudarcokra kerülne sor, és az orosz hadsereg napvilágra került hiányosságait nem sikerül majd orvosolni, vélhetően Sojgunak és Geraszimovnak kell majd vállalnia a felelősséget” – tette hozzá Kosztur András.
Legutóbb a hírhedt Wagner-zsoldoscsoport azzal került a hírekbe, hogy azt állították: elfoglalták a kelet-ukrajnai Szoledár városát. „A csoport alapítója, Jevgenyij Prigozsin konfliktusa a vezérkarral szinte nyílt titok, ahogy az üzletember fokozódó aktivitása is szembetűnő” – mondta a XXI. Század Intézet vezető kutatója. Azt is hozzátette: Prigozsin és a Wagner jelentősége növekedett az elmúlt időszakban, az azonban nem világos, hogy a háború utáni időszakban milyen szerep jut majd a vállalkozónak.
„Prigozsin az orosz elit több tagjával is konfrontálódott, »erotikus fantáziának« nevezte Dmitrij Medvegyev 2023-ra vonatkozó jóslatait, éles bírálatokat fogalmazott meg Alekszandr Beglov pétervári kormányzóval és – közvetetten – a most pozícióba kerülő Geraszimovval, továbbá egy másik tábornokkal, Alekszandr Lapinnal szemben is. Utóbbit tavaly ősszel éppen Prigozsin – és Kadirov – bírálatai után távolították el akkori pozíciójából, most azonban Lapin is »felfelé bukott«, a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett” – hívta fel a figyelmet Kosztur András.
A kutató szerint Lapin és Geraszimov kinevezése üzenet is lehet Prigozsin számára, mondván, van egy határ, ameddig elmehet.
„Szintén Prigozsin kordában tartását szolgálhatja az, hogy a magánhadseregek törvényi státusza máig nincs rendezve, így de iure a Wagner is bármikor felszámolható. Persze a hírek szerint több tízezres magánhadsereggel és jelentős népszerűséggel bíró Prigozsinnal már így is, úgy is számolni kell majd. Ráadásul kapcsolatait is igyekszik építeni, szemmel láthatóan jó viszonyt ápol Kadirovval, méltatta a parlamenti Igazságos Oroszország párt vezetőinek, Szergej Mironovnak és Zahar Prilepinnek a tevékenységét, a kurszki kormányzó Roman Sztarovojt pedig még a Wagner kiképzésén is részt vett” – magyarázta lapunknak Kosztur András.
Ugyanakkor hangsúlyozta: sem Prigozsin, sem a lehetséges szövetségesei súlya nem éri el azt a szintet, amivel a Kreml több évtizedes beágyazottsággal rendelkező nagyágyúi bírnak. „Jelenleg azonban Prigozsin élvezi Putyin támogatását, és ennek megfelelően az elnök személyét nem is érintik a vállalkozó bírálatai” – jegyezte meg a kutató.
Számos találgatás, elemzés foglalkozott már az orosz elnök egészségi állapotával és hatalmi pozíciójával. Kosztur András szerint Vlagyimir Putyin hatalmát nem veszélyeztetik jelenleg a pozícióharcok, hiszen azok korábban is jellemzőek voltak az orosz politikára, egyszerűen a törésvonalak rendeződtek át.
Igaz, a tétek nagyobbak, így az ország vagy a hadsereg helyzetének drasztikus romlása változtathat ezen. Ameddig azonban erre nem kerül sor, a szemben álló erők inkább védnökként, mint riválisként tekintenek az elnökre, akihez közbenjárásért folyamodhatnak az őket érintő kérdések rendezése érdekében
– mondta a kutató.
Az orosz politika háborúval összefüggő aktivitása sok szempontból a népszerűségről és részben az erőforrásokról szól.
Aki hasznos szolgálatokat tesz a Kremlnek, az javíthatja pozícióit a rendszeren belül, aki pedig támogatja a hadsereget, az a nép jóindulatára is számíthat. Egyértelmű utódjelölt azonban jelenleg nincs, még csak egy szűkített listát is nehéz lenne összeállítani
– vélekedett Kosztur András.
Dmitrij Medvegyev, aki korábban már volt elnök, és akit népszerűtlensége miatt korábban kevéssé tartottak esélyesnek az újrázásra, a kutató szerint visszatérhetett a versenybe, hiszen Telegram-követőkön túl pozíciót is tudott szerezni: a biztonsági tanács után immár a hadiipari fejlesztéseket felügyelő tanácsban is Vlagyimir Putyin helyettesévé vált. „Szergej Sojgu talán kiesett a küzdelemből, igaz, egy nagyszabású katonai sikerrel még visszaépítheti megkopott imázsát, a jövendő elnöknek ugyanis vélhetően szüksége lesz az úgynevezett háborúpárti közönség támogatására” – jelentette ki a kutató.
Idén január elején Seremet Sándor, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője az Indexnek azt mondta: a legutóbbi orosz felmérések szerint stabilnak látszik Vlagyimir Putyin hatalmi pozíciója, nem romlott radikálisan a népszerűsége. „Komolyabb katonai kudarcok és az életszínvonal drasztikus romlása nélkül nem várható, hogy Vlagyimir Putyin népszerűsége jelentősen romoljon, és hatalmi pozíciójának stabilitása veszélybe kerüljön” – fogalmazott a szakértő.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Mikhail Klimentyev / AFP)