A Kreml által aprólékosan kidolgozott és az Oroszország számára fontos bevételi forrásként működtetett gázkereskedelem Európával aligha fog helyreállni a háború után.
„Az európai gázpiac elvesztése nagyon komoly próbatétel Oroszország számára” – idézte a Reuters Jurij Safranikot, aki Oroszország energiaügyi minisztere volt 1993 és 1996 között. A Gazprom egy korábbi felső vezetője ennél nyersebben fogalmazott.
Az exportot évtizedeken át építő több száz ember munkáját egyszerűen lehúzták a vécén
– mondta a megtorlástól való félelem miatt névtelenséget kérő volt menedzser.
A mostani alkalmazottak szerint azonban minden a legnagyobb rendben működik. „Tavaly kétszer kaptunk fizetésemelést” – mondta a Gazprom egyik dolgozója Novij Urengojban. A sarkvidéki várost Oroszország „gázfővárosaként” becézik, mivel a legnagyobb gázmezők kiszolgálására épült.
Az előzményekhez tartozik, hogy miután az orosz elnök csaknem egy éve megkezdte „különleges katonai műveletét” Ukrajnában, a válaszul erre adott szankciók és Moszkva döntése, hogy visszafogja az Európába irányuló szállításait, drasztikusan csökkentette Oroszország energiaexportját.
A legutóbbi uniós szankciók – köztük a maximált ár – valószínűleg befolyásolja az olajszállítást, a nyersolaj és a finomított termékek számára azonban könnyebb új piacokat találni a földgáznál.
Oroszország Európával folytatott gázkereskedelme több ezer kilométeres, Szibériából induló csővezetékeken történt. A nyugati vevőket hosszú távú szerződésekkel láncolta magához – egészen tavalyig.
Az állami Gazprom gázexportőr óriásvállalat a Szovjetunió utolsó napjaiban, 1989-ben alakult meg a Viktor Csernomirdin által vezetett gázipari minisztérium berkeiben. „Csernomirdin soha senkinek nem engedte, hogy beleüsse az orrát a Gazpromba. A cég állam volt az államban, és bizonyos mértékig az is maradt” – állítja Safranik.
A különleges katonai művelet kezdete, tavaly február 24-e óta a gazdálkodásáról még kevesebb információ áll a rendelkezésre. Sok orosz vállalathoz hasonlóan a Gazprom is leállította pénzügyi eredményeinek közzétételét.
Következésképpen Oroszország tavaly év végén Nyugat-Európa gázszükségletének csak mintegy 7,5 százalékát biztosította, míg 2021-ben ez az arány 40 százalék volt. A háború kitörése előtt Oroszország abban bízott, hogy növeli értékesítését Európában.
Az „új realitás” a 2018-ban elért, a 200 milliárd köbmétert meghaladó rekordmagas export – mondta 2019-ben derűlátóan Elena Burmisztrova, a Gazprom kiviteli részlegének vezetője egy bécsi iparági rendezvényen. Tavaly ez az mennyiség éppen csak meghaladta a 100 milliárd köbmétert.
Az orosz elnök már tavalyelőtt is az orosz gázpiacok diverzifikálására törekedett. Azóta a szándék egyre nagyobb lendületet vett. Októberben felvetette egy törökországi gázközpont ötletét, hogy a Balti-tengerről más irányba terelje az orosz gázszállításokat.
Ezzel párhuzamosan Oroszország arra törekszik, hogy növelje a vezetékes gázeladását Kínába, a világ legnagyobb energiafogyasztójába. A szállítások 2019 végén kezdődtek meg a Szibéria Ereje gázvezetéken keresztül. Oroszország célja, hogy 2025-től 38 milliárd köbméterre növelje az éves exportot.
Moszkva emellett megállapodást kötött Pekinggel további évi 10 milliárd köbméter exportjáról egy még meg nem épített, a csendes-óceáni Szahalin szigetéről induló vezetékkel. Közben már készülnek a Szibéria Ereje 2 vezeték tervei, amelyen elméletileg további évi 50 milliárd köbméter orosz földgáz juthatna Kínába.
Hogy a kínai kapcsolat lehet-e olyan jövedelmező, mint az évtizedek óta tartó európai, egyelőre nem derült ki.
A Gazprom legnagyobb gázmezőit Jamal régióban 1966-ban fedezték fel. Ezt követően kezdték építeni a Moszkvától 3500 kilométerre északkeletre fekvő, a ma százezer lakosú Novij Urengojt, amely 2025-ben fogja ünnepelni megalapításának 50. évfordulóját.
A világ egyik legnagyobb gázmezőjének feltárása után a szovjet Politbüro tárgyalásokat kezdett Nyugat-Németországgal a gáz exportjáról – csövek ellenében, mivel a Szovjetunió nem rendelkezett megfelelő termelési technológiával.
„Az évszázad szerződését” 1970-ben kötötték meg, miután az akkori szovjet külügyminiszter, Andrej Gromiko, akit kompromisszumkészsége miatt a Nyugaton csak „Mr. Nyet”-nek becéztek, „da”-t mondott a „gázt csövekért” üzletre. A Szovjetunió nehézgépeket kapott, Európa pedig cserébe földgázt.
A húszéves szállítási megállapodás a mai gázárakon számolva 30 milliárd dollárt ért.
Európa – kivált Németország – évtizedekig viszonylag olcsó orosz földgázra, vagyis metánra támaszkodott, amit egyrészt a háztartások fűtésében, másfelől petrolkémiai alapanyagként hasznosított.
A Kínával folytatott tárgyalásokat bonyolítja, hogy a vevőnek előreláthatóan csak 2030 után lesz szüksége további gázmennyiségre – állítják iparági elemzők.
Oroszország a korábbinál sokkal nagyobb versennyel szembesül, két okból is: a világ megújuló energiaforrásokkal igyekszik semlegesíteni az éghajlatváltozás következményeit, másrészt a rivális Türkmenisztán is exportajánlattal jelentkezett Pekingben.
A világ bármely pontjára szállítható LNG tovább csökkentette a vezetékes gáz iránti igényt.
A Gazprom és Kína titokban tartja a gáz kölcsönösen megállapított árát. A tavalyi ár átlagosan 270 dollár volt ezer köbméterenként, ami jóval alacsonyabb az európai áraknál – Ron Smithnek, egy moszkvai székhelyű brókercég elemzőjének a becslése szerint.
Ez sokkal alacsonyabb a Gazprom 700 dolláros exportáránál, amire az orosz gazdasági minisztérium az idén is számít.
Európában a gázárak tavaly rekordot döntöttek. Azóta a gáz- és olajárak egyaránt csökkentek, a decemberben és az év elején bevezetett nyugati behozatali árplafonok célja pedig, hogy tovább csökkentsék Oroszország bevételeit.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)