Az Oroszország ukrajnai inváziója óta eltelt 14 hónapban az elemzők sokszor fogalmaztak meg kétségeket azzal kapcsolatban, mennyire elkötelezettek európai szövetségesei Kijev iránt. 2022-ben sokan jegyezték meg, hogy Németország késlekedett a fegyverszállítással, és hónapokig tartott, amíg a tankokkal is meggondolta magát. Mások amiatt aggódtak, hogy egyes európai országok, amelyek növekvő energiaköltségekkel és más gazdasági feszültségekkel szembesülnek, vissza fogják fogni a támogatásukat, és a Moszkvával való tárgyalásos békét szorgalmazzák. Még most, az Ukrajnába irányuló folyamatos fegyver- és segélyáradat ellenére is arról beszélnek egyes kommentátorok, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal számolhat, hogy Európa megingott, és csak ki kell tartania, amíg a szövetségesek kifáradnak.
Ezek az értékelések azonban a fegyverekre és a segélyekre összpontosítanak, és figyelmen kívül hagyják az Ukrajnában tett európai erőfeszítések teljes mértékét.
Az Egyesült Államok adta a felét a konfliktus első 12 hónapjában Ukrajna által kapott 156 milliárd dollárnyi gazdasági, humanitárius és katonai segélynek. A segélyek és a felszerelések azonban bár fontosak, nem elegendőek ahhoz, hogy Ukrajna harctéri sikerét teljesen meg lehessen velük magyarázni: sok múlott az ukrán erők minőségén és kiképzésén.
Ebben a tekintetben Európa különösen fontos szerepet játszhatott. Az Egyesült Királyság például 2022-ben mintegy 10 ezer ukrán katonát képzett ki, míg az Egyesült Államok csak mintegy 3100-at. És Ausztria kivételével az Európai Unió minden országa, sőt még Svájc is nyújtott valamilyen formában segítséget és kiképzést az ukrán hadseregnek a háború kezdete óta − írja a Foreign Affairsen megjelent közös cikkében Alexandra Chinchilla, a Texas A&M University docense és Jahara Matisek, az Egyesült Államok légierejének alezredese és az Egyesült Államok Haditengerészeti Főiskolája Hadtudományi Tanszékének professzora.
Valójában ezek az európai erőfeszítések olyan képzési és tanácsadói programokra épülnek, amelyeket a NATO-országok már a háború kitörése előtt nyújtottak Ukrajnának: 2014 és 2022 között Kanada, Litvánia, Lengyelország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok − egytucatnyi más nyugati országgal együtt − kiképezte az ukrán erőket, és tanácsokat adott különböző készségek terén a harcvezetéstől a műveleti tervezésig.
A NATO-tanácsadók segítettek az ukrán különleges erők NATO-szabványoknak megfelelő kialakításában is. Ezek a kezdeményezések meghozták gyümölcsüket: 2014-gyel ellentétben, amikor szervezetlenek voltak, és nem voltak naprakészen kiképezve a Krím elfoglalására és a donbászi háború kezdeti szakaszára. Ezzel szemben az ukrán erők sikeresen meghiúsították Oroszország 2022-es invázióját, és azóta Ukrajna területének nagy részét megvédték.
Eközben a nyugati tanácsadóktól elsajátított atipikus hadviselési taktikákat alkalmaztak, hogy megállítsák az orosz erőket a Kijev felé vezető úton, valamint a katonai erőn és fegyelmen alapuló hagyományosabb taktikákat azért, hogy megállítsák Oroszország offenzíváját az ország keleti részén.
A kiképzés azonban egy állandó folyamat, és annál fontosabbá válik, minél tovább tart a háború. Ukrajnának egyre több újoncra és speciális képzésre van szüksége a Nyugattól kapott fejlett fegyverrendszereken. Ahhoz, hogy a közelgő tavaszi offenzíva sikeres legyen, a különböző haderőnemek összehangolásában való jártasságra is hatalmas szükség van.
A szakaszoktól szakaszokig, századokig és végül zászlóaljakig terjedő kiképzés az ukrán erők számára biztosítja azt a mozgékonyságot és gyorsaságot, amelyre szükségük van ahhoz, hogy felszámolják az Oroszország által preferált állóháborút és visszafoglalják az oroszok által megszállt területeket.
Földrajzi közelségénél fogva Európa ideális helyzetben van ahhoz, hogy ilyen támogatást nyújtson. Oroszország inváziója óta − az Egyesült Államok részvétele nélkül − az európai országok biztosítják az ukrán újoncok teljes harci alapkiképzését, amikor a civilekből egy öthetes kiképzés alatt képzett katonák válnak.
Ezen túlmenően számos európai ország speciális fegyverzeti kiképzést biztosít például Leopard harckocsik és légvédelmi rendszerek terén, és jelenleg a nagyobb ukrán alakulatokat a manőverező hadviselés elsajátításához szükséges haladó kiképzés mintegy felét biztosítja.
A fegyvereknél és lőszereknél is jobban függ a kiképzésen nyújtott tudástól az, hogy Ukrajna milyen offenzívával tudja kiszorítani Oroszországot a területéről.
Ahhoz, hogy jobban megértsük az Ukrajna előtt álló kihívásokat és azt, hogy Európa hogyan segíthet ezeknek a kihívásoknak a kezelésében, elengedhetetlen, hogy felismerjük a háborús erőfeszítéseknek ezt a dimenzióját, valamint azt, hogy hogyan foglalkoznak vele napjainkban.
A több mint egy éve tartó kemény harcok után a haderő minőségének fenntartása kulcsfontosságúvá vált Ukrajna számára. Minden olyan hadsereg, amely hosszabb időn keresztül intenzív harcban vesz részt, tapasztalja a hatékonyság csökkenését, mivel a tapasztalt katonákat elveszítik és friss újoncokkal váltják fel.
Ukrajna hivatásos, jól képzett katonáiból több mint 120 ezren haltak vagy sebesültek meg az elmúlt évben, és a helyükre érkező katonák között nagy számban vannak olyan mozgósított katonák, akiknek kevés vagy semmilyen harci tapasztalatuk nincs.
A készségek és a szakértelem hatalmas mértékű csökkenése várható, és ez Oroszországra is vonatkozik, amelynek hadserege több mint 200 ezres veszteséget szenvedett, és tele van besorozott katonákkal, illetve börtönökből származó újoncokkal, akiknek nem sok kedvük van ahhoz, hogy Ukrajnában harcoljanak és meghaljanak.
Mindazonáltal Kijev nem reménykedhet abban, hogy a több mint háromszor nagyobb népességű Oroszországnak gyorsabban fognak leépülni az erői, mint nekik. Ahhoz, hogy megvédje saját pozícióit és visszaszerezze területeit, Ukrajnának továbbra is nagyszámú polgárt kell kiképeznie, akik közül sokan nem rendelkeznek alapvető készségekkel, például a lövészet, a harctéri mozgás, a kommunikáció és a frontsebészet terén – olvasható az elemzésben.
Mint írják, az ukrán kormány havi 6000 új katona kiképzését tűzte ki célul, ami nehéz feladat, tekintve az ország erősen korlátozott erőforrásait és a túlélésért folytatott küzdelmét.
Még a harcedzett ukrán katonáknak is képzésre van szükségük a Nyugat által most átadott sokféle fegyverrendszer használatához és karbantartásához.
A háború első hónapjai óta Ukrajna a különböző nyugati katonai felszerelésekre támaszkodik, hogy feltöltse meglévő készleteit és felszerelje az új egységeket, amelyeket az ellentámadásra való felkészüléshez állít fel.
Egyes nyugati fegyverrendszereket, például a Javelin és NLAW páncéltörő rakétákat könnyű volt integrálni az ukrán műveletekbe, mivel könnyen használhatóak, vagy már ismerik őket az ukrán katonák.
Sok más, nem szovjet fegyver és felszerelés − köztük a tüzérség, a légvédelmi rendszerek, valamint a német Leopard 2 és a brit Challenger 2 harckocsik − azonban újak az ukrán katonák számára, és működésük elsajátításához komoly kiképzésre van szükség.
Valójában az európai országoknak van egy másik előnyük is a kiképzések vezetésében: a felszerelések és fegyverrendszerek szélesebb skáláját ismerik, mint az egyesült államokbeli kollégáik.
Bár a segélyek mennyiségét tekintve az Egyesült Államok a legnagyobb adományozó, az európai országok a fegyverrendszerek, lőszerek és felszerelések szélesebb skáláját biztosítják Ukrajnának.
Vegyük például a tüzérségi lövedékeket: az Egyesült Államok jelentős mennyiségű 120 milliméteres aknavető lövedéket és 105 milliméteres tüzérségi lövedéket biztosít, amelyek kompatibilisek az Ukrajnának küldött amerikai fegyverekkel, de az európai adományozók több tucat másfajta lövedéket is biztosítanak az ukrán fegyverarzenálban lévő sokféle fegyver ellátásához.
Több európai ország, például Szlovákia, ötszörösére növelte a 155 milliméteres tüzérségi lövedékek gyártását, hogy kielégítse az ukrán igényeket.
Az európai hozzájárulás nem korlátozódott az ukrán erők új fegyverrendszerekre való kiképzésére. Egyrészt Európa döntő segítséget nyújtott az újonnan kiképzett egységek Ukrajna meglévő erőihez való integrálásában, valamint Ukrajna felkészítésében az összetett, kombinált fegyveres műveletekre.
Miután az egyes katonákat kiképezték, be kell őket illeszteni azokba a század és zászlóalj méretű egységekbe, amelyekhez beosztják őket. Ahhoz, hogy hatékony védelmi és támadó műveleteket tudjanak végrehajtani, ezeknek az egységeknek gyorsan meg kell tanulniuk összehangolódni.
Ukrajna várva várt tavaszi offenzívája, amelynek célja a déli és keleti területek visszaszerzése, még fejlettebb koordinációt igényel, amely a páncélosok, a tüzérség, a felderítés és a légierő együttes bevonásával, kombinált fegyveresnemi hadviselésben valósul meg.
Az ilyen műveletek NATO-elvekkel összhangban történő megtervezése és végrehajtása kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy Ukrajna teljes mértékben kiaknázhassa az Európából érkező fejlett fegyverzet által nyújtott lehetőségeket.
Az Egyesült Államok természetesen jelentős szerepet játszik ebben az erőfeszítésben. Jelenleg az amerikai kiképzők a németországi Grafenwöhr gyakorlótéren az Ukrajnának nyújtott kombinált fegyveres kiképzés mintegy felét biztosítják. De Lengyelország és számos más európai ország különösen fontos szerepet játszott a misszióban.
Például az Európai Unió katonai segítségnyújtási missziója Ukrajna támogatására 2022 novemberében jött létre 24 ország támogatásával. A misszió két év alatt 15 ezer ukrán állampolgárt fog kiképezni.
Ebben benne van az alapkiképzéstől a haladó és speciálisabb katonai képességekig terjedő gyakorlatok, mint például az aknamentesítés, a hadvezetés, a logisztika és a kommunikáció.
Ez a kezdeményezés, amely lehetővé teszi számos európai ország számára, hogy kisebb, néhány századnyi ukrán egységeket képezzen ki kombinált fegyveres manőverekre, fokozza Ukrajna harci képességeit, és megerősíti az európai egységet az orosz agresszióval szemben – teszik hozzá.
Az Ukrajnával kapcsolatos európai megingásról szóló narratívával ellentétben az EU és a NATO figyelemre méltó egységet mutatott a háború alatt. Ráadásul ez az egységfront alulról felfelé indult, és nem az Egyesült Államok által erőltetett, hanem az egyes országok által felajánlott kiképzés, felszerelés és egyéb támogatás révén.
A legfontosabb, hogy bár ez a sokrétű segítségnyújtás kevesebb figyelmet kapott a washingtoni elemzők körében, mégis azt tükrözi, hogy az európai közvélemény valóban támogatja Ukrajnát.
A NATO-tagállamokban 2022 novemberében végzett közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a válaszadók mintegy 64 százaléka úgy vélte, hogy Oroszország ukrajnai inváziója veszélyezteti a biztonságukat, és 69 százalékuk szerint országuknak továbbra is segítséget kell nyújtania Ukrajnának.
Európa-szerte a civil társadalmi csoportok és a nem kormányzati szervezetek az orosz agresszióra informális segítségnyújtással válaszoltak, ellensúlyozva az orosz dezinformációt, miközben tömegesen fegyvereket és katonai segélyeket gyűjtöttek össze.
A kiképzés hetekig és hónapokig tart, amíg látható eredményeket hoz, és Ukrajna nyugati szövetségesei nem engedhetik meg maguknak, hogy megvárják, amíg Kijevben új igények merülnek fel.
Eddig Európa a kiterjedt kiképzési erőfeszítések révén segített abban, hogy Ukrajna döntő előnyre tegyen szert a haderő minősége terén. Az Egyesült Államoknak és európai szövetségeseinek azonban azonnal meg kell kezdeniük a tervezést, hogy egy esetlegesen hosszú ellentámadás alatt extra tartalékos erőkkel fenntartsák az ukrán harci hatékonyságot.
Egy nagyobb amerikai támogatás segítene növelni a kiképzés volumenét és fenntartani az európaiak elszántságát, ha erőfeszítéseik nem vezetnének gyors ukrán győzelemhez a harctéren.
Az európai országok hajlandósága arra, hogy jelentős erőforrásokat tegyenek kockára − még azokon a területeken is, ahol az Egyesült Államok viszonylag keveset tesz −, egyre inkább létfontosságúvá vált Ukrajna védelme szempontjából, és kulcsfontosságú lesz a további siker szempontjából.