Hatalmas rajban repülő, több tízezer drón belép egy másik ország területére. A drónok kommunikálnak egymással, letapogatják az ellenfél gyenge pontjait, beazonosítják a célpontokat, és célra tartanak. Működésbe lép a légvédelem, de ezzel a mennyiséggel nem tudnak mit kezdeni. A gépek kiiktatják a védelmi rendszereket, majd csapást mérnek az ellenfél katonai célpontjaira és kritikus infrastruktúrájára, megbénítva a teljes ország működését. Egy sci-fi forgatókönyvének tűnik? Nem az. Az autonóm katonai rendszerek már velünk vannak, és meghatározhatják a jövőnket a következő időszakban.
2020 tavaszán, a líbiai harcok idején a Törökország által is támogatott kormányerők drónokat használtak Halif Haftar líbiai hadúr csapataival szemben. Egy sci-fibe illő dráma bontakozott ki: a drónok üldözésbe vették az ellenfél katonáit, bemérték, beazonosították őket, majd pedig megsemmisítő csapást mértek rájuk.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szerint ez volt az első dokumentált eset, amikor egy autonóm géprendszer közvetlen emberi parancs nélkül ölt embert.
A drónokat nem irányította senki, a parancsot a célpont kiiktatására nem egy másik, valahol a távolban lévő ember adta. A döntést önálló módon maguk a gépek – illetve az őket irányító mesterséges intelligencia hozta.
Ám ha már az első regisztrált eseteknél tartunk: a cikk elején vázolt futurisztikus helyzet részben már megtörtént: 2021 májusában Izrael a világon elsőként használt drónrajokat a Hamász ellen a Gázai övezetben. Igaz, még nem akkora mennyiségben, de ez csak a kezdet volt. Az izraeli drónakció csak a technológia alapképességeit villantotta fel: az Elbit Systems által gyártott drónok elárasztották a megcélzott terület légterét, lényegében lehetetlenné téve a kiiktatásukat. A gépek bemérték a lehetséges célpontokat, és elküldték az információt a központba. A mesterséges intelligencián alapuló rendszer kielemezte az összes beérkező adatot, és megmondta, hogy pontosan milyen fegyverrel hová kell lőni. Perceken belül az izraeli tüzérség megsemmisítette az ellenfél erőit.
Miközben egy precíziós rakéta akár több millió dollárba is kerülhet, egy drón minimális költségből, átlag tízezer dollárból legyártható. Például egy HIMARS rendszerbe való, nagy távolságú ATACMS rakéta becsült költsége nagyjából 1,4 millió dollár – vagyis egyetlen rakéta árából közel 140 drón gyártható le. Hét rakéta helyett ezer darab drón.
Az izraeli Elbit Systems promóvideóján a drónrajokkal működtett Legion X rendszert mutatnak be
Eddig komoly korlátai voltak az ilyen nagy mennyiségű katonai rendszerek irányításának: elsősorban az emberi agy. Korábbi tanulmányok például rámutattak, hogy egy nagyon jól képzett kezelő egyszerre legfeljebb négy drón irányítására képes. De az emberi agy helyére a mesterséges intelligencia lépett, így ezeket a modern drónokat egyre inkább már nem egy valahol a távolban lévő irányító vezeti, és nem is egy külön-külön, az egyes drónokon futó szoftverre kell gondolni.
Ez egy kollektív agy, amely valós időben fogja össze minden egység irányítását.
Persze az autonóm fegyverek nem csak a drónokról szólnak, sőt. Azért terjedtek el az elmúlt években leginkább az irányított vagy autonóm repülő szerkezetek, mert technikailag ezt volt a legkönnyebb megvalósítani: a levegőben nincsenek fizikai akadályok, és a rendszer működtetéséhez legfontosabb hálózati jel is zavartanul tud terjedni nagy távolságban is. De az elmúlt években nagy lendületet vett más autonóm katonai fegyverek fejlesztése is: drónok mellett pilóta nélküli repülők és helikopterek, tankok, harci járművek vagy akár tengeri harci eszközök.
A mesterséges intelligencia katonai alkalmazása számos területen jelen van. Az autonóm harci rendszerek mellett az AI kielemzi és összefogja a folyamatosan érkező rengeteg adatot: műholdas adatok, hírszerzés, közösségi média, helyszíni információk. A mesterséges intelligencia kiszűri a zajokat és értelmezi az adatokat. Legalább ennyire fontosak az AI előrejelző képességei: a folyamatos fejlemények, történelmi előzmények, trendek és összefüggések értelmezésével az AI képes pontos előrejelzéseket adni például a front állásáról vagy a következő célpontról. De érdemes megemlíteni a mesterséges intelligencia segítségével végzett virtuális kísérleteket és szimulációkat: a katonák mesterségesen kreált virtuális környezetben tesztelhetik le a legújabb fegyvereket vagy taktikákat.
Az észt Milrem Robotics által fejlesztett THeMIS UGV autonóm harci járművek
Az autonóm, mesterséges intelligenciával működtetett rendszereknek azonban óriási kockázatai vannak. A modern fegyveres konfliktusok az egyik fél számára egyfajta számítógépes játékká válnak: a pusztítást csak távolról, egy kijelzőn keresztül követik, a katonákat nem veszi körül a konfliktus, nem részesülnek belőle, így nincs kockázat.
Az autonóm rendszerek működése a büntetlen gyilkosság esete. A döntést végső soron a mesterséges intelligencia hozza, így nincs felelős, nincs felelősség. A felelős az AI, nem az ember. A gyilkos az AI, nem az ember.
Ráadásul a gép döntéseit nem is biztos, hogy értjük, ezt nevezik a feketedoboz problémájának. Ez azt jelenti, hogy mivel a mesterséges intelligencia nem utasítást követ, hanem tanul és szintetizál, egy idő után maga a fejlesztő sem fogja érteni, hogy az AI miért hozott ilyen vagy olyan döntést.
Nem tűnik túl jó ötletnek fegyverkezési versenyt kezdeni az autonóm katonai rendszerekben, mégis ez történik. Az elmúlt években óriási erőforrások irányultak ebbe az ágazatba. A hétköznapi használatból jól ismerjük az AI-alapú személyi asszisztenseket – Google-asszisztense, Amazon Alexa, Siri, újabban a ChatGPT. Ez nyilván csak a jéghegy csúcsa, az igazi technológiai fejlesztések a katonai szférában vannak.
Miközben a II. világháború után egy sor korlátozó jellegű nemzetközi szerződés született például az atomfegyverekről vagy a vegyi fegyverekről, addig semmi sem szab határt az autonóm harci rendszerekbe történő fejlesztéseknek. Mivel ez nem szabályozott, ellenőrzött terep, a modern fejlesztések egy jelentős része pont az autonóm rendszerekbe irányul. Vannak nemzetközi mozgalmak például az autonóm drónok vagy a mesterséges intelligencia katonai alkalmazásának korlátozására, de a korlátozást nyilván pont azok az államok nem támogatják, amelyek az élen járnak benne: például az Egyesült Államok, Kína, Izrael, Törökország vagy Nagy-Britannia. Ezekben a katonai technológiákban dolgozó európai startupok az elmúlt tizenkét évben rekordértékű befektetéseket érték el, amelyek megközelítik a 800 millió dollárt. A legtöbb pénzt azonban nem ők fordítják erre a célra, hanem a már említett országok.
Ukrajnában a hadviselés hibrid jellegű mintákat követ: egyrészt a hagyományos katonai eszközöknek és emberi élőerőnek legalább annyi jelentősége van, mint a 20. század nagy háborúiban. Harc folyik a légtér feletti uralomért, a fronton a tüzérségnek és a páncélos harci járműveknek nagy szerep jut, a mindennapi, drámai ütközeteket pedig végső soron a lövészárkokban lévő katonák vívják meg.
Másrészt Ukrajna a legújabb nyugati csúcstechnológiák tesztterepévé vált. Témánk szempontjából ez most elsősorban az autonóm technológiák miatt fontos. Autonóm fegyverek valószínűleg az elmúlt egy évben nem érkeztek Ukrajnába, a török vagy amerikai drónok például távolról irányítható eszközök, amelyeket nem az AI, hanem a katonák kezelik. Ettől függetlenül a háború első szakaszában a török Bayraktar drónok olyannyira fontos eszközökké váltak a fronton, hogy az ukránok még dalt is írtak róluk.
A mesterséges intelligencia által irányított eszközök között említhetjük az aknamentesítő robotokat. Ukrajna 2022 óta hivatalosan is a világ legelaknásítottabb országa:
majdnem két Magyarországnyi terület, 160 ezer négyzetkilométer van jelenleg elaknásítva.
Ebben segítenek például a kanadai Draganfly által adományozott aknakereső drónok. Egy ilyen gép egyetlen óra alatt egy hektár földet képes átszkennelni három méter mélységben, minden ott lévő fémtárgyat lát és nagy valószínűséggel beazonosít. Hasonló drónokat fejlesztenek most ukrán cégek is – vélhetően az aknakeresés még éveken keresztül aktuális téma marad.
A háború igazi sztárjai ezen a téren azonban a kívülről alig látható, nem látványos, de roppant hatékony mesterségesintelligencia-alapú rendszerek lettek. Az amerikai Palantir technológiája például a háború kezdete óta folyamatosan elemzi a front állását – műholdfelvételeket, beérkező harci manőverek adatait, hírszerzési információkat, közösségi médiát stb. Mindezek alapján a mesterséges intelligencián alapuló rendszer beazonosítja az orosz csapatmozgások végső célját, parancsnokságok helyzetét, az alkalmazandó fegyvereket és a szükséges csapások irányát, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzák.
A személyek és harci eszközök beazonosításának ugyancsak fontos szerepe van. Az előbbiben például az amerikai Clearview AI jeleskedik: a rendszer több mint tízmilliárd kép adatai alapján pontos személyazonosításra képes. Ez alkalmazható például az ellenőrző pontokon, a diverzánsok megtalálásánál, katonai bűncselekmények felderítésénél vagy akár halottak beazonosításánál. A rendszer még öregedést is tud szimulálni, tehát egy 30 évvel ezelőtt készült fotó alapján is beazonosítja az adott embert. A harci egységek beazonosításában pedig az ukrán Reface technológia segít, amely felismeri például a drónok által rögzített felvételekről az orosz katonai egységeket. Ezek alapján a vezetés pontos képet kaphat a front helyzetéről.
(Borítókép: Kijev egy orosz dróntámadás után, 2022. október 17-én. Fotó: Elizabeth Servatynska / Suspilne Ukraine / JSC "UA:PBC" / Global Images Ukraine / Getty Images)