Nem sokat vártak a koalíciós tárgyalásokkal Észtországban, a választás után három nappal már tárgyalóasztalhoz ültetett két pártot is a választásokat megnyerő Kaja Kallas Reformpártja. De hogyan haladnak a tárgyalások, miben egyeznek és különböznek a pártok? És a legfontosabb: sikerülhet-e végre olyan kormányt alakítani Észtországban, ami az átlagos 632 napnál tovább húzza?
Mint arról beszámoltunk, Észtországban március 5-én tartottak parlamenti választásokat. A választásokat az eddigi kormányfő, Kaja Kallas liberális Reformpártja nyerte, méghozzá igen fölényesen.
Az észt 101 tagú törvényhozás, a Riigikogu így fog kinézni:
Már a választás előtt biztosra vehető volt, hogy a választásokon Kallasék szerzik meg a legtöbb mandátumot, így a legnagyobb kérdés az volt, hogy a nyugati sajtó által Európa új Vasladyjének nevezett liberális politikus kivel áll össze: megmarad az eddigi partnereknél, azaz a szociáldemokratáknál és kereszténydemokratáknál, vagy más irányba tapogatózik – Kallaséknek összesen öt különböző koalícióval is meglenne a többség, ezért az már a koalíciós tárgyalások előtt egyértelmű volt: ők számítanak az erősebb kutyának.
Annak ellenére, hogy a választás estéjét követően Kallas úgy fogalmazott, hogy nem akarják megkötni a kezüket és az EKRE-vel való összeálláson kívül minden lehetséges forgatókönyvet vizsgálni fognak, az észt lapok többsége arról számol be, nagyon jó ütemben haladnak a koalíciós tárgyalások a Reformpárt, a Szociáldemokrata Párt és a liberális Észtország 200 között.
A három párt vezetői először március 8-án ültek össze. A tárgyalásról Kallas azt mondta, hogy az jó hangulatban telt, azonban nem akarják elhamarkodni a kormányalakítást. Egyrészt az alkotmány szerint közel egy hónapjuk van tető alá hozni egy megállapodást, másrészt ahogy azt már az első tárgyalás után is jelezte a miniszterelnök: olyan kormányalakításban érdekeltek, ami kitölti a négyéves mandátumát, így a koalíciós tárgyalásokra rendelkezésre álló időt mindenképp ki szeretnék használni.
Ez ugyan elsőre a magyar olvasó számára nem tűnhet nagy vállalásnak, azonban az ország 1992-es függetlensége óta Észtországban a kormányok általános élettartama 632 nap, azaz mindössze 20 hónap volt.
A legutóbbi ciklusban például két kormány is megbukott:
a négy évvel ezelőtti választásokat is a Reformpárt nyerte meg, azonban a koalíciós tárgyalások során nem sikerült többséget szerezniük a törvényhozásban, így utána a választást elvesztő Centrumpárt állt össze a kereszténydemokrata Isamaa-val és a szélsőjobboldali-populista EKRE-vel.
A Centrumpárt–Isamaa–EKRE-koalíció azonban 2021 januárjában megbukott a Centrumpárt körüli korrupciós ügyek miatt, amit ezután egy Reformpárt–Centrumpárt-koalíció követett még ugyanebben a hónapban, hogy aztán 2022 júniusában megbukjanak az orosz nyelv bölcsődékben való használatáról szóló törvényjavaslat miatt. Így végül Kallas Reformpártja a szociáldemokratákkal és az Isamaa-val összeállva fejezte be az előző ciklust.
A mostani koalíciós tárgyalások kapcsán már háromszor ültek össze a felek, és abban már az első nap megállapodtak: az adó- és költségvetési kérdéseket majd a legvégén tárgyalják, hogy majd a pénzügyminisztérium tavaszi előrejelzései alapján tudjanak tervezni. Ugyanakkor elképzelhető, hogy ez hoz még feszültségeket a felek között, ugyanis Kallasék az elkövetkezendő négy évre egy kiegyensúlyozott költségvetést szeretnének,
így pedig a szociáldemokratáknak bizonyos szociális ügyekről lehet, hogy le kell majd mondaniuk, ahogy a progresszív, sávos adózási rendszerben sem lesz partnerük a két liberális párt. Pártelnökük, Läänemets az első tárgyalás után már finoman jelezte a reformpárti pénzügyminiszternek, Annely Akkermann-nak, hogy szerinte nem feltétlenül szükséges egymilliárd euróval csökkenteni a költségvetést, mint ahogy azt utóbbi szeretné.
Eddig mindegyik tárgyalás után a pártok vezetői diplomatikusan úgy fogalmaztak a sajtónak, hogy nagyon sok mindenben egyetértenek, ami meg is lepte őket. Kallas szerint például mindkét tárgyalópartnere elkötelezett híve az EU- és NATO-bővítésnek: előbbi kapcsán nemcsak Ukrajnát, hanem Moldovát és Georgiat (Grúzia) is várják az Európai Unióba. Emellett egyetértenek, hogy Észtországnak többet kell költeni a hadseregére, az elkövetkezendő öt évben évenként a GDP 3 százalékát fordítanák katonai célokra, és más NATO-tagállamokat is erre köteleznének.
A költségvetés kapcsán eddig még csak abban döntöttek, hogy a helyi önkormányzatoknak nagyobb beleszólást adnának a fejlesztésekre szánt pénzek elköltésére, ugyanakkor pluszpénzt erre nem fordítanának – mint azt az Észtország 200 képviselője mondta, a tavalyi 4,3 százalékos deficitet le kell dolgozni.
Ha minden kérdésben sikerül megállapodni és áthidalni a különbségeket, akkor egyébként Kallas új kormányának egy elég magabiztos, 60 mandátumos többsége lenne a 101 tagú Riigikoguban, amibe még az is beleférne, ha a 9 szociáldemokrata képviselő esetleg néhány törvényjavaslat kapcsán a két liberális párt ellen szavazna.
(Borítókép: Kaja Kallas 2022. május 30-án. Fotó: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / Getty Images)