A katasztrófavédelem közlése szerint a TEK speciális egysége 16 fővel – kilenc egészségügyi és hét, alpintechnikai és műszaki képességben jártas szakemberrel – február 8-án a hajnali órákban csatlakozott a HUNOR mentőcsapatához. A kilencfős, sürgősségi ellátást végző egészségügyi személyzet között egy katonaorvos és hat civil orvos volt: Tóth Judit, Molnár Levente, Nagy Ákos Dénes mellett hárman Szegedről csatlakoztak a csapathoz. 

Több magyar csapat volt kint, mi a Terrorelhárítási Központ egészségügyi csoportjában dolgoztunk. Összesen 18-an voltunk, együtt mentettünk, gyógyítottunk

– kezdte az Indexnek Pető Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztály vezetője, aki kollégájával, Hardi Tamással és Molnár Tamás aneszteziológussal vett részt a küldetésben. Mint lapunknak elmondta, amikor megérkeztek szerdán, azonnal munkához láttak, a török hatóságok Antakya legmagasabb lakóépületeihez irányították őket. 

A tizennégy és a tizenhét emeletes társasház a földdel vált egyenlővé, mintegy háromezer ember lehetett a romok alatt

– számolt be a sürgősségi orvos, aki február 13-án reggel érkezett vissza Szegedre munkatársaival a katasztrófa sújtotta térségből.

Pető Zoltán még mindig az események hatása alatt úgy fogalmazott: az elképesztő, tragédia, megdöbbentő szó nem adja vissza kellőképpen azt, amit tapasztaltak. Az egészségügyi alakulat háromfős felosztásban, felváltva 24 órában dolgozott néhány óra alvással, a fűtött mobil kórházban nagyjából 20 embert részesítettek sürgősségi ellátásban. Pető Zoltán szerint közülük öten biztosan nem élték volna túl, ha nem kapnak azonnal orvosi segítséget.

Szerdán és csütörtökön még hoztak túlélőket, sokkos, kihűlt állapotban egy tizennégy éves, egy egy- és egy másfél éves gyermeknek segítettünk, valamint egy szülőpárnak. Később már nem találtak túlélőket. A csodákban lehet bízni, de reális esély már nincs arra, hogy további túlélőket találnak

– mondta. Kérdésünkre, hogy a gyermekek szüleiről tudnak-e valamit, azt felelte: egyedül vitték be őket a sátorba, az ellátás alatt a tolmács elsősorban állapotuk iránt érdeklődött, amiből tudták, hogy szükséges-e fájdalomcsillapítót adniuk. A szülőpárról tudták, hogy gyermekeik nem élték túl a katasztrófát, mert az épület akkor omlott össze, amikor mellettük aludtak. Az orvos beszámolója szerint sürgősségi ellátásra a súlyos kiszáradás, kihűlés miatt szorultak, sebek és zúzódások voltak rajtuk. Miután sikerült stabilizálni állapotukat, átadták a török mentőszolgálatnak, akik a legközelebbi kórházba szállították őket. Akiknek ennél súlyosabb sérülései voltak, azok a romok alatt rekedve nem élték túl a ház összeomlását. 

Együtt dolgoztunk a katasztrófavédelemmel és a helyszínen lévő többi mentőalakulattal, de messze miénk volt a legkomplexebb egészségügyi kapacitás és képesség 

– fogalmazott a sürgősségi orvos. Pető Zoltán elmondta, hogy a törökök egészségügyi csoportja is a helyszínen volt, de ők a bonyolultabb eseteket nem tudták ellátni. A fűtött magyar mobil kórházban volt egyedül ágy, lélegeztető, monitor és defibrillátor, a helyben műtétekre is képes aneszteziológus, sürgősségi orvosok, belgyógyász és gyermekintenzíves katonaorvos állt készenlétben. A mentőalakulattal romképes orvos járta a helyszínt, aki a sérültekért is be tudott menni a törmelék alá, ha a helyzet megengedte. A HUNOR kutyákkal, a TEK a telefonok rádiójelének bemérésével kutatott túlélők után, ugyanis a helyiek értesítése szerint több rom alá szorulóval Messengeren, Twitteren üzengettek.

Arról nem tudunk, hogy ezeket az embereket valóban sikerült-e megtalálni

− fűzte hozzá. Elmondása szerint első nap nem is akartak lefeküdni, mert minél több embert meg akartak menteni, később be kellett látniuk, hogy pihenniük is kell ehhez. Folyamatos munkára úgy voltak képesek, hogy felváltva aludtak pár órát a bontások robaja közepette. 

Ami ott van, azt már nem lehet városnak nevezni, a por, a törmelék, a munkagépek zaja és az emberek csendes bánata maradt hátra 

– folytatta Pető Zoltán, aki sürgősségi orvosként kapott tömeges katasztrófahelyzetekre kiképzést, de mint mondta, erre nem lehet felkészülni. „Örökre nyomot fog bennünk hagyni, amit ott átéltünk” – tette hozzá.

(Borítókép: Pető Zoltán)