Az ukrán ellentámadást hivatalosan még nem jelentették be, de úgy látszik, hogy hadműveletek már zajlanak. A kommunikáció mindkét oldalon meglehetősen ellentmondó, azonban ennek különböző okai és hatásai lehetnek.
A déli frontvonalak mentén öt héten át tartó tudósítás alatt nehéz volt megemészteni, hogy − legalábbis korlátozott, előkészítő szakaszban − az ukrán ellentámadás nem indult meg április végén − írja elemzésében Nick Paton Walsh, a CNN ukrajnai tudósítója.
Mint írta, az utóbbi hetekben több olyan jel is arra mutatott, hogy rövidesen elkezdődhet az akció, mégsem történt meg. Az orosz katonai célpontok könyörtelen célzott bombázása; a Dnyipro folyó megszállt keleti partján lévő kisebb ukrán partra szállásokra utaló jelek; valamint az üzemanyagraktárak és az infrastruktúra elleni robbanások Oroszország saját határain belül és a megszállt városokban; egy helikopteres támadás egy orosz célpont ellen, aminek az újságíró maga is szemtanúja volt; a megszállt területek tisztviselőinek folyamatos jelzései ukrán felderítő támadásokról a zaporizzsjai frontvonal mentén; valamint a civil lakosság evakuálása a megszállt területeken − sorolta az újságíró, aki szerint mindezek egyenként is indikátorként tekinthetőek, de együtt még inkább.
Az események tehát az elmúlt bő egy hónapban egyre inkább felgyorsultak, és a múlt héten kezdődött „előkészítő műveletek” első nyomait is látni, amelyeket egy magas rangú amerikai tisztviselő szerint a múlt héten indítottak meg.
Hivatalosan azonban Ukrajna még nem kezdett ellentámadásba.
Tekintettel az amerikai és NATO-eszközök, a hírszerzési segítség és kiképzés mennyiségére, amelyet ebbe a műveletbe öltek − egy magas rangú amerikai tisztviselő nemrégiben azt mondta a Kongresszusnak, hogy az USA felkészítette Kijevet a „meglepetésre” −, joggal feltételezhető, hogy a bejelentés késedelme taktikai döntés, nem pedig az ukrán káosz, szervezetlenség és a viszonylag nedves április miatt túl puha talaj az ok.
A bejelentés joga teljes egészében Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezében van. Amint ő ezt megteszi, az óra azonnal elkezd ketyegni, és mindenki várja az eredményeket. Amíg még nem mondja ki, hogy elkezdődött az ellentámadás, addig az Oroszország által elszenvedett növekvő veszteségek a normál üzemmenet részei. Az elmúlt hónapban Zelenszkij ködösítő megjegyzései, miszerint a művelet „első fontos lépései” „hamarosan megtörténnek”, vagy hogy „még egy kis időre” van szükség, csak megerősítették Kijev eredeti ígéretét, miszerint nem fogják bejelenteni a művelet kezdetét.
Lehetséges, hogy csak akkor tudjuk meg, hogy az ellentámadás megkezdődött, amikor az első kézzelfogható eredmények láthatóvá válnak. Ennek a zűrzavarnak egyértelműen az a célja, hogy Moszkva bizonytalan legyen, és ne tudja felmérni az ukrán erők minden egyes újabb támadásánál, hogy ez már „az”, vagy csak egy újabb felmérő támadás.
Erre bizonyítékul szolgálnak a Bahmut környéki támadások.
A Wagner orosz zsoldoscsoport főnöke, Jevgenyij Prigozsin tíz napon át lényegében önmagával folytatott bonyolult beszélgetést a Telegramon, és a Wagner összeomlására figyelmeztetett, ha az orosz felső vezetés nem ad több tüzérségi lövedéket. Szinte semmilyen hivatalos nyilvános választ nem kapott a kéréseire, és nem világos, hogy változtattak-e valamit az orosz védelmi minisztérium ellátási szokásain.
Prigozsin figyelemre méltó túlélése a Kreml embereinek nyilvános kritikája után a szükség és a félelem kifejeződése: Putyin talán fél az ellenhatástól, amit Prigozsin eltávolítása okozna, és szüksége van a Wagner erőire is, hogy az oroszok megőrizzék pozícióikat. Az is lehet, hogy Prigozsinra még mindig szüksége van ellenpontként, egy erős hadsereg mellett. Mint a kremlinológia esetében általában, az igazságot egyelőre nem lehet tudni, de lehet, hogy a valóság nem is olyan következetes.
Ami kulcsfontosságú, az a Putyin soraiban tapasztalható elképesztő, nyilvános széthúzás − ami 2022 februárjában elképzelhetetlen volt. Prigozsin kirohanása eddig csak enyhe területi változásokat eredményezett Bahmut szimbolikus városa körül. Azonban ennél sokkal jelentősebb, hogy szeizmikus különbséget tárt fel Oroszország és Ukrajna hadigépezetének működésében.
Kijevnek eddig sikerült titokban tartania szándékait, előkészületeit és a hadművelet esetleges téves indításait. Az ukránok a jelek szerint türelmesek, és képesek tervüket eléggé titokban tartani ahhoz, hogy azt módszeresen hajtsák végre. Moszkva ehelyett teljes egészében kiteregette diszfunkcionalitását. Ez létfontosságú lesz az elkövetkező hetekben: úgy tűnik, Moszkva nagyon rosszul és ráadásul a nyilvánosság előtt dolgozza fel a rossz híreket. Eddig a legtöbb információt az ukrán hadműveletekről az oroszbarát megszálló tisztviselőktől és katonai bloggerektől kaptuk. Bár időnként lehet, hogy célzott dezinformációról van szó.
Mégis a Wagner és Bahmut körüli zűrzavar és annak kommunikációja nem mindig magyarázható racionálisan félretájékoztatásként. Senki sem akar ilyen kaotikusnak tűnni, amikor a frontvonalon ilyen alacsony a morál.
Az elkövetkező hetekben valószínűleg még több zűrzavart fogunk látni azzal kapcsolatban, hogy miben mesterkedik Ukrajna. A konkrét és fontos orosz célpontok elleni csapások a megszállt területeken felgyorsulhatnak és kegyetlenebbé válhatnak.
A hadművelet több látszólagos hamis ukrán megindítását is láthattuk az ezer kilométeres frontvonal mentén. Nyugaton Ukrajnának továbbra is sebezhetővé kell tennie Herszon városát egy nagyobb kétéltű támadással szemben a Dnyipro folyón keresztül; keleten pedig Bahmutnak is veszélyeztetettnek kell tűnnie. E két pont között pedig az oroszok által megszállt Zaporizzsja hatalmas déli frontja is sebezhető marad egy jobban felszerelt és pontosabban kiképzett NATO-hadsereg gyors előrenyomulásával szemben.
Moszkva nem engedheti meg magának, hogy e három front egyikén is veszítsen. Mégis lehet, hogy kénytelen lesz választani, prioritásokat felállítani. És ezzel a választással Putyin szélesebb körű stratégiai vereségét is kockáztatja.
Ha a megszállt területeket elveszíti, az egész projekt még gyengébbnek tűnik, mint amikor drónok támadták meg Moszkva szívében. Egyetlen nyilvános, stratégiai veszteség az orosz sorokat a teljes pánik és az összeomlás veszélyének teszi ki.
Zelenszkij legbeszédesebb megjegyzése a hadművelettel kapcsolatban talán az volt, hogy újra és nyíltan több nyugati fegyverért könyörgött: azt mondta, hogy a győzelem biztosított, de jobb felszerelés nélkül gyorsabban, több ukrán életet veszítenének. Ez Kijev eddigi kampányának egyik legfontosabb alaptétele: az ukrán élet szentsége. Kétségtelenül jelentősek a veszteségeik, de ők sokkal kevésbé fogadják el őket, mint az ellenségük.
A meggyengült orosz állások ellen − ahol az ellátási lánc, a parancsnokság és a morál valószínűleg gyenge − Kijev bármikor teljes frontális támadást indíthat. De az orosz zűrzavar, túlterheltség és nyilvános önkritika további hetekig tartó fennmaradása valószínűleg csökkenteni fogja az áldozatok számát Kijev számára.
Míg Moszkva ellentmondó üzenetei talán a belső repedéseket jelzik, addig Kijevéi a céltudatosság és az elszántság jelei.
(Borítókép: Ukrán katonák a zaporizzsjai régióban 2023. május 12-én. Fotó: Dmytro Smolienko / Ukrinform / Future Publishing / Getty Images)