Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke, egyben Skócia első minisztere, vagyis kormányfője február közepén váratlanul bejelentette lemondását. Skócia története során eddigi leghosszabb ideig hatalmon lévő első minisztere hatalmas űrt hagy maga után, miközben a skót függetlenség kérdése továbbra is a levegőben lóg. Kik vennék át a párt és az ország irányítását?
Még február 15-én jelentette be váratlan lemondását Nicola Sturgeon skót első miniszter. Mint akkor írtuk, Sturgeon arra hivatkozott, hogy belefáradt már a munkájába, így 2014 után ismét új vezetőt keres pártja, a skót függetlenségpárti, szociáldemokrata-progresszív Skót Nemzeti Párt (SNP).
Sturgeon hatalmas űrt hagy maga után: az egykori pártelnök rendre jobban szerepelt körzetében pártjánál – legutóbb 2021-ben választókörzetében a szavazatok 60,2 százalékával magabiztosan húzta be glasgow-i körzetét, míg a párt a regionális listán csak 43,9 százalékot kapott –, így nyugodtan feltételezhetjük, hogy sokan miatta szavaztak más körzetekben szintén az SNP-re.
Sturgeon emellett már régóta belengetett egy újabb függetlenségpárti népszavazást. Azzal érvelt, ha a brit kormány nem hajlandó kiírni, akkor a következő, az Egyesült Királyságban jövőre tartott választást kvázinépszavazásnak fogják fel: ha azon Skócián belül többséget szerez a párt, akkor a jelenleg Rishi Sunak vezette brit konzervatív kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a skótok akaratát, és kénytelen lesz kiírni egy új népszavazást – igaz, már a legutóbbi, 2020-as választások előtt is erről beszélt.
Sturgeonnak a skót választókon belüli népszerűsége miatt sikerült egyben tartania az amúgy belső konfliktusoktól egyáltalán nem mentes pártot: vezetésével túlélték elődje, Alex Salmond viharos távozását a pártból, majd később Salmond támadásait, illetve azt a Sturgeon ellen indított vizsgálatot, amely azt boncolgatta, kormányfőként el próbálta-e tussolni elődje, Salmond szexuális botrányait.
Ha nem is mindenben értettek egyet vele a párttársai, de az SNP dominanciája miatt végül beálltak mögé. Azonban a bukását hozó, ún. nemek elismeréséről szóló törvényjavaslata megmutatta:
a Sturgeon miatt alapvetően progresszív-baloldali pártnak vannak nem olyan progresszív tagjai is, akik leginkább csak a skót függetlenségben értenek egyet a lemondott pártelnökkel.
De eddig a pártnak sikerült elérnie, hogy a vitákat a párton belül, a sajtótól és politikai ellenfelektől távol folytassák le, hogy a külső szemlélőknek már egységet mutassanak.
A párt Sturgeon lemondása után kidolgozta, hogy a közel 104 ezer párttag hogyan választ a függetlenségpárti párt élére új vezetőt:
A párt ún. SVT-rendszerben választ majd új elnököt, azaz a párttagok nem kizárólag egy jelöltre szavaznak, hanem preferenciasorrendet állítanak fel közöttük, hogy így egy olyan személyt jelöljenek ki a párt és az ország élére, akit a tagság többsége elfogad, és képes beállni mögé. Ha az első helyre behúzott szavazatokkal senki sem éri el a többséget, akkor megszámolják a második, majd a harmadik helyre leadott szavazatokat is.
Annak ellenére hogy a brit és a skót sajtó több jelöltet is felsorolt mint potenciális utód, végül csak hárman jelentették be hivatalosan is indulási szándékukat:
Közülük Yousaf élvezi a legtöbb jelenlegi SNP-képviselő támogatását (szám szerint a 106-ból 27-en), miközben Forbest egy, a párt eddigi irányvonalától teljesen eltérő nyilatkozata miatt az elmúlt héten már többször is temették, miközben a rendkívül korai közvélemény-kutatások szerint ő a népszerűbb a skótok körében.
A három jelölt egy véleményen van a skót függetlenség kapcsán, azonban a skót politikát a kétezres évek közepe óta meghatározó függetlenségi ügyön kívül nem sok mindenben értenek egyet.
A legnagyobb törésvonal közöttük, hogyan viszonyulnak Sturgeon progresszív örökségéhez.
Humza Yousaf például magát egyfajta új Sturgeonként pozicionálva bejelentette, hogy a leginkább megosztott kérdésekben a lemondott első miniszterrel ért egyet: továbbra is támogatja az azonos neműek házasságát, továbbra sem engedélyezné a melegek reparatív terápiáját, illetve a Sturgeon bukását okozó, a nemek elismeréséről szóló törvényjavaslata mellett is kiállt – azt ígérte, minden erejével harcolni fog azért, hogy London ne tudja blokkolni a törvény bevezetését.
Yousaf önéletrajza egyébként impozáns: korábban már több miniszteri posztot is betöltött, emellett a progresszív szárny számára az sem hátrány, hogy a pakisztáni és kenyai felmenőkkel rendelkező, 37 éves politikus volt az első nem fehér, illetve muszlim minisztere Skóciának.
Vele szemben a legnagyobb kihívója a már említett Kate Forbes, akit sokáig az SNP feltörő reménységének tartottak: 2018-ban, mindössze 28 évesen lett miniszterhelyettes, két évvel később pedig már miniszter. Emellett nagy népszerűségnek örvend, amiért nyilvánosan sokszor beszél skót gael nyelven, és fontos ügynek tartja a nyelv ápolását.
Azonban a képviselők közül sokan kritizálják a szerintük progresszív Skóciához nem illő nézetei miatt: eleve nem tetszik nekik, hogy egy szociálisan konzervatív nézeteket valló skót felekezet tagja, de leginkább az zavarja őket, hogy Forbes egy interjúban úgy nyilatkozott: ő nem szavazta volna meg az azonos neműek közötti házasság engedélyezését, ha akkor képviselő lett volna – bár később pontosítva úgy fogalmazott, vezetőként betartatná a törvényt, és sajnálja, amiért szerinte pontatlanul fogalmazott –, és keresztényként a házasságon kívül született gyermekvállalást is problémásnak tartja.
Miután Forbes ezen nézeteit egy interjúban részletezte, több képviselő is visszavonta a támogatását.
Ugyanúgy valamennyire konzervatívabb szárnyhoz sorolható, bár inkább centrista álláspontot képvisel Ash Regan, aki már 2019-ben is arra kérte társaival Sturgeont, hogy ne könnyítsék meg a nemváltoztatást, idén pedig a törvényjavaslat miatt lemondott miniszteri posztjáról. Lemondólevelében akkor arról írt, hogy szerinte a törvény hiányos, amihez nem hajlandó a nevét adni.
A február 24-én elkezdett kampányában eddig szinte kizárólag a skót függetlenedéssel foglalkozik: szerinte a pártot e téma mögött kell egyesíteni, minden egyéb ügy hátrébb sorolható.
Emellett diplomatikusan úgy fogalmazott: a jelenlegi kampánynak nem szabad kifelé véres csatának látszania, mivel az a párt egységét és erejét veszélyeztetné – a nem függetlenségpárti skót és konzervatív brit sajtó eleve SNP-n belüli polgárháborúként ír a párton belüli konfliktusokról –, és elítélte, amiért szerinte Forbes nézeteit párttársai és a sajtó is kritizálta.
Regan pozicionálása nem véletlen: a már előbb említett STV-választási rendszerrel ugyanis arra pályázhat, hogy nevető harmadikként behúzza a pártelnöki posztot. Ha ugyanis a két másik jelölt között áll, akkor többeknél ő lehet majd a kompromisszumos jelölt a második helyen, amivel sikerülhet átszakítania a célvonalat.
Ugyanakkor jelenleg az esélytelenek nyugalmával nézheti a Yousaf–Forbes-versenyt. A legfrissebb, február 24-én közölt közvélemény-kutatás szerint
az SNP-szavazók 28 százaléka Forbest, 20 százaléka Yousafot és mindössze 7 százalékuk szeretné Regant a Párt és Skócia Élére.
Bár jelenleg többségben azok vannak, akik egyszerűen nem tudják, kit preferálnának – igaz, erről nem is ők, hanem majd a közel 104 ezer párttag fog dönteni.
Az elkövetkezendő hónap nehéz kampányt ígér a résztvevőknek: Forbes esetében a nagy kérdés, hogy sikerülhet-e meggyőzni a progresszíveket, hogy méltó utódja lenne Sturgeonnak, míg Yousafnak az egészségügyi tárcán belüli kudarcait kellene palástolnia, miközben az egyetlen üggyel foglalkozó Regannak prezentálnia kellene egy tervet, amellyel valóban elérhetnék, hogy 2014 után ismét szavazhassanak a skót függetlenségről – egy tervet, amelyet még Sturgeonnak sem sikerült kiharcolnia.
(Borítókép: Nicola Sturgeon 2021. október 28-án. Fotó: Jane Barlow / AFP)