A válságkezelés általában nagyobb központi kontrollt hoz magával, ami az Európai Unióban is kirajzolódni látszik. Egyesek szerint azonban ez ellentétes az EU alapértékeivel.
Az Európai Bizottság az elmúlt két hétben sokat foglalkozott azzal, hogy hogyan formálja újra a kontinens gazdasági modelljét. A javaslatok ötleteket tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a kormányok hogyan segíthetik a vállalatokat a zöld technológiába való befektetésben, a domináns beszállítóktól, köztük Kínától való függés csökkentésében és az ipar fellendítésében.
A tárgyalások átformálhatják az Európai Uniót.
Az EU lényegében a világ legmélyebb és legátfogóbb szabadkereskedelmi megállapodása.
Az állami támogatásokra vonatkozó korlátozások, valamint a közös szabályok és előírások, amelyek közül néhány rendkívül szigorú, egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak. Az EU viszonylag nyitott a külvilág kereskedelmére és befektetéseire is. Csak a mezőgazdaság marad támogatott és védett a versenytől, bár az immár vámmentes ukrán gabona behozatala ezzel kapcsolatban is kérdéseket vet föl.
A vezetők azonban aggódnak, hogy ez a nyitottság kiszolgáltatja Európát. Amerika protekcionizmusa és Kína asszertív politikája annak bizonyítéka, hogy sok dolgot újra kell gondolni. Sokak szemében az éghajlatváltozás, a világjárvány idején fellépő zavarok és Oroszország Ukrajna elleni inváziója csak rávilágít arra, hogy az EU-nak nagyobb intervenciós szerepet kell vállalnia.
Mindezzel szembesülve Európa vezetői kísértést éreznek arra, hogy anyagi támogatással és protekcionizmussal válaszoljanak.
A brüsszeli találkozó napirendjén ugyanis számos javaslat szerepelt az Európai Bizottságtól, köztük a zöld technológia támogatására és az ellátási láncok biztonságossá tételére vonatkozó tervek.
A vezetőknek azonban emlékezniük kell az EU piaci alapú megközelítésének erősségeire – írja az Economist. Az 1970-es évekhez hasonló iparpolitikához való visszatérés jegyében a bizottság a hazai termelési célokat részesíti előnyben olyan fontos dolgok esetében, mint a hőszivattyúk, valamint az olyan nyersanyagok bányászata és finomítása terén, mint a lítium.
Az EU évtizedeken át hevesen korlátozta az állami támogatások felhasználását, hogy a piacot a cégek felé billentse.
Most meggyengítette ezeket a szabályokat, hogy a tagállamok szabadabban támogathassák a zöldebb cégeket, és bizonyos korlátok között más országok támogatásaihoz is igazodjanak, hogy befektetéseket csábítsanak Európába.
A legegyszerűbb reformok a belpolitikához kapcsolódnak. Az európai országok megpróbálják lerövidíteni a zöld projektek engedélyezési idejét, enyhíteni az adminisztratív terheket, és kiképezni a munkaerőt a hőszivattyúk gyártásához és a napelemek telepítéséhez szükséges ismeretekre. Az Európai Bizottság azt is szeretné elérni, hogy lehetővé tegyék a szokásos szabályoktól való eltérést, hogy az innovatív cégek kísérletezhessenek. Az új uniós szabályok további ösztönzést adnának ennek folytatására.
A bizottság azt is tervezi, hogy a kormányok szabadabban támogathatják a zöld beruházásokat. Március elején a Franciaország vezette nemzeti kormányok nyomására lazította az állami támogatásokra vonatkozó szigorú szabályokat, amelyek megakadályozták, hogy a kormányok a hazai cégek javára döntsenek.
Mostantól az országok bőkezűbben támogathatják azokat a vállalatokat, amelyek környezetbarátabbá szeretnék tenni a gyáraikat, vagy bővítenék a megújuló energiatermelést.
Az új megközelítés viszont túlmutat Európán. Lehetővé tenné a kormányok számára, hogy fizessenek a cégeknek az EU-ban való befektetésért a más országok által nekik kínált támogatásokkal, ami az USA új szabályozásainak ellensúlyozására irányul.
Sokan attól tartanak, hogy az Egyesült Államok méretei miatt a munkahelyek és iparágak az Atlanti-óceánon túlra menekülhetnek. Európa azonban nagy és jól megalapozott zöld iparral rendelkezik:
az akkumulátorgyártók és az autógyártók számára nem érné meg olyan piacot elhagyni, mint az Európai Unió.
Ha Amerika fölgyorsítja a zöld átállást, az európai cégek és vásárlók profitálni fognak az olcsóbb technológiából és a beszállítók nagyobb választékából.
A Kína által jelentett gazdasági és politikai fenyegetésekre sokkal nehezebb reagálni. Az Egyesült Államokkal ellentétben az EU tagjainak nincs közös álláspontjuk arról, hogy mi legyen a cél. A német koalíciós kormány is megosztott ebben az ügyben. Egyelőre a létfontosságú javak és nyersanyagok kínálatának diverzifikálása van terítéken.
(Borítókép: Ursula von der Leyen 2020. december 5-én. Fotó: Thierry Monasse / Getty Images)