Valóban valami nagyon fura dolog történik a Közel-Keleten. Egymás után olvashatunk olyan politikai fordulatokról, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak a részt vevő és korábban szemben álló államok között.
Ennek legújabb eseménye talán nem tűnik túl izgalmasnak első látásra, de ha a mögöttes viszonyokat is felfedjük, akkor annál érdekesebb. Kétnapos látogatásra Damaszkuszba érkezett az iráni államfő. A két szomszédos ország 13 éve nem beszél egymással, és most hirtelen a legmagasabb szinten egyeztetnek. Ebrahim Raiszi elfogadta Basár el-Asszad elnök meghívását, és a hivatalos közlemény szerint a látogatás ideje alatt tíz, zömében a gazdasági együttműködést támogató megállapodást írnak alá, amelyekkel enyhíthetnek a mindkét országgal szemben érvényben lévő amerikai szankciókon – számolt be a farszi nyelvű iráni hírportál, a Shargh News.
Irán azért van büntetés alatt, mert bár korábban – 2015-ben – megkötötte az atomalkut, azonban később Donald Trump felmondta azt, amit Teherán úgy értelmezett, hogy bátran folytathatja addig leállított atomprogramját. Cserébe a Biden-adminisztráció szankciókkal sújtotta. Szíria pedig a több mint 10 éve tartó polgárháború és a saját lakossága elleni kegyetlenkedések miatt vált pária állammá a nemzetközi színtéren. Az iráni iszlám forradalomról és a teokratikus berendezkedésű iszlám köztársaságról itt írtunk bővebben.
Szíria visszatérése az arab közösségbe már csak idő kérdése. A hónapban tartják az Arab Liga soron következő tanácskozását, amelynek egyik fő témája lesz, hogy visszavegyék-e Szíriát vagy sem. A tagállamok többsége hajlik erre, amint a hét eleji ammani külügyi előkészítő tanácskozáson ez világossá vált. Szíria tagságát 2011-ben függesztették fel, amiért a damaszkuszi vezetés aránytalan katonai erővel lépett fel a később polgárháborúvá fajuló tüntetési hullámmal szemben. Különösen Omán és az Egyesült Arab Emírségek támogatja Szíria tagságának helyreállítását.
Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy mindkét országban az iszlám kisebbségi ágához tartozók, vagyis a síiták vannak vezető pozíciókban. Iránban ez egyértelmű, hiszen a lakosság szinte teljes egészében idesorolható. Szíriát azonban mintegy 80 százalékban a többségi szunnitákhoz tartozók lakják, azonban már évtizedek óta a síiták egyik ágaként számontartott alaviták irányítanak, akik ügyesen helyezkedve szereztek kormányzati és más vezető pozíciókat. Az Asszad dinasztia is alavita egyébként, ők Szíria lakosságának mintegy tíz százalékát teszik ki.
Az év elején sikerült a kínai külpolitikának tető alá hozni a szinte az iráni forradalom, vagyis 1979 óta politikai és vallási vezető pozícióért vetélkedő irániak és a szaúdiak között egy megállapodást, amely mintegy varázsütésre elrendezte az évtizedes nézeteltéréseket, hogy ezután a síita tömb legerősebb állama, a szunnita szaúdi monarchiával kéz a kézben kezdjen el dolgozni azon, hogy végre tényleg békésebb hellyé váljon a világ ezen régiója. Erről részletes itt írtunk.
A Pekingben 2023 elején aláírt megállapodás kezdetei 2021-re nyúlnak vissza, amikor a szaúdi koronaherceg, bin Szalman egy nyilatkozatában Iránt olyan szomszédos államként említette, amellyel nyitottak normalizálni a kapcsolatokat. Szakértők már korábban is azt pedzegették, hogy a két régiós hatalomnak sokkal több érdeke lenne kiegyezni, mint hosszabb távon fenntartani a rossz viszonyt. Aztán lám-lám, nem sokkal később a farszi nyelvű mehrnews már arról számolt be 2021-ben, hogy Bagdadban megtartották a két állam képviselőinek első tárgyalásait. Utána még nyolcszor ültek asztalhoz, hogy végül aláírják a pekingi megállapodást.
Azóta a közel-keleti diplomácia hihetetlenül felpörgött.
Még áprilisban történt, hogy Irán hivatalos látogatásra hívta a szaúdi uralkodót. Szalmán bin Abdel-Aziz szaúdi király meghívásának tényét az iráni külügyminisztérium szóvivője is megerősítette, majd közölte, hogy Ebrahim Raiszi iráni elnök invitálását Rijád már elfogadta. Előzőleg Raiszi kapott meghívást Szaúd-Arábiába.
A két ország egyébként proxy háborút vív Jemenben, azaz míg Irán a síita kötődésű húszikat támogatja a polgárháborúban, addig a szunnita jemeni vezetés mögé Rijád állt be. Szerencsére azonban itt is közeleg a rendezés, hiszen Bin Szalmán szaúdi koronaherceg már tűzszünetről és fogolycseréről beszél a jemeni polgárháború esetében.
De nemcsak a nagy meghatározó iszlám országok kaptak a fejükhöz, és mérlegelték, jobb a közeledés a diplomáciában, mint az ellenségeskedés, hanem a kicsi öböl menti emírségek is. Nemrégiben Bahrein bejelentette, rendezi a nézeteltéréseit Katarral, és hamarosan helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat, amelyek még 2017-ben szakadtak meg. Akkoriban ugyanis Bahrein, Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok diplomáciai blokádot rendelt el Katar ellen, mert szerintük a miniállam túlságosan szorosra fonta kapcsolatait Iránnal, és a figyelmeztetések ellenére sem volt hajlandó ezen változtatni.
Ezenkívül a négy arab állam megtiltotta, hogy katari repülők használják a légterüket, és kitiltották a katari hajókat saját felségvizeikről. Bár 2021-ben végül Szaúd-Arábia, Egyiptom és az emirátusok rendezték kapcsolatukat Katarral, Bahrein ezt eddig nem tette meg.
Hab a tortán, hogy ugyancsak tavasszal Szíria – külügyminisztere rijádi útja során – elérte, hogy a két állam rendezi diplomáciai kapcsolatait, amelyek több mint tíz éve szűntek meg, és rendszeressé teszik a repülőjáratokat Damaszkusz és Rijád között.
Felmerül a kérdés: mi jöhet még a Közel-Kelet lecsendesítésében?
(Borítókép: Barry Iverson / Getty Images)