Sehol a világon nem olyan látványos a koronázási ceremónia, mint az Egyesült Királyságban. Ez részben érthető, hisz csaknem ezeréves a hagyomány.
Amikor Hitvalló Eduárd 1050-ben megépíttette a westminsteri apátságot, nem sejtette, hogy ez lesz az összes későbbi brit koronázás helyszíne. Utódja, Harold Godwinson vélhetően az apátságban koronáztatta meg magát, bár a tényt feljegyzések nem erősítik meg.
Alig két hónappal a hastingsi csatában Harold felett aratott győzelme után Hódító Vilmos volt az első uralkodó, aki 956 éve, 1066. december 25-én a Westminster-apátságot választotta koronázása helyszínéül.
Az eltelt csaknem egy évezred alatt a szigetországnak csupán három olyan uralkodója volt, akit nem koronáztak meg. V. Eduárdot a Towerbe zárták öccsével együtt. A hercegek eltűntek, miután feltehetően nagybátyjuk, III. Richárd megölette őket. Lady Jane Grey unokatestvérétől, VI. Eduárdtól örökölte a trónt. A Towerben készülődött a szertartásra, csakhogy Eduárd húga elraboltatta. Alig kilenc napig uralkodott, majd hazaárulásért kivégezték. VIII. Eduárdot sem koronázták meg, aki a Wallis Simpsonnal folytatott botrányos szerelmi viszonyát követően lemondott a trónról.
III. Károly király koronázásának terveit szigorúan őrzött titokként, Országalma-művelet fedőnéven tartják elzárva – írja a Sky News. A részletek elenyésző része egészen a koronázás napjáig féltve őrzött rejtély marad.
Szinte bizonyos, hogy ezúttal is felcsendül Händel Zadok, a pap című műve, amely 1727 óta, illetve Sir Hubert Parry I Was Glad című darabja, amely 1902 óta a szertartás elengedhetetlen tartozéka. Az előadott alkotások száma már II. Erzsébet királynő 1953-as koronázásakor is bővült. Most is új műveket rendeltek, amelyek egy modernebb és sokszínűbb Nagy-Britanniát tükrözhetnek. A koronázási kórus május 7-én a windsori kastélyban lép fel. Az amatőr énekesek sokszínű csapata az Egyesült Királyság minden részéből érkezik, és lesznek közöttük menekültek, ápolók, melegek, sőt siket, jelnyelvi kórustagok is.
Az uralkodói esküvőkkel ellentétben a koronázás állami rendezvény, azaz költségeit a kormány állja az adófizetők pénzéből. II. Erzsébet királynő szertartása 1,57 millió fontba került, ami ma 46 millió fontnak felel meg.
Károly király azt ígérte, hogy az övé a megélhetési válság miatt szerényebb lesz. A királynő koronázásán, hetven éve több mint nyolcezer meghívott vett részt. Fia koronázásán már csak kétezer vendéget várnak. Ennyien férnek be az apátságba az épület átalakítása nélkül.
A 20. század kezdete, 1902 óta az ünnepség fénypontja, amikor az új uralkodó és a királyi család többi tagja megjelenik az erkélyen. II. Erzsébet hatszor bukkant fel a Buckingham-palota előtt türelmesen várakozó hatalmas tömeg előtt, majd este háromnegyed tízkor felkapcsolta „London fényeit” a Mall mentén.
A király a koronázás után fog integetni alattvalóinak az erkélyről. Valószínűleg csatlakozik hozzá a királyné, akit a koronázási ceremónia után Camilla királynőnek fognak hívni, továbbá a walesi herceg és hercegnő, illetve gyermekeik. A pontos névsor nem ismert.
Azt viszont gondosan feljegyezték, hogy II. Erzsébet koronázását 1953-ban 27 millió tévénéző látta élőben – csak az Egyesült Királyságban.
Kiszámolták, hogy egy készülék előtt átlagban kilencen ücsörögtek. A közvetítést más európai országok is átvették – már ahol volt televízió (Magyarországon például csak a következő évben, 1954-ben kezdődött a kísérleti televíziózás). A tesztközvetítés sikere ihlette az Eurovízió létrejöttét, amely végül az Eurovíziós Dalfesztivál alapításához vezetett. II. Erzsébet beiktatási ceremóniáján egyébként 129 nemzet és terület képviseltette magát. A koronázási diadémot 1333 gyémánt ékesíti.
A koronázást hagyományosan az éppen hivatalban lévő Earl Marshal szervezi. A tisztséget 1386 óta Norfolk hercege látja el, az idén történetesen Edward Fitzalan-Howard.
A szertartás legszentebb pillanatait a földi halandók nem láthatják. Amikor az uralkodót megkenik a krisztusolajjal, a hagyományok szerint magába száll, elmélyül vállalt feladatain és saját felelősségén. Ezeket a perceket a legnagyobb tisztelet övezi. II. Erzsébet királynő koronázásának előkészületei során derült ki, hogy az apját felkent szent olaj egy második világháborús bombatámadás során megsemmisült. Ráadásul a patikus sem élt, aki a különleges elegyet készítette, ezért egy újat kevertek, de természetesen az ősi recept alapján.
A koronázások között számos kegytárgynak lába kélt, vagy egyszerűen beolvasztották. Magát a kenőkanalat, egy egyszerű, a 12. századból származó aranyozott ezüstkanalat 1649-ben vásárolta meg I. Károly ruhatárának gondnoka. Kynnersl úr az interregnum és az azt követő polgárháború alatt is gondosan vigyázott a kanálra egészen II. Károly koronázásáig. Azóta is a szertartás egyik legfontosabb kelléke.
A másik a Scone-kő, a végzet köve, a skót monarchia jelképe. Évszázadokon át a skót királyok beiktatására használták, mielőtt 1296-ban I. Eduárd király elkobozta.
A Szent Eduárd nevét viselő koronázási trónba építették be, a tulajdonjogi viták azonban nem csitultak el. Skót diákok 1950 karácsonyán ellopták, és csak három hónappal később került elő, 500 mérfölddel odébb, az arbroathi apátság oltárán. Csaknem fél évszázaddal később, 1996-ban a követ hivatalosan is visszaszolgáltatták Skóciának azzal a kikötéssel, hogy a Scone-kő minden koronázás alkalmával rövid időre visszatér a Westminster-apátságba.
Nem minden koronázás ment zökkenőmentesen, Viktória királynő beiktatását azonban „az utolsó elrontott koronázás” jelzőjével illették. A canterburyi érsek alig tudta a királynő ujjára húzni a szűkre szabott, az Anglia jegygyűrűjének nevezett koronázási gyűrűt, az idős Lord Rolle legurult a lépcsőn, egy püspök pedig nem a megfelelő pillanatban jelentette be a szertartás végét.
A ballépésnek nem volt sok szemtanúja, II. Erzsébet koronázási ceremóniájáról viszont már 92 ország több mint kétezer kiküldött riportere és félezer fotósa tudósított. A Washington Times-Heraldot Jacqueline Bouvier képviselte, aki később John Kennedy feleségeként first lady lett az Egyesült Államokban.
A ceremónia magasztos pillanata, amikor a korona felkerül a fejre. A Szent Eduárd nevét viselő korona színaranyból készül, így nem könnyű. Tömege csaknem két és egynegyed kiló.
A koronázás során két, ékkövekkel kirakott jogart használnak: az uralkodói jogart kereszttel és az uralkodói jogart galambbal. Az utóbbi „a méltányosság és irgalmasság rúdjaként” az uralkodó spirituális szerepét jelképezi. Az uralkodói jogar a kereszttel viszont a leginkább az 530 karátos Cullinan I. gyémántról híresült el, amellyel 1910-ben egészítették ki az egyébként II. Károly korából származó jogart.
Az aranyrúd 92 centis, tömege 1170 gramm. A többi között 333 gyémánt, 31 rubin, 15 smaragd és 7 zafír ékesíti.
Fontos ereklye a szintén 1661-ből származó országalma. Az aranyból készült, a Földet jelképező gömböt gyémántokból, smaragdokból, rubinokból, zafírokból és gyöngyökből kialakított kereszt övezi, a csúcsán egy nagy ametiszttel. A keresztény világot és azt a hitet jelképezi, hogy az uralkodó hatalma Istentől származik.
A koronázási jelképek felbecsülhetetlen értékűek, ezért biztosítás sem köthető rájuk. Egyetlen lopási kísérletet jegyeztek fel: 1671-ben Thomas Blood és több, hozzá hasonló útonálló betört a Towerbe, ahol legyőzték az ékszerek őreit, a rájuk bízott értékeket pedig magukhoz vették. Blood az országalmát a nadrágjába rejtette. A martalócokat azonban végül fülön csípték.
II. Károly állítólag annyira jót derült Blood merészségén, hogy végül megkegyelmezett neki.
(Borítókép: EPA / ANDY RAIN )