Minden bizonnyal első alkalommal vetették be az ukránok a márciusban megérkezett JDAM rendszert. Az erről készült felvételek szerint borzalmas pusztítást végzett Bahmutnál, a földdel egyenlővé téve egy orosz lőszerraktárat, emellett nagy pusztítást végzett egy orosz állomáshelyen. Ezzel az amerikai rendszerrel komoly csapásmérő fegyver került Ukrajna kezébe.
Az Ukraine Weapons Tracker Twitter-oldal bejegyzése szerint vélhetően először vetették be az ukránok az Egyesült Államoktól kapott „okosbombákat”. A JDAM (Joint Direct Attack Munition) kifejezés lényegében egy irányítórendszert takar, amely különféle bombákra szerelhető fel, és lehetővé teszi a távvezérlésüket.
A videó szerint négy GBU–62-es bombát dobtak le Bahmutnál egy orosz lőszerraktárra, valamint egy katonai állomáshelyre.
Nem túlzás azt állítani, hogy pusztító és nagy hatótávolságú fegyverről van szó. A JDAM-mel felszerelt bombák nagyjából ugyanakkora hatótávolsággal rendelkeznek, mint az ukránok által kapott HIMARS-ok, azzal a különbséggel, hogy a robbanófejük tízezerszer akkora méretű – nagyjából ezer kilogrammos – is lehet, mint a HIMARS-ok által kilőtt rakétáké.
A bombák GPS-alapúak, valamint inerciális navigációs rendszerrel is rendelkeznek, ami azt jelenti, ha a GPS jeleit sikerül megzavarni, a bomba akkor is nagy eséllyel célba ér (a csapás pontossága természetesen valamelyest csökken). A hordozó repülőgépek szinte bármilyen időjárási körülmény között el tudják indítani a bombát, majd ha ez megtörtént, akkor vissza is repülhetnek a bázisra, mivel ezt követően távolról a célba lehet vezérelni a robbanószert.
Ezzel a fegyverrel az ukránok olyan objektumok elpusztítására lesznek képesek, amelyekhez az eddig leggyakrabban használt csapásmérő fegyvereik nem voltak elegendőek.
Márciusban már napvilágot látott egy videó, amelyről azt állították, hogy egy JDAM bevetése látszik rajta, ezt azonban az OSINTDefender nevű szakblog cáfolta, mondván, hogy a felvételek januárban készültek, amikor az ukránoknak még nem volt okosbombája.
Andrej a háború elmúlt egy évében részt vett Kijev védelmében, majd bejárta a mikolajevi frontot, Herszont, harkivi területeket, legutóbb Bahmutot. Számára ez utóbbi volt eddig a legkeményebb, meg is sebesült, néhány hétig kórházban volt. Nem szívesen beszél róla, de azóta már visszament a frontra, újra harcol. Andrej nem hivatásos katona: a háború előtt vezető beosztásban, elemzőként dolgozott. Békeidőben filozófus, doktori fokozata van. A háború kitörésének másnapján önként jelentkezett katonai szolgálatra.
A bahmuti frontot is megjárt ukrán katona az Indexnek többek között arról is beszélt, az ukránoknak nincs más választása, mint harcolni, reményük a győzelemben van. Meglátása szerint Oroszország legnagyobb gyengesége, hogy nem tudják, miért harcolnak.
Lehetnek fölényben – mondjuk – emberi erőben vagy fegyverzetben, de amíg a katonáik nem tudják, hogy miért halnak meg, nem fog nekik sikerülni. Mi konkrétan tudjuk: vissza kell szereznünk az 1991-es határokat. Ez a mi országunk, és meg fogjuk védeni. A másik oldalt a propagandán kívül nem mozgatja semmi. Hazugságra pedig sokáig semmit nem lehet építeni
– fogalmazott Andrej.
Az ukrán harcos lapunknak adott exkluzív interjúját ide kattintva tudja elolvasni.
(Borítókép: Oleksandr Klymenko / Reuters)