Európa számára létfontosságúak a tiszta energia jövőjét szolgáló ásványi anyagok, köztük a lítium. A kitermelésben és a feldolgozásban Kína egyaránt évtizedekkel előzte meg a vén kontinenst. Az unió nyersanyagfüggősége Kínától nagyobb, mint az öböl menti régiótól való olaj- és gázfüggőség.
Nem sok olyan hely van a Földön, amely olyan távol állna az Európai Unió brüsszeli központjának politikai ármánykodásától, mint a chilei Salar de Atacama.
Az Andoktól nyugatra fekvő zord, földöntúli táj 1200 négyzetkilométernyi sós síkságát néhol sziklák tarkítják, és vulkánok árnyékolják be. A belga fővárostól tizenegyezer kilométerre fekvő sivatag olyan kincset rejt, amelyre az unió vezetői kétségbeesetten áhítoznak.
A Salar bányái sós vizet pumpálnak fel a föld alatti tavakból, óriási medencékben elpárologtatják, majd az így keletkező oldatból kivonják az értékes lítiumot.
A lágy, ezüstös színű fémet az EU a „kritikus nyersanyagok” közé sorolja, hiszen létfontosságú a fosszilis tüzelőanyagokról a tisztább energiára való áttéréshez. A gyakran „fehér aranynak”, „a jövő olajának” is nevezett lítium iránt világszerte nagy a kereslet.
Kulcsfontosságú összetevője az elektromos autókhoz szükséges újratölthető akkumulátoroknak és a villamosenergia-tároló berendezéseknek, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek, amint Európa áttér a szél- és napenergia hasznosítására.
Uniós becslések szerint 2050-re a lítium iránti igény a mai ötvenhétszerese lesz.
Úgy tartják: a nyersanyag hamarosan olyan fontos lesz, mint az olaj és a gáz. Csak egy a bökkenő: Európában kevés van belőle, Kínában viszont annál több.
A megbízható fosszilistüzelőanyag-ellátás hiánya veszélyesen sebezhetővé tette Európát tavaly, miután Oroszország az ukrajnai háború miatti szankciók megtorlásaként elzárta a gázcsapokat.
Brüsszelben attól tartanak, hogy Kína a nyersanyagellátási láncokban betöltött domináns szerepét kihasználva a jövőben hasonló nyomást gyakorolhat.
„Azonnal lépnünk kell, elkerülendő, hogy az egyik függőséget a másik váltsa fel” – nyilatkozta az EU ipari biztosa a Politicónak.
A fosszilis tüzelőanyagok tekintetében geopolitikai függőség alakult ki, és ha most nem cselekszünk, akkor a kritikus nyersanyagok tekintetében is kiszolgáltatottak maradunk
– mondta Thierry Breton.
Ezúttal Európa nem bízza a véletlenre a dolgok alakulását.
Decemberben az unió új megállapodást kötött Chilével, amely elemzők szerint a világ legbőségesebb, ráadásul jó minőségű lítiumkészletével rendelkezik.
Brüsszel ebben a hónapban dolgozza ki a lítium, a ritkaföldfémek és más kulcsfontosságú ásványi anyagok ellátásának stratégiáját. A kritikus nyersanyagokról szóló törvény tartalmazni fog egy tervet az EU saját kitermelési és finomítási kapacitásainak növelésére.
Egyes országok egyre nagyobb szerepet játszanak a tiszta energiapolitikában. Chile és Ausztrália a lítium nagy forrása, a Kongói Demokratikus Köztársaság pedig a világ kobalttermelésének 70 százalékát állítja elő.
A nyersanyagellátási láncokban azonban Kína dominál.
Az ausztrál lítium 85 százaléka oda érkezik, ahol a nyersanyagot hasznos alkotóelemekké finomítják. A 19 kongói kobaltbánya 15 tulajdonosa vagy finanszírozója kínai vállalat. A chilei lítiumkitermelést folytató hazai SQM bányavállalat részvényeinek egyötöde kínai tulajdonban van.
Peking már a nyolcvanas években felismerte a ritkaföldfémek stratégiai jelentőségét, amelyek a szélturbináktól kezdve az elektromos autók motorjáig mindenféle állandó mágneshez szükségesek.
Európa és az Egyesült Államok most próbál felzárkózni – mondta az amerikai energiaügyi minisztérium korábbi tanácsadója, aki jelenleg egy stratégiai kutatóközpont vezető munkatársa. „De mindenki lemaradt Kína mögött” – magyarázta Jane Nakano.
Peking ellenőrzi a világ ritkaföldfém-termelésének 60 százalékát. Erős pozíciója nem csupán a földrajzi adottságoknak köszönhető.
Kína az akkumulátor- és napelemgyártás terén is dominál, ráadásul a kulcsfontosságú nyersanyagok finomításában világelső. Ebben az ipari folyamatban az ásványi anyagokat használható összetevőkké tisztítják, amelyeket nemcsak Kínában, hanem a világ minden táján, köztük Európában is felhasználnak.
„A lítium finomításában Kína jelenleg 80-90 százalékos monopóliummal rendelkezik” – mondta Breton, aki szerint ez nagyon erős függőséget teremt. Ugyanez vonatkozik a ritkaföldfémekre is.
A globális tartalékok 60 százalékos részesedése mellett Kína még nagyobb, 90 százalékos részesedéssel rendelkezik a ritkaföldfémek feldolgozási kapacitásából.
Gyakorlatilag az EU összes mágnesét – na jó, 98 százalékát – Kína szállítja.
Az unió tavalyi, orosz gázzsarolással kapcsolatos tapasztalatai más megvilágításba helyezik a tiszta energiaellátási láncra leselkedő veszélyeket. Mi lenne, ha Peking leállítaná az Európába irányuló ritkaföldfém-szállításokat? Milyen következményekkel járna Európa feltörekvő zöld iparának, elektromosautó-gyártóinak, energiabiztonságának vagy akár klímavédelmi céljainak?
A kockázat nem kicsi. Kína 2010-ben rövid időre leállította a Japánba irányuló ritkaföldfémek exportját területi vita miatt. Az elemzők által gyakran idézett eset arra figyelmeztet, hogy a nyersanyagellátási láncokat geopolitikai fegyverként lehet felhasználni.
Az EU nyersanyagfüggősége Kínától továbbra is „nagyobb, mint az öböl menti régiótól való olaj- és gázfüggőség” – hangoztatta Frank Umbach, a német kormány korábbi tanácsadója, a King's College kutatási igazgatója.
A kritikus nyersanyagokról szóló brüsszeli törvény célja az európai lemaradás lassítása.
A jogszabálytervezet a hazai bányászat, finomítás és újrahasznosítás fellendítését célzó intézkedések mellett az európai országok felkészítése a kritikus nyersanyagellátás esetleges zavaraira – például a készletek felhalmozásával.
A jogszabály hivatalos uniós támogatást nyújt majd az erőforrásokban gazdag harmadik országokkal való „stratégiai partnerségekhez”, hogy „diverzifikálják az EU stratégiai nyersanyagellátását”.
Ha azt tapasztaljuk, hogy túlságosan függünk egy adott alkatrésztől vagy nyersanyagtól, amely csak egy vagy két beszállítótól származik, akkor akár az EU-n belülről, akár más kereskedelmi partnerektől pótoljuk a hiányt – magyarázta egy tisztviselő.
Európa azonban nem önellátó. Portugália ugyan jelentős lítiumkészletekkel rendelkezik, Svédországban pedig nemrégiben fedeztek fel egy hatalmas ritkaföldfém-lelőhelyet, ennek ellenére Breton szerint Európa kritikus nyersanyagszükségletének alig 30 százaléka áll rendelkezésre saját területéről.
Mivel a bányászati műveletek átfutási ideje 10-15 év, egyértelmű a nemzetközi partnerségek szerepe Kína ellensúlyozására.
Nyilvánvalóan szövetségeket kell létrehoznunk
– hangoztatta a biztos.
Brüsszel már tárgyalásokat folytat Washingtonnal egy kritikus nyersanyagokkal foglalkozó „klub” létrehozásáról. A bizottság illetékese szerint rendszeres tárgyalásokat folytatnak az Egyesült Államokon kívül Japánnal és Kanadával is.
(Borítókép: Lítiumban gazdag sóoldatot szivattyúznak egy párologtató tóba az Atacama-sivatagban lévő lítiumbányában 2022. augusztus 24-én. Fotó: John Moore / Getty Images)