Az észt köztársasági elnök a választásokat megnyerő Reformpárt eddigi miniszterelnökét, Kaja Kallast kérte kormányalakításra. Az Európa új Vasladyjének is nevezett Kallas egy baloldali, liberális kormány élén kezdi meg harmadik miniszterelnökségét.
Március elején járultak a választók az urnákhoz a mindössze 1,3 millió lakosú Észtországban, hogy a 101 tagú észt parlament, a Riigikogu tagjairól döntsenek. Mint azt a választási felvezetőnkben írtuk, nagy meglepetésre nem lehetett számítani: az már korábban is nyilvánvaló volt, hogy azt az Európa új Vasladyjének is nevezett Kaja Kallas és liberális pártja, a Reformpárt fogja megnyerni.
Ez így is történt, ugyanakkor az észt választási és politikai rendszer miatt a Reformpártnak nem lett meg egyedül a többsége, így a választást követő héten Kallasék már meg is kezdték a tárgyalásokat a lehetséges koalíciós kormányról. A választások után ugyanakkor nem az addigi koalíciós partnereivel, azaz a kereszténydemokrata-konzervatív Isamaa (jelentése szülőhaza) és az Észt Szociáldemokrata Párttal kezdték meg a tárgyalásokat, mivel a szocdem párt mellé a parlamentbe frissen bejutó, liberális Észtország 200-at hívták még a tárgyalóasztalhoz.
A tárgyalások – mint arról korábban beszámoltunk – már az elején gördülékenyen mentek, mivel a két liberális és a baloldali párt sok kérdésben azonos véleményen volt, így tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy mikor sikerül a három párt vezetőinek aláírni a koalíciós szerződést és megállapodni a miniszteri névsorban.
Ez végül húsvét szombatján történt meg, mivel
április 8-án Kallasék bejelentették az új, Reformpárt–Észt Szociáldemokrata Párt–Észtország 200-kormányt,
majd hétfőn alá is írták a koalíciós megállapodást.
Az észt miniszterelnök már a koalíciós tárgyalások előtt jelezte, hogy mindenképpen egy olyan kormányt szeretne alakítani, amely kitölti a négyéves mandátumát, ami elég komoly vállalásnak tűnik annak a fényében, hogy
eddig átlagosan 632 napig, azaz húsz hónapig bírták az észt kormányok.
A legutóbbi választási ciklusban például két kormány is megbukott: először a centrista-liberális Centrumpárt, a szélsőjobboldali EKRE és a kereszténydemokrata Isamaa révén létrejött Jüri Ratas-kormány bukott, majd az utána következő Kallas vezette Reformpárt–Centrumpárt nagykoalíció sem bírta ki a választásokig, így végül egy Reformpárt–Szociáldemokrata–Isamaa-kormány fejezte be a ciklust.
Szombaton Kallas – aki ezzel már harmadik kormányát fogja vezetni – az AP tudósítása szerint a régi-új miniszterelnök úgy nyilatkozott, a megállapodás
biztosítja Észtország védelmét, hogy továbbra is független és önfenntartó ország maradhassunk.
A koalíciós szerződés egyik leghangsúlyosabb része nem meglepő módon a védelem – mindhárom párt leginkább ezzel kampányolt Oroszország ukrajnai háborúja miatt. Emellett az észt közmédia beszámolója szerint a koalíciós szerződés növelné az áfát, de cserébe az 700 euróig mentességet élvezne.
Ezenkívül ígéretet tettek a zöldátállásra, eltörölnék az eddig mindenki számára ingyenes tömegközlekedést – ezentúl csak a gyerekek számára lenne ingyenes –, ezenkívül fejlesztenék a vasutat, miközben módosítanának az eddigi szociális transzferek rendszerén is.
Ezenkívül a Reformpárt–Centrumpárt-kormányt bedöntő nyelvtörvényben is megállapodtak – ennek értelmében 2027-től kezdve az óvodában, 2030-tól pedig az alapfokú iskolákban is kizárólag észt nyelven zajlana az oktatás, azaz az észt lakosság közel 24 százalékát adó orosz anyanyelvűeknek megszűnik a saját nyelvükön való oktatás.
A kormányalakítás a koalíciós tárgyalások mellett amiatt húzódott, mert a választási eredményeket a választáson második helyet megszerző szélsőjobboldali-populista Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) megtámadta, mivel a párt elnöke, Martin Helme szerint az elektronikus szavazatok nem voltak megbízhatóak. A populista politikus kifogásolta, hogy az online szavazatok hozzáadása előtt még pártja vezetett, míg a Reformpárt a harmadik helyen volt, azonban az e-szavazatok következtében az eredmény megváltozott.
Ennek oka, hogy az észt szavazók több mint fele online adta le a szavazatát, azonban a pártok szavazói nem arányosan használják ki a parlamenti választásoknál először 2007-ben alkalmazott e-szavazatokat.
A liberális Reformpárt-szimpatizánsok inkább nagyvárosiak, akik inkább online szavaznak – köztük Kallas is így adta le a szavazatát –, míg az EKRE-szavazók alapvetően kisebb településeken, illetve a szegényebb, keleti régiókban élnek, akik alapvetően a személyes szavazást preferálják. Helme újraszámlálást követelt, ami megtörtént, ugyanakkor továbbra sem változott az eredmény.
Miután a választási eredményeket helybenhagyták, Kallasék pedig bejelentették, hogy sikeresek voltak a koalíciós tárgyalások, az észt elnök, Alar Karis végül Kallast kérte fel kormányalakításra.
(Borítókép: Kaja Kallas az Európai Tanács csúcstalálkozóján 2023. március 24-én. Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto / Getty Images)