A környezetvédelmi szervezetek ezt megkérdőjelezik, ezért pert indítottak az Európai Bíróságon Brüsszel ellen. Szerintük a nukleáris energia és a földgáz nem sorolható be a zöld beruházások közé.
Az Európai Bizottság a fenntartható, megújuló kategóriába rendszerezi a szél-, a nap- és a vízenergiát, ugyanakkor nem kivételez az atomenergiával és a földgázzal. Az osztályozás alapján a magánbefektetők „zöldnek” minősíthetik a beruházásokat, az unió pedig anyagilag támogathatja például az atom- vagy gázerőművek építését.
Nyolc Greenpeace-szervezet már tavaly szeptemberben felülvizsgálati kérelmet küldött az Európai Bizottságnak azzal érvelve, hogy a gáz és a nukleáris energia besorolása sérti az európai éghajlatvédelmi törvényt és a 2015-ös párizsi klímamegállapodásból eredő uniós kötelezettségeket. Brüsszel februárban elutasította a környezetvédők felvetését.
Ezt követően a környezetvédők az Európai Bíróságon keresik igazukat az ügyben. Azt kifogásolják, hogy az EU milyen energiaforrásokat hajlandó támogatni az európai Green Deal keretében.
A Greenpeace, a Természetvédelmi Világalap (WWF), a német BUND-csoport és más civil szervezetek az osztrák kormány nyomdokaiba léptek, amely már tavaly októberben hasonló eljárást kezdeményezett – emlékeztetett a Deutsche Welle.
Az atomenergia és a gáz nem fenntartható energiaforrás
– hangoztatta a német Greenpeace szakértője. „A zöld fejlesztésekre szánt pénzzel nem szabad visszaélni olyan iparágakban, amelyek eleve természeti és éghajlati válságba taszítottak bennünket. Helyette a megújuló energiát, illetve a szociális és ökológiai gazdaság korszerűsítését kellene finanszírozni” – mondta Nina Treu.
A „zöld pénzmosás arcátlan formája ellen” jogi úton kívánnak fellépni a civilek – hívta fel a figyelmet a BUND elnöke. Olaf Bandt szerint a hamis címkézéssel kijátszott klímavédelem elfogadhatatlan. Az éghajlatbarátnak minősített földgázról szóló döntésével az Európai Bizottság a tények tekintetében és jogilag egyaránt „ingoványos talajra lépett” – véli Bandt.
Több európai ország – Franciaország vezetésével – lelkesen támogatta, hogy az unió a fenntartható energiaforrások közé sorolja az atomenergiát, míg a Németország vezette tömb ugyanilyen lelkes a földgáz iránt.
Az atomenergia támogatói szerint csökken az importált energiától – például az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól – való függőség, ráadásul rendkívül alacsony a szén-dioxid okozta „lábnyom”. Igaz, nem számolnak az egyéb kapcsolódó környezetvédelmi aggályokkal.
A földgáz szószólói viszont azzal érvelnek, hogy a technológia hidat képezhet a sokkal intenzívebb szén-dioxid-kibocsátással járó szén és a megújuló energiák között.
A besorolás a bankok és a magánbefektetők számára iránymutatóként szolgál, hogy mely projektek nevezhetők fenntarthatónak. Ez azért bír különös jelentőséggel, mivel egyre népszerűbbek a környezetbarát projektekre hivatkozó befektetési portfóliók.
Az uniós állásponttal szemben a Greenpeace azzal érvel, hogy a bizottság a fosszilis gázzal történő villamosenergia-termelésből származó szén-dioxid kibocsátás küszöbértékét kilowattóránként 270 grammban határozta meg. Ez azonban nem felel meg a hatályos uniós jognak. A besorolási rendelet, az uniós éghajlatváltozási törvény és a 2015-ös Párizsi Megállapodás szerint a határérték nem haladhatja meg 100 grammot.
Az új, gázalapú energiatermelésbe történő beruházások nem tekinthetők „átmenetinek”, mivel ezek az erőművek az átállás 2050-es uniós határidején túl is üzemben maradhatnak, ami ellentétes az éghajlatvédelmi szabályozással.
Az atomenergia viszont nem felel meg a besorolási rendelet „ne okozz jelentős kárt!” elvének. Az atomenergia életciklusa során keletkező káros kibocsátások, az uránbányászat, a nagymértékű vízfelhasználás, a melegvíz-kibocsátás és a radioaktív hulladék egyaránt sérti az elvet.
A Greenpeace szerint a bizottság tévesen feltételezi, hogy az atomenergia az energiaátmenetet elősegítő tevékenység, tudniillik valójában a megújuló energiaforrások visszaszorításához vezet.
Brüsszel azt is figyelmen kívül hagyta, hogy egy atomerőművet terrorista vagy katonai támadás érhet, ami súlyos baleseteket és a kapcsolódó szennyezéseket válthat ki.
Az Európai Bíróság jogosult az európai vagy nemzeti politikákat az uniós jogszabályokba ütközőnek minősíteni és változtatásokat követelni. Az ott zajló ügyek általában több mint egy évig tartanak, ha a bíróság úgy dönt, hogy meghallgatja az érintett szereplőket.
(Borítókép: Jean-Marie Hosatte / Gamma-Rapho / Getty Images)