Tagállami szint helyett uniós szintre helyezné a korrupció elleni harc egy részét az Európai Bizottság, mivel érvelésük szerint a korrupció nem áll meg egy tagállam határánál, és egy tagállamban elkövetett korrupció az európai demokráciát gyengíti. De mi áll pontosan a rendeletjavaslatban?
Május 3-án, szerdán mutatta be az Európai Bizottság azt a korrupció ellen fellépő javaslatcsomagját, amit a bizottság német elnöke, Ursula von der Leyen már a tavalyi évértékelőjében belebegtetett. Akkor a német politikus úgy fogalmazott,
Ha hitelesek akarunk lenni akkor, amikor arra kérjük a tagjelölt országokat, hogy erősítsék meg demokráciájukat, akkor fel kell számolnunk a korrupciót az unión belül is.
Fél évvel később pedig az Európai Bizottság prezentálta is a javaslatcsomagot, ami három pillérre épül:
A javaslatcsomag kapcsán az Európai Bizottság többek között transzparenciáért felelős elnökhelyettese, a cseh Vera Jourová úgy nyilatkozott, hogy „a korrupció olyan, mint a rák – ha hagyjuk terjedni, akkor megfojtja a demokratikus társadalmunkat és elpusztítja az intézményeit”.
Szerinte ezért kell nemcsak nemzeti, hanem uniós szinten is erős korrupció visszaszorítására alkalmas eszközökkel rendelkezni, magabiztosan pedig kijelentette, szerinte a most prezentált javaslatcsomag erre képes.
„A mai intézkedéscsomag EU-szerte megemeli a korrupciós bűncselekmények definícióját és az azért járó büntetés szintjét, és segít a hatóságoknak, hogy elkapják és megbüntessék a bűnözőket – legyen az állami vagy magánszektorbeli” – fogalmazott a cseh biztos.
Az első pilléren belül EU- és tagállami szinten belül is új eszközöket hozna létre, hogy azzal akár globális szinten is lehessen küzdeni a korrupció ellen. A bizottság létrehozna egy közös, uniós korrupcióellenes hálózatot, ahol a bűnüldöző szervek, állami szakemberek, civilek és más érdekeltek együttműködve feltérképeznék, hogy EU-szerte mik azok a területek, ahol magas a korrupció kockázata.
E hálózat ezen munkájával segítené kialakítani az EU korrupcióellenes stratégiáját, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a Katargate-hez hasonló helyzetek, amikor kiderült, sajtóhírek szerint több EP-képviselő, köztük az Európai Parlament alelnöke, Eva Kaili is készpénzt és egyéb ajándékokat fogadhatott el katari szereplőktől, hogy cserébe a Perzsa-öböl-menti államnak kedvező döntések szülessenek az EP-ben.
Ugyanakkor tagállami szinten a legfontosabb újítás a második pillér, amiben a bizottság egy új direktívában harmonizálná, egységesítené a tagállamok büntető törvénykönyveiben lévő korrupció fogalmát.
Ebben a pillérben például a céljuk, hogy ne csak a kenőpénz számítson korrupciónak, hanem például a visszaélések, a befolyással való üzérkedés, az igazságszolgáltatás akadályozása, vagy a tiltott gazdálkodás. Emellett a büntetés mértékét, az enyhítő és a súlyosbító körülményeket is harmonizálná,
azaz spillover-hatás miatt a korrupciós bűncselekmények kapcsán tagállami szintről részben uniós szintre emelné a jogalkotást.
Ugyanis a direktívák olyan uniós előírások, amiket minden tagállamnak be kell tartania – amennyiben nem tesz így, akkor kötelezettszegés elleni eljárás, vagy a régóta nem működő 7. cikkelyes eljárás is indítható lenne azon tagállamokkal szemben, amelyek a saját jogrendjükbe nem építenék be az uniós direktívát.
Emellett segítenék a tagállamok közötti együttműködést a határon átívelő nyomozások kapcsán, kötelezően növelnék a transzparenciát és felállítanának speciális korrupcióellenes testületeket is, amelyek megfelelő forrásokat és képzéseket biztosítanának a tagállamok korrupció megelőzéséért és felgöngyölítéséért felelős hatóságai számára.
Ezenkívül az Európai Bizottság szokásos, évente minden tagállam számára elkészített jogállamisági jelentésében a jövőben kiemelten vizsgálnák a korrupció elleni fellépéssel kapcsolatos fejleményeket: azonosítanák a kihívásokat, sőt, a tagállamoknak ajánlásokat is megfogalmaznának.
Ezenkívül az intézkedéscsomag egyik legérdekesebb, egyben legambiciózusabb része, hogy az Európai Bizottság olyan módon módosítaná az Európai Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikáját (KKBP), hogy
azzal az EU-n kívül is felléphessenek a korrupció ellen.
Mint azt a javaslatcsomag bemutatásáról szóló sajtóközleményben írják, ezt elsősorban az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a spanyol Josep Borrell szorgalmazta.
Egy ilyen módosítással lehetőséget adna az Európai Uniónak, hogy komoly szankciókat vessenek ki olyan harmadik országbeli állampolgárokra, természetes vagy jogi személyekre, amelyek világszerte súlyos korrupciós bűncselekményeket követnek el – ez talán kicsit hasonlítana az Egyesült Államokban lévő Magnyickij-törvényhez.
Mint írják, azért a KKBP eszközeit szélesítenék, mert a korrupció elleni harc hozzájárul „a béke megőrzéséhez, a nemzetközi biztonság megerősítéséhez, valamint megszilárdítaná és támogatná a demokráciát, a nemzetközi és az emberi jogokat”.
A javaslatcsomag kapcsán Borrell megjegyezte, a korrupció globális, transznacionális jellegű, ezért az Európai Uniónak az EU-n belüli korrupció mellett világszinten is vissza kellene szorítania a korrupciót – ezekhez pedig új eszközként új szankciós lehetőséget adna az EU kezébe a KKBP-n belül.
Ez egyértelmű bizonyítéka eltökélt szándékunknak, hogy fokozzuk fellépésünket a korrupció megelőzésére és leküzdésére mind az EU-n belül, mind azon kívül, és minden eszközünket felhasználunk ennek érdekében. Ezzel egy világos üzenetet küldünk: az EU nem üzletel olyanokkal, akik korrupcióban vesznek részt, bárhol is történjen az
– fogalmazott Borrell.
Az Európai Unió jogalkotásában az Európai Bizottság csak javaslatokat dolgoz ki, ahhoz, hogy ezek jogi erőre emelkedjenek, az EU-s állampolgárok által közvetlenül választott Európai Parlamentnek és a tagállamok szakminisztereiből álló Európai Unió Tanácsának is el kell fogadnia.
Azonban az Európai Parlament képviselőinek, illetve az Európai Bizottság tagjainak a jövő évben tavasszal esedékes EP-választásokon lejár a mandátuma,
így nagyon rövid idő áll rendelkezésre, hogy azt még ebben a ciklusban elfogadják.
Csak összehasonlításképp, az Európai Bizottság ambiciózus klímapolitikai csomagját, a fit for 55-ot is több éven keresztül tárgyalták.
Mint a javaslatcsomag kapcsán a The Guardian megjegyzi, a bizottságban reménykednek, hogy minden tagállam, köztük Magyarország is, támogatja majd a javaslatot, ahol az Orbán Viktor vezette magyar kormányt korábban azzal vádolták meg, hogy fogságba ejtette az államot – részben emiatt is tartják vissza a Magyarországnak járó jogos támogatásokat mind a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alapból (RFF), illetve a kohéziós alapból.
(Borítókép: Ursula von der Leyen Brüsszelben 2023. március 29-én. Fotó: Kenzo Tribouillard / AFP)