Amikor a hadseregek erőforrásai szűkösnek bizonyulnak, akkor szükségük van a kreativitásra, nem volt ez másként a II. világháborúban sem, de az azóta eltelt időben, valamint az orosz–ukrán fronton is lehet találkozni „kannibalizált” felszerelésekkel. Ezalatt értjük a harcokban használt felszerelések megbuherálását, amely részeként bizarr fegyverek jönnek létre.
A II. világháborúban a német haderő bizarr fegyverek egyre bővülő választékát vetette be. Ennek egyik példája volt a Hetzer harckocsiromboló.
A németek egy Panzer 38 (t) alvázat vettek alapul, amely gyakorlatilag hatástalan volt a legtöbb szövetséges hatalmak páncélozott járműveivel szemben, de mechanikailag rendkívül megbízható volt, és gyorsan, nagy számban voltak képesek gyártani. Erre alacsony profilú, meredeken lejtő burkolatot szereltek, amelyen a már jól bevált 75 mm-es páncéltörő ágyú volt, amelyről már többször kiderült, hogy képes elbánni az ellenséges harckocsikkal. A harckocsi most már viszonylag jól védett és alacsony profilú volt, így jobban rejtve tudott maradni a nagyobb német harckocsikhoz képest.
Az ilyen fejlesztések mögött volt egy logika, amely azt hivatott javítani, ami rendelkezésre állt, és a németek még mindig bőségesen rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyekkel dolgozhattak. Tehát egyfajta feltuningolt fegyverek voltak ezek.
Nem szabad elfelejteni, hogy a II. világháború jóval kiterjedtebb háború volt, amely hosszú éveken át tartott, így érthető az erőforrások hiánya.
A Kreml erői már 1700 harckocsit vesztettek Ukrajnában, köztük a T90 és T–14 Armata harckocsik legmodernebb változatait. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma szerint még az úgynevezett elit páncélos hadosztályok, mint például az 1. Gárda Páncélos Hadsereg is, most 60 éves T–62-es tankokkal vannak felszerelve. Az elmúlt napokban arról is beszámoltak, hogy az orosz BTR–50-es páncélozott személyszállító harckocsikat, amelyek először 1954-ben álltak szolgálatba, szintén Ukrajnába telepítették.
Néhány orosz parancsnok, akinek kétségbeesetten hiányoznak a harcképes járművek, rögtönzött „Frankenstein” harckocsikat készít a tartalék alkatrészekből, hogy betöltsék a fegyverzetükben lévő űrt.
Az orosz harckocsiparancsnokok az invázió legkorábbi napjaitól kezdve egyre jobban féltek az ukrán Javelin, N-LAW és drón páncéltörő fegyverek hatásától. Gyakran láttak képeket harckocsikról és más járművekről, amelyeket felülről felhúzott ketrecekkel, további páncélzatdarabokkal, sőt, akár fatuskókkal is felszereltek, hogy megpróbálják megakadályozni az ukrán rakétatámadások teljes erejét – írja a Kyiv Post.
A közösségi médiában mostanában jelentek meg képek bizarr járművekről, amelyeket Ukrajnában vetnek be.
Ezek egy 1950-es évekbeli haditengerészeti légvédelmi tornyot mutatnak, amelyet egy szovjet korabeli MT-LB kétéltű harcjárműre szereltek.
Justin Crump, a Sibylline hírszerző és geopolitikai kockázatokat vizsgáló cég munkatársa szerint Moszkva valószínűleg azért fordult a haditengerészeti lövegtoronyhoz, mert haditengerészete kevésbé épült le, mint a harcoktól sújtott szárazföldi erői.
Joe Barnes, egy brüsszeli védelmi tudósító a Daily Telegraph online blogjában azt is találgatta, hogy a tornyokat talán azért választották ki, hogy megpróbáljanak védelmet biztosítani az ukrán drón- és rakétatámadások ellen.
Hamish de Bretton-Gordon brit katonai elemző szerint az Iszlám Állam harcosai hasonló járműveket vetettek be a Közel-Keleten.
„Az a tény, hogy egy nagyhatalom hadsereg különböző felszereléseket rak össze, amelyek nem különböznek az olyan terrorszervezetektől, mint az al-Kaida és az ISIS, remélhetőleg jól mutatja az orosz hadsereg veszedelmes állapotát” – mondta.
Oroszország inváziójának kezdeti napjaiban és a nyugati felszerelések megérkezése előtt Ukrajnának is szovjet korabeli felszerelésekre kellett támaszkodnia fegyveres erőinek támogatására. Ahol képességhiányt észleltek, ott a különböző fegyverrendszerek felszereléseinek kombinálásához is folyamodtak.
Bár Ukrajnában már évek óta folyt a harckocsik modernizációja, még mindig mozgósítaniuk kellett a régebbi, korszerűtlen harckocsikat, mert nem volt nekik elég.
Felismerve, hogy ezek valószínűleg sebezhetőek lesznek a páncéltörő fegyverek újabb generációival szemben, Ukrajna elkezdte felszerelni ezeket a régebbi tankokat robbanásveszélyes reaktív páncélzattal (ERA).
A legnagyobb veszélyt az úgynevezett RPG-k jelentik a tankokra, amelyek robbanófeje egy kúp alakú üregből áll, amelyben egy fémkorong van. A robbanófej felrobbanásakor nagyon magas hőmérsékletű, olvadtfém- (általában réz) sugár keletkezik, amely áthatol a páncélzaton. A sugár megolvasztja a páncélt, és úgy hatol át rajta, mint kés a vajon. Az ERA robbanóanyagot tartalmazó fémdobozokból áll, ezeket a normál tankpáncélzat tetejére szerelik. Amikor a robbanófej a felső lemezbe ütközik, meggyújtja a robbanóanyagot. A robbanás által keltett lökéshullám szétszórja az olvadt fémsugarat, a felső lemez kifelé repül, és így segíti az olvadt fémsugár szétszóródását.
Egy másik példa arra, hogy Ukrajna a háború kezdeti napjai óta jobban felszerelte erőit, az a mód, ahogyan az elöregedő katonai felderítőjárműveket harci járművé alakították át más fegyverrendszerekből származó harci modulok és lövegtornyok beépítésével.
Ennek egyik példája a 2S9 Nona-S aknavetőrendszer tornyának felszerelése egy BRM–1K felderítőjármű alvázára. A 2S9 Nona-S egy szovjet eredetű önjáró aknavető, amely aknavetőként vagy ágyúként is használható, közvetlen vagy közvetett tüzet szolgáltatva. Maximális hatótávolsága 8,85 km (12,8 km rakétatámogatott lövedékekkel), és képes páncélozott járművek elleni harcra is.
Míg Ukrajna modern harckocsikat és más legújabb technológiájú fegyverrendszereket kap nyugati partnereitől, addig Oroszország nem számíthat ilyen külső segítségre.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, az erről szóló tudósítást itt érheti el.