Keresztes Gáspár, a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet munkatársa adott interjút egy lengyel lapnak. Szerinte Orbán Viktor arra számít, hogy Moszkva nem veszíti el az ukrajnai háborút, Ukrajna pedig győzelem nélkül teszi le a fegyvert – legalábbis abban a formában, ahogy ezt Lengyelország elképzeli. Emlékeztetett, hogy Magyarország szeret úgy tekinteni magára, mint egy komp Kelet és Nyugat között, de nem veszik észre, hogy a térségek között nem jár a rév.
Magyarországon évszázadok óta folyik a vita arról, hogy kompként működünk Kelet és Nyugat között – mondja Keresztes Gáspár, a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet munkatársa a Jakub Pacannak adott interjújában. Hozzátette: nem szeretné megítélni ennek a tézisnek a helyességét, de talán érdemes rámutatni, hogy „a mi térségünkben jelenleg valószínűleg nem járnak kompok Kelet és Nyugat között”.
Keresztes szerint nem sok változás történt Orbán Viktor politikájában, lényegében egyhangúvá vált az áprilisi választások óta, de már előtte is kijelentette, hogy az ukrajnai háború „nem a mi háborúnk”.
Úgy tűnik, Orbán arra számít, hogy Oroszország nem bukik el, Ukrajna pedig nem győzedelmeskedik, legalábbis abban a formában, ahogy ezt Lengyelország elképzeli. E fejlemények fényében azonban úgy vélem, hogy a magyar kormány hamarosan eljut arra a pontra, ahol újra kell gondolnia geopolitikai stratégiáját, és változtatnia kell orientációját
– mondta az intézet munkatársa a Tysolnak, amely szerint a magyar álláspontot leginkább gazdasági szempontok uralják. „Magyarországnak van egy sajátos politikai álláspontja és sajátos, nagyon kifelé irányuló gazdasága. Nincsenek olyan energiaforrásai és erőforrásai, mint Lengyelországnak, amelynek van szene” – fogalmazott.
„Nekünk sincs hozzáférésünk a tengerhez, amivel olcsóbb energiát tudnánk importálni” – mondta Keresztes, feltehetően Orbán Viktor egy korábbi kijelentésére reflektálva. Hozzátette: a magyar gazdaságot nehéz más energiaforrásokra átállítani.
Keresztes Gáspár szerint Magyarország valószínűleg bele fog egyezni abba is, hogy Svédország és Finnország csatlakozzon a NATO-hoz.
A magyar kormány mindig felfüggeszti az aláírást a végső lépés előtt, de ezt azért teszi, hogy többet nyerjen. Ez egy politikai tárgyalási játék. Hogy ez a taktika mennyire fog folytatódni ilyen nehéz időkben, az nyitott kérdés
– fogalmazott az intézet munkatársa.
Ez a kijelentés egyébként összecseng Miklóssy Katalin, a Helsinki Egyetem Aleksanteri Intézete magyar kutatójának véleményével is, aki szerint Magyarország az unió által befagyasztott pénzek miatt késlelteti Finnország NATO-csatlakozásának ratifikációját. Erről szóló cikkünket ide kattintva érhetik el.
Ami a magyar–amerikai kapcsolatokat illeti, Keresztes úgy fogalmazott: az Egyesült Államokkal szembeni magyar bizalmatlanság egészen a trianoni szerződésig vezethető vissza, amikor Washington „segített feltámasztani Lengyelországot, és nekünk ez a szerződés annyit adott, hogy a magyarok háromnegyede kint maradt a saját országán kívül”.
Valahányszor új amerikai nagykövet jelenik meg Budapesten, nagyon érdekes és feszült időszak kezdődik
– vélekedett. Szerinte a magyarok nem lelkesednek az Egyesült Államokért, és a történelmi tapasztalatokból azt a következtetést vonják le, hogy amíg Európában az Államoknak kedvez az üzlet, addig maradnak, de amint ez megváltozik, Washington magára hagyja Európát.
A kétoldalú kapcsolatok jelenleg nem a legjobbak – jellemezte az intézet munkatársa a magyar–lengyel kapcsolatok milyenségét.
A legnehezebb az úgynevezett napi politikában, de vannak közös ügyek, amelyekben még mindig osztozunk. Az érdekek, az infrastrukturális projektek és az üzleti kapcsolatok még mindig állnak, és ezeket folytatni kell
– vélekedett Keresztes Gáspár. Hozzátette: a magyar újságírás egy bizonyos részében kritikus véleményeket lehet olvasni Lengyelországról, miszerint a lengyelek ismét hozzájárulhatnak a harmadik világháború kitöréséhez. „Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a közvélemény még mindig szimpátiával tekint a lengyelekre. Ez az én szubjektív érzésem, de úgy gondolom, hogy a lengyelek ma már sokkal kedvezőtlenebbül néznek a magyarokra, mint a magyarok a lengyelekre” – mondta.
Keresztes kitért arra is, hogy ugyan nincsenek hivatalos adatai arról, hogy mennyi ukrán és mennyi orosz érkezett Magyarországra a háború óta, de abban biztos, hogy „Budapesten most jobb orosznak lenni, mint Varsóban”. Szerinte a magyarok nem tesznek különbséget ukrán és orosz között a nyelvük miatt. „A szláv az a magyaroknak szláv” – magyarázta.
Az ukrán–magyar kapcsolatokat érintve az intézet munkatársa elmondta, hogy a két ország kapcsolatát leginkább a kárpátaljai magyar kisebbség problémái határozzák meg, nem pedig a folyamatban lévő háború.
Magukkal a kárpátaljai magyarokkal beszélgetve különböző véleményeket lehet hallani. Egyrészt vannak olyan hangok, amelyek szerint Ukrajna az elmúlt harminc évben semmit sem adott nekik, sőt megnehezítette az életüket. Másrészt vannak magyarok, akik az ukrán lövészárkokban harcolnak Oroszország ellen
– magyarázta Keresztes Gáspár.
Az interjúban kitértek arra is, hogyan reagálna Magyarország egy esetleges orosz veszteségre. Az intézet munkatársa szerint
nem úgy tűnik, hogy a magyar kormány felkészülne egy esetleges orosz vereségre. Ez hiba. Másrészt nem hiszem, hogy Magyarország egy ilyen esetben különösebben megpróbálna Oroszországnak kedvezni, mert nyilvánvaló, hogy a status quo antéhoz (a háború után visszaáll a háborút megelőző állapot – a szerk.) való visszatérés lehetetlen.
Keresztes Gáspár szerint azonban Oroszország bukása, nem beszélve a gazdasági következményekről, minden bizonnyal „különösen a kárpátaljai magyarság számára jelentene gondot, hiszen már most is az agresszor támogatójaként tekintenek rájuk valamelyest”.
Az intézet tevékenységének célja a lengyel–magyar barátság és együttműködés elmélyítése.
A Kurier szerint az intézet feladataihoz tartozik:
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)