Hashim Thacit Koszovóban nemzeti hősként ünneplik: egyik kulcsfigurája volt a koszovói függetlenség történetének, hiszen a koszovói háborúban először fegyverrel küzdött érte, később pedig miniszterelnökként ő kiáltotta ki országa függetlenségét Szerbiától. Ugyanakkor az éremnek két oldala van, a hágai Nemzetközi Bíróság vádirata szerint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg háborús bűncselekményeket követhetett el, aminek egyik emblematikus vezetője ő volt.
Hétfőn kezdődött meg a hágai Nemzetközi Bíróságon Hashim Thaci egykori koszovói elnök pere. A perben azt vizsgálják, hogy az odahaza háborús hősként ünnepelt Thaci részt vehetett-e az általa vezetett Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) tagjaként háborús bűncselekményekben.
A vádpontokból pedig nem csak egy akad, és elég horrorisztikus cselekményekkel is vádolják az egykori koszovói államfőt: társaival együtt 102 gyilkosságért lehet felelős. Thaci a per első napján mindent tagadott, ártatlannak vallotta magát, miközben Koszovó fővárosában, Pristinában több ezren követelték szabadon engedését.
A jelenleg 54 éves Thaci szinte egész életét a harc határozta meg: az 1968 áprilisában született későbbi katona, majd politikus a korábbi Jugoszlávia azon részén látta meg a napvilágot, ahonnan a jugoszláv elnök, Tito 1980-as halála után tíz évvel elindult a Koszovói Felszabadítás Hadsereg (UCK). Tanulmányait a Pristinai Egyetemen kezdte filozófia- és történészhallgatóként, majd Zürichben szerezte meg a mestervégzettségét.
Zürichben csalódottan figyelte, ahogy a Tito halála után felerősödő nacionalizmusnak köszönhetően a szerb Szlobodan Milosevics 1989-től kezdve fokozatosan megszünteti a többségében albánok lakta Koszovó autonómiáját – 1990-ben pedig lényegében eltörölte –, miközben ezzel szemben a koszovói ellenzék csak békés eszközzel próbált ellenállni. Mivel az akkori koszovói elnök, Ibrahim Rugova passzív ellenállása nem sokat ért, ezért időközben megnőtt az aktív, fegyveres ellenállást támogatók száma.
Visszatérve hazájába a koszovói politikai élet megkerülhetetlen figurája lett: egyes források szerint már 1993-ban bekerült az UCK belső köreibe, amelynek 1999-ben már a politikai igazgatója volt.
Feladata eleinte az volt, hogy a koszovói albánok körében népszerűsítse a koszovói függetlenség kérdését, majd pedig a délszláv háború kitörése után megszervezze a Milosevics csapataival szemben ellenálló UCK-t.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg első nagyobb akciója 1996-ban volt, amikor többségében szerbek lakta településeket támadtak meg. A reakció nem váratott sokáig magára, Milosevics katonákat küldött a térségbe. A kezdeti, eleinte csak gerillaakciókra berendezkedett UCK 1998-ra szélesítette ki a háborút, amikor már katonai felkelésről beszélhetünk.
Mivel sem a csonka Jugoszlávia, sem pedig a de facto önálló Koszovó nem tudott a másik fölé nőni, ezért gyakoriak voltak az etnikai tisztogatások.
Becslések szerint a háború egy éve alatt akár 12 ezer ember is életét veszthette, ennél pedig jóval többen, nyolcszázezren hagyhatták el otthonukat.
A háború egészen 1999-ig, a NATO intervenciójáig tartott, amikor NATO-hoz tartozó repülők bombázni kezdték Belgrádot, így Milosevicsék letették a fegyvert, majd pedig az 1999 júniusában megkötött kumanovói megállapodásban vállalták: a szerb katonák kivonulnak Koszovóból, az államot pedig az ENSZ által támogatott közigazgatás vette át.
Miután a NATO és Jugoszlávia békeszerződésével véget ért a háború, Thaci a fegyvereket öltönyre cserélte – ezúttal már nem katonaként, hanem politikusként kívánta védeni a koszovói albánokat, egyben kiharcolni országa függetlenedését Szerbiától.
2007-ben választották meg kormányfőnek, és nem is várt sokáig a függetlenség ügyével. Megválasztása után három hónappal, 2008. február 17-én Thaciék egyoldalúan kikiáltották Koszovó függetlenségét.
Miniszterelnöki pozícióját egészen 2014 decemberéig megtartotta, 2016-ban a koszovói törvényhozás elnökké választotta – annak ellenére hogy kritikusai korrupcióval vádolták meg. Ugyan a koszovói alkotmány szerint egy elnöki ciklus öt évre szól, amely egyszer meghosszabbítható, ő ezt már nem töltötte ki, és nem az ellene felmerült korrupciós vádak miatt.
2020 novemberében lemondott, amiért a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekményekkel vádolta meg.
A vádat már részben nyáron nyilvánosságra hozták, azonban egészen novemberig váratott magára, hogy be is idézzék. Thaci lemondása nem ért senkit váratlanul, ő maga ígérte korábban, hogy amennyiben a vádemelés megtörténik, akkor – hogy megőrizze hazája hírnevét – a bíróságra már mint magánember fog belépni.
Az egykori koszovói elnökkel szemben több vádpontot is felsoroltak, köztük azt, amely szerint Thaci társaival legalább 102 gyilkosságért lehet felelős. Az áldozatok többnyire szerbek, romák, de a vádirat szerint a politikai riválisaival is hasonló módon számolhatott le.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy a büntetőeljárás során ennél súlyosabb történetek és bizonyítékok is elhangzanak majd: az Európa Tanács már 2010-ben azzal vádolta meg az akkor épp miniszterelnöki posztot betöltő Thacit, hogy a koszovói háború alatt
szerv-, fegyver- és drogkereskedelemmel volt összefüggésbe HOZHATÓ, ebből finanszírozhatta az UCK ellenállását.
A tanulmány szerint Thaci egy „maffiaszerű” bűnözői hálózatnak volt az egyik kulcsfigurája, amely még a háború lezárta után, 2000-ben is működött.
De nem csak az Európa Tanács vádolta meg szervkereskedelemmel. Carla Del Ponte, a hágai bíróság délszláv háborúval kapcsolatos irodájának egykori főügyésze a memoárjában írt az úgynevezett albániai sárga épületről, ahol állítása szerint közel háromszáz fiatal szerb katonát öltek meg, majd szerveiket a Közel-Keleten keresztül értékesíthették tovább.
Thaci mindkét esetben arról beszélt, hogy Del Ponte és az Európa Tanács állításai hamisak. Ugyanakkor 2020 júliusában újságíróknak azt nyilatkozta, mielőtt a hágai főügyészek kihallgatták volna, hogy
senki sem tudja újraírni a történelmet, a szabadságnak pedig ez az ára.
(Borítókép: Hashim Thaci 2020. november 5-én. Fotó: Armend Nimani / AFP)