Még mindig nem sikerült csatlakoznia a NATO-hoz Finnországnak és Svédországnak, mivel még két ország, Törökország és Magyarország nem ratifikálta a jelentkezésüket. De milyen hadsereggel és milyen hadiiparral járulna hozzá a két skandináv ország a katonai szövetséghez?
Március 1-jén, szerdán kezdi tárgyalni a Magyar Országgyűlés Finnország és Svédország NATO-csatlakozási kérelmének támogatását.
Mint arról korábban az Indexen is beszámoltunk, Törökországon kívül a magyar kormány és a Fidesz-frakció is régóta húzza a két ország csatlakozási kérelmének a ratifikálását. Várhatóan egyhamar nem is fog a kormánypárti többségű parlamentnek szavazni: a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté a múlt heti balatonfüredi Fidesz-frakcióülés után kijelentette, a fideszes képviselők között komoly vita alakult ki a két ország NATO-csatlakozása kapcsán, ezért azt kezdeményezték, hogy tárgyalódelegációkat küldjenek a két országba.
Ugyan maga Kocsis is úgy számol, hogy a fideszes képviselők végül meg fogják szavazni a két ország csatlakozását, azonban a tárgyalódelegációk miatt ez valószínűleg még nem a következő héten lesz.
Mindenesetre érdemes megvizsgálni, hogy a két ország milyen hadsereggel tudna hozzájárulni a nyugati katonai szövetséghez.
A két skandináv ország még 2022. május 18-án jelentette be, hogy szeretnének csatlakozni a katonai szövetséghez, majd a júniusi, Madridban tartott NATO-csúcson formálisan is benyújtották a csatlakozási kérelmüket.
A két ország eddig semleges országnak számított, annak ellenére, hogy 1994 óta tartanak fent kapcsolatot a NATO-val.
Emellett több NATO-tagállam fegyverzését is segítik – elég csak a svéd fejlesztésű és gyártású JAS 39 Gripen gépekre gondolni, amit a magyar honvédség mellett a csehek is használnak, vagy a finnek által gyártott kétéltű Patria páncélozott harcjárműre, amit a két skandináv ország mellett a horvát, a lengyel, a szlovák és a szlovén haderő is használ.
Eddig a svéd és a finn közvélemény is kiállt a katonailag semleges státusz mellett, azonban a 2022. február 24-én elindított orosz agresszió Ukrajna ellen megváltoztatta az álláspontjukat: azóta Finnországban például a reprezentatív kutatások szerint a társadalom 74 százaléka áll ki a NATO-csatlakozás mellett, míg a svédek 60 százaléka támogatja a katonai szövetséghez való csatlakozást – mindkét szám az eddigi legnagyobb a közvélemény-kutatások szerint.
A két skandináv ország katonai semlegessége miatt eddig is viszonylag modern haderővel rendelkezett, aminek eredménye, hogy a legtöbb szakértő, illetve haderőelemzéssel foglalkozó oldal is viszonylag előkelő helyre teszi a két ország katonai erejét: a Global Firepower például a svéd hadsereget világszinten a 37., Európában pedig a 9., míg a finneket ugyanezen a listán 51., illetve 16. helyen találjuk. Összehasonlításképp: a Magyar Honvédséget világszinten az 54., Európán belül pedig a 17. helyre sorolja.
A két ország elég sokat is költ a hadseregre: a svéd költségvetés 2022-ben 9,1 milliárd eurót (jelenlegi árfolyamon körülbelül 3460 milliárd forintot) szánt a haderőre, ami az éves GDP 1,4 százaléka, míg a finnek 5,8 milliárd eurót (jelenlegi árfolyamon körülbelül 2205 milliárd forintot), az éves GDP-jük 1,96 százalékát fordították a hadseregre – igaz, ehhez hozzátartozik, hogy a kitört orosz–ukrán háború miatt a legtöbb ország nagyszabású fegyverkezésbe kezdett.
A finn hadsereg már a hidegháború alatt és azóta is elsősorban a honvédelemre rendezkedett be, mivel az ország történelmi emlékében élénken élnek a keletről érkező inváziók, Oroszországgal pedig jelenleg is 1340 km hosszú határon osztozkodik.
Emiatt a finnek a Szovjetunió bukása után továbbra is fenn kívánták tartani védelmi képességüket, amit jelenleg 24 ezer fős aktív szolgálatot teljesítő katona lát el, azonban rajtuk kívül még 900 ezer tartalékosuk is van, akik a katonákhoz hasonlóan jó kiképzésben részesülnek – ráadásul bizonyos időszakonként ismétlő kiképzésben vesznek részt.
Az országban hadkötelezettség van érvényben, így évente közel 27 ezer katonát képeznek ki, ami az 5,54 millió lakoshoz képest elég magas számnak számít.
De a finnek egyik legnagyobb előnye, hogy fegyvergyártásban nem szorulnak külföldi fegyverekre: a finn hadipar fejlett, így a felszerelések egy része eleve hazai fejlesztésű, amiket szintén odahaza gyártanak.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem vásárolnak külföldről fegyvereket: a még 1992-ben vásárolt 64 darab F/A–18-as amerikai elfogó-vadász és vadászbombázó repülőgép lecserélését tavaly jelentették be: helyükre a legmodernebbnek számító, szintén amerikai F–35-ösökből szereznek be 64 darabot, amivel még erősebbé válik az amúgy sem rossznak számító légvédelme.
De ez nem jelenti azt, hogy a földön vagy a vízen ne lenne kielégítő a védelmi képessége a skandináv országnak: négy korvett mellett összesen 8 gyors támadó hajóval rendelkeznek – amelyek leginkább más hajók ellen hatásosak –, emellett további 18 aknatelepítő és aknamentesítő hajó és számos csapatszállításra alkalmas hajó áll a finn haditengerészet rendelkezésére. A hajók közül mindössze egy darab nem hazai fejlesztésű és gyártású.
Azonban a legnagyobb erejük a tüzérségben rejlik: a közel 700 tarackkal, 700 nehézsúlyú önjáró löveggel Finnországnak van az egyik legnagyobb tüzérségi képessége Európában,
amihez még közel 600 páncélozott jármű – köztük 239 Leopard típusú tank – is hozzájárul.
Finnországgal ellentétben Svédországnak nincs határa Oroszországgal, ugyanakkor az elmúlt évtizedben orosz katonai repülőgépek többször is megsértették a svéd légteret. Stockholmból régóta árgus szemekkel néztek Oroszországra (2008-ban Georgia ellen viselt háborút, 2014-ben pedig annektálta a Krím félszigetet), ami végül elindított egy vitát, hogy a katonai kiadásokat növelése mellett az egyébként 2010-ben kivezetett kötelező sorkatonaságot is ismét előírják 2017-től.
Az addig leginkább békefenntartásra berendezkedett svéd hadsereget ismét területvédelmi célok kielégítésére kezdték átalakítani.
Ugyanakkor hiába élnek majdnem kétszer annyian Svédországban, mint Finnországban, ez a hadsereg létszámán nem látszik meg: a 23 600 fős aktív katonával egy kicsit alulmaradnak a finnekkel szemben, de a látványosabb különbség a tartalékosok számában van – míg Finnországban a számuk 900 ezer, addig Svédországban mindössze 31 300.
Létszám szerint a svéd hadsereg legnagyobb haderőneme a szárazföldi erő: a 23 ezer főből közel hétezren itt teljesítenek szolgálatot. A közel 700 páncélozott járműből 121 svéd–német fejlesztésű tank, ami mellé még 48 tarack és 339 mozsár áll rendelkezésre – ezzel messze elmaradva a finn tüzérségtől.
Annak ellenére, hogy a légierő létszámában elmarad a szárazföldi erőtől, a légvédelme viszonylag erős: a Magyarországon is használt – és egyébként svéd fejlesztésű és gyártású – JA39-es Gripenekből vadászbombázókból 84 darabot tartanak fenn, amiből 60-at jövőre lecserélnek a fejlettebb JA39E fajtára. Emellett a hivatalos adat szerint számos drón is a haderő részét képezi – érdekesség egyébként, hogy a légvédelmet a szárazföldi csapatok látják el, míg a légierő alá azok a felszerelések és feladatok tartoznak, amik repülnek.
Azonban a finnekkel ellentétben a haditengerészete kifejezetten erős, a Global Firepower szerint a világon az ötödik legerősebb. Alapját az öt tengeralattjáró mellett 7 korvett, 9 aknatelepítő és aknamentesítő hajó adja, mellette további 165 kisebb vagy nagyobb fegyverzettel ellátott hajó áll rendelkezésre.
Ahogy Finnországban, úgy Svédországban is igen erős a hadiipar: a legtöbb fegyvernek a fejlesztését és a gyártását is otthon végzik, amiből még importra is futja.
(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)