A mintegy két és fél milliós ország – beékelődve Ukrajna és Románia közé – meglehetősen kényes helyzetben van a tavaly februárban kezdődött ukrajnai invázió óta.
A legutóbbi hírek szerint maga a moldáv államfő erősítette meg, hogy Ukrajna nem fogja megtámadni a Moldova és Ukrajna közé ékelődött szakadár államot, a többségében orosz ajkúak lakta, Dnyeszter Menti Köztársaságot (Transznyisztria). Előzőleg az orosz média azt sejtette, hogy orosz egyenruhába bújt ukrán katonák támadnak a Dnyeszter menti szakadár területről, hogy háborús indokot szolgáltassanak Kijevnek.
Minderről egyébként Maia Sandu államfő beszélt a hét közepén a szomszédos Romániában tett látogatásakor. Nem véletlen a szoros viszony Bukaresttel, ugyanis Moldovában a moldávok adják a lakosság több mint 80 százalékát, ők pedig gyakorlatilag románok. A nyelv pedig, amit beszélnek, a román nyelv keleti moldvai dialektusa, ez pedig alig-alig tér el attól, amit Romániában használnak.
Moldova jelenlegi problémáinak többsége a jól ismert gazdasági okokra vezethetők vissza, az energiaválságra és a magas inflációra. Ezt részben a ki- és elmaradó orosz gázszállítások és az ukrajnai háború gazdasági hatásai csak tetézték. A GDP az elmúlt évben jelentős mértékben csökkent, és talán a 2021 óta kormányon lévő kabinet is belefáradt a hadakozásba a problémákkal, amelyek megoldására nem sok lehetősége mutatkozott.
Ennek lett az eredménye, hogy február 10-én lemondott a Natalia Gavrilita vezette kormány. Helyét egy ugyancsak Nyugat-barát, a jelenlegi államfő, Maia Sandu környezetében dolgozó, volt katonai és belbiztonsági tanácsadó, közgazdász végzettségű, egykori belügyminiszter, Dorin Recean vette át. Ő is támogatja Moldova uniós tagságát, amelyhez a szükséges tagjelölti státuszt nyáron nyerte el az ország, valószínűleg a döntést nagyban gyorsította az ukrajnai háború is.
A csatlakozás – mind Ukrajna, mind Moldova számára – azonban még messze van, bár első megszólalásaiban Recean a csatlakozási folyamat felgyorsítását ígérte. Azonban neki a legfőbb gondja jelenleg a bizonytalan belpolitikai helyzet, amit egyes források szerint Oroszország támogatta puccskísérlet is fenyegethet. Bár Moldova a háború kezdeti időszakában igyekezett a hadban álló felek között lavírozni, uniós tagjelöltsége egyértelműen a Nyugat felé fordította.
Pufferállam szerepével Moszkva is tisztában van.
Sőt azzal is, hogy a Szovjetunió felbomlását követően az ország keleti részén, egy vékony sávban orosz ajkúak kikiáltották a Dnyeszter Menti Köztársaságot, amely 1990 és 1992 között súlyos harcok színhelye volt. A polgárháborúban Moldova alulmaradt, és az azt lezáró megállapodás értelmében lemondott minden jogáról, hogy beleszóljon a Dnyeszteren túli terület ügyeibe, ám függetlenségét nem ismerte el, és továbbra is Moldova részének tekinti azt.
Jelenleg is mintegy 500 orosz békefenntartó és ezer katona állomásozik a nagyjából félmillió lakosú területen, amelynek létét egyetlen ENSZ-tagállam sem ismerte el. Az orosz ajkú terület geostratégiai jelentősége az ukrajnai háború első szakaszában értékelődött fel. Az orosz támadások ugyanis akkoriban arra engedtek következtetni, hogy Ukrajna déli, a Fekete-tenger mentén lévő részeit fogják elfoglalni, amely így egy összefüggő folyosót biztosított volna Oroszország számára a Krím félsziget felett, Odesszán át egészen Transznyisztriáig. Amikor az orosz erők már Odesszát vették célba, ennek a stratégiai célnak az elérésére karnyújtásnyi közelségbe került. Azonban az őszi ukrán ellentámadás meghiúsította a terv kivitelezését.
A mostani kormányváltással egy időben Maia Sandu elnök nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy az oroszok az ország destabilizálására törekednek, puccs készülődik, amely nyomán egy oroszbarát bábkormány kerülne hatalomra Chisinauban.
Ehhez pedig Moszkva orosz, szerb, belorusz és montenegrói szabotőröket juttatna be Moldovába. Ők kormányépületeket támadnának meg, túszokat ejtenének, és zavargásokat szítanának, aminek nyomán leválthatnák a jelenlegi vezetést.
Az államfő beszéde nyomán megszigorították a külföldiek bejutását az országba. Egy tucat szerb drukkert nem engedtek be a fővárosba egy focimeccsre, és nem engedték be egy versenyre az egyik montenegrói bokszegyesület sportolóit sem. Az viszont, hogy ezek az intézkedések elegendők lesznek-e elkerülni egy hatalomátvételt, egyelőre kérdéses – írja összeállításában a BBC.
(Borítókép: Katonai felvonulás Chisinában 2001. augusztus 27-én. Fotó: Yoray Liberman / Getty Images)