A törökországi földrengés ikonikus képévé vált az a fotó, amely egy édesapát ábrázol, amint a romok alatt holtan fekvő lánya kezét fogja. A kép történetéről most az azt készítő fotóriporter mesélt, aki elmondta, miután kiszúrta, hogy fotózzák, az édesapa kérte meg, hogy készítsen még képeket a halott lányáról és róla. Egy szívszorító fotó elkészítésének története.
Az egész világsajtót bejárta a napokban, és az Index is bemutatta azt a szívszorító képet arról a török édesapáról, aki a földrengés okozta romok alatt holtan fekvő fekvő kislánya kezét szorítja.
Ugyan a kép kapcsán megannyi történet és találgatás látott napvilágot a megjelenése óta, most a képet elkészítő fotós mesélte el a természeti katasztrófa egyik jelképévé vált, mindenki retinájába beleégett fotó történetét.
Adem Altan nem sokkal azután bukkant az összeomlott lakóparkra és a gyászoló édesapára, hogy február 7-én Ankarából a dél-törökországi Kahramanmaras városába utazott, hogy a Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű, pusztító földrengés utóhatásait végigkísérje és dokumentálja.
A fotós a The Guardiennek elmondta, amikor a helyszínre ért, hatalmas káosz uralkodott a romok között, mindenhol a rokonaikat és szeretteiket kereső, kétségbeesett emberek mentek fel-alá, így a szeme egyből megakadt a rikító kabátjában egy helyben, a romokon ücsörgő édesapán.
Amikor közelebb mentem hozzá, láttam, hogy valakinek a kezét szorítja, ezért fényképezni kezdtem
– mesélte a fotós.
Mint kiderült, a férfit Mesut Hancernek hívják, a kéz amelyet szorított pedig a romok alatt holtan fekvő 15 éves lányáé, Irmaké volt, aki az ágyában halt meg, amikor a földrengés miatt összeomlott a lakóépület. Adem Altan elmondta, hogy miután az édesapa észrevette hogy fotózza, nagy meglepetésére nem elüldözte, hanem megkérte, hogy folytassa a fényképek készítését.
Fényképezze le a gyerekemet – kiáltotta nekem, és elengedte a lánya kezét, hogy látni lehessen a gyereket. Egy ember fejét láttam a romok alatt, halott volt. Ekkor kérdeztem meg a férfi és a gyereke nevét. Kicsit messze volt, és nehezen értettem, de azt mondta, hogy a lányát Irmaknak hívják
– emlékezett vissza a fotós.
A fotós úgy tett, ahogy kérték, és miközben a könnyeivel küzdött folytatta a fotózást, ekkora a férfi ismét a lánya kezét fogta már.
Magamban arra gondoltam, hogy micsoda elviselhetetlen fájdalom lehet ez az édesapának. A szemem tele volt könnyel, és nehezen tudtam visszatartani a könnyeim a képek készítése közben. Kicsit vártam a képek elkészítése után, hogy hátha valaki kiszabadítja, és elviszi a lányt, de sajnos senki sem tette meg
– tette hozzá Altan.
Altannak ezt követően el kellett hagynia a gyászoló édesapát, hogy folytassa a pusztítás dokumentálását az Agence France-Presse számára. Másnap azonban visszatért a helyszínre, hogy megnézze, ott találja-e még Hancert, de sem őt, sem a lány holttestét nem látta már a helyszínen.
A fotóriporter tudta, hogy sok szívszorító és megrendítő képet készített a földrengés által okozott fájdalomról, de arra nem számított, hogy végül ez lesz a katasztrófa egyik jelképe a nemzetközi sajtóban.
A kép hatalmas figyelmet kapott Törökországban és az egész világon. Emberek ezrei osztották meg a közösségi médiában, és több száz üzenetet kaptam, amelyekben olyanok szerepeltek, mint hogy „Ez egy nagyon erős fénykép a földrengés fájdalmáról” vagy, hogy „Egy fénykép, amelyet soha nem felejtünk el halálunkig”
– mondta.
Törökországban 20 665-re emelkedett a február 6-i, hétfői földrengés halálos áldozatainak száma szombat kora reggelre.
(Borítókép: Adem Altan / AFP)