Kedden Oroszország nyugati részén, Belgorod környékén két katonai egység Ukrajna felől átlépte a határt, majd elfoglalt egy közeli orosz falut. Tűzharcba keveredtek a meglepett orosz határőrség tagjaival, majd tovább nyomultak Belgorod felé.
Az ukránok gyorsan hárítottak és tagadták , hogy közük lenne a belgorodi eseményekhez. Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadója úgy fogalmazott, „a megszorítások mindig elkerülhetetlenül gerillamozgalommá válnak, fegyverrel a kézben. Ukrajna érdeklődéssel figyeli Oroszország belgorodi területén zajló eseményeket, és tanulmányozza a helyzetet, de semmi köze hozzá”.
Később az orosz média már azt közölte, hogy megtisztították a területet a behatolóktól. De hogy valami nem volt rendben – vagy váratlanul érte az oroszokat, vagy hirtelen túlreagálták –, azt az bizonyítja, hogy „aránytalanul” nagy erőket mozgósítottak az ukránok által támogatott és Belgorod környékén tevékenykedő orosz önkéntesek ellen – legalábbis ezt írta elemzésében a washingtoni székhelyű Institute for the Study of War (ISW).
A kutatóintézet felidézte, hogy az orosz kormányzat Alekszandr Lapin vezérezredest nevezte ki a régióban végrehajtott „terrorellenes művelet” parancsnokává, és jelentős erőket csoportosított át a területre, holott a diverzánsok az akciót mindössze 13 páncélozott harcjármű segítségével hajtották végre. Az alábbi képen az Orosz Önkéntes Hadosztály szállítójárműi láthatók a belgorodi térségben.
Annyit tudunk, hogy a meglepetésszerű offenzívát a Szabadságot Oroszországnak Légió indította Ukrajna területéről, hozzájuk csatlakoztak az Orosz Önkéntes Hadosztály egységei. A Szabadságot Oroszországnak Légió egy kisebb félkatonai egység, amit 2022 márciusában, két héttel az orosz invázió megindulása után hoztak létre egy, az ukránokhoz átállt orosz századból.
Áprilisban kiderült róluk, hogy katonai felkészülésen vesznek részt, agitációs röplapokat osztogatnak, és plakátokat ragasztanak ki szerte Oroszországban. A légió felszólította orosz honfitársait, hogy csatlakozzanak az ellenálláshoz, semmisítsék meg Putyin rendszerét. Az aktív tagok számát néhány százra becsülik.
Az Index kérdésére Bendarzsevszkij Anton elmondta, nem nagyon látszik, mi volt az akció igazi célja.
Valószínűleg egy figyelemelterelő PR-fogásról lehett szó, hiszen a légió már korábban is csinált olyat, hogy benyomultak, elfoglaltak egy orosz falut, kitűzték az ukrán zászlót, majd elmentek."
A Szabadságot Oroszországnak Légió egyfajta önerős kezdeményezés, látványosnak szánt villámakciókkal hívták fel magukra a figyelmet eddig, de harcászati szempontból tevékenységük minimális.
Az Oeconomus Gazdaságkutató szakmai igazgatója szerint a másik csoport – az Orosz Önkéntes Hadosztály – viszont alapvetően katonai szervezésű. Az Ukrajna elleni háború kezdete után több országból érkeztek önkéntesek, hogy harcolnának az oroszok ellen. A legjelentősebb létszámú a belorusz önkéntesek több ezres alakulata, de néhány száz fővel szerveztek egységet grúz önkéntesekből, és természetesen ott van az Orosz Önkéntes Hadosztály is.
Ahogy a háború haladt előre, és egyre nagyobb emberáldozatokat követelt mindkét oldalon, úgy fogyott a külföldről érkező önkéntesek száma. Volt, aki túlságosan komoly harcokba keveredett, és nem mert tovább kockáztatni, de sokan azért hagyták ott frontot, mert nem kaptak rendes fegyvert és védőfelszerelést.
A partizán harcmód nem idegen az ukránoktól, hiszen már a II. világháború idején is sikerrel alkalmazták a náci megszálláskor. Most sincs ez nagyon másként az oroszok által megszállt kelet-ukrajnai területeken. Elsősorban helyiekből szerveződik az ellenállás, de vannak katonaviselt tanácsadók is, és különböző szintjei vannak.
Ilyen például az annektált népköztársaságokban a munkalassítás, az utasítások vontatott végrehajtása. Ennél aktívabbnak számít, amikor az orosz csapatmozgásokról, az alakulatok elhelyezkedéséről küldenek információkat az ukrán félnek. Ezekhez az adatokhoz pedig kereskedelmi drónok röptetésével jutnak, ezért is olyan aktív a közösségi médiában a gyűjtés a drónokra.
A szabotázsakciók is egyre jellemzőbbek. Olyasmire kell gondolni, amikor éjszaka felszedik a vasúti síneket, vagy megrongálják azokat, hogy így akadályozzák a vasúti szállítást, amely létfontosságú az orosz csapatok utánpótlásának biztosításához. Fontos feladat még a suttogó információterjesztés is, hiszen a megszállt régiókban már orosz szolgáltatók biztosítják az internetet, amelyről azonban a valós hírforrásokat letiltották. Ez azt jelenti, hogy fontos röplapozni, vagy más, megbízható forrásokból származó értesüléseket továbbadni, ami biztosan nem jelenik meg a térségben sugárzott orosz propagandában.
Már a háború után nem sokkal megkezdődtek a furcsa akciók az orosz megszállók vagy érdekeltségek ellen. A teljesség igénye nélkül érdemes felidézni az orosz területen, de Ukrajnához közeli fegyverraktárak, üzemanyag-lerakatok felrobbantását. Tavaly áprilisban repült a levegőbe a brjanszki kőolaj-finomító. Sorra siklottak ki utánpótlást szállító tehervonatok szabotázsok eredményeként.
Két eset azonban messze kilóg a sorból, és valószínűleg többről van szó, mint partizánakcióról. Az egyik a kercsi hídon történt pusztító robbanás tavaly októberben. A hidat nem érte rakétatalálat. Szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a hidat a robbanás helyénél aláaknázhatták, majd egy robbanóanyaggal megrakott tehergépjármű robbant fel éppen akkor, amikor az üzemanyagot szállító vonatszerelvények mellé ért. Ezt a változatot erősítik egyébként a közösségi médiában megjelent videók és a pusztítás környezete is.
A másik még meredekebb volt. Idén, egy májusi hajnalon két nagyobb drón keveredett a Kreml közelébe, az egyik nekicsapódott a tetőszerkezetnek, és felrobbant. Az akcióban senki sem sérült meg. Az a mai napig nem derült ki, hogy pontosan ki követte el a merész akciót, amely azt bizonyította, hogy még a Kreml sem elérhetetlen. Egyes vélemények szerint orosz ellenálló csoport műve volt, tehát partizántevékenység.
Moszkva értelemszerűen az ukrán elnököt vádolta a támadás kitervelésével, amelynek célja az lett volna, hogy végezzen Putyin elnökkel, aki szerencsére akkor nem tartózkodott az épületben. Az ukránok tagadták, hogy közük lett volna a dróntámadáshoz, és azzal érveltek:
nem más országokat akarunk megtámadni, hanem Ukrajnát felszabadítani.
Megint mások hamis zászlós támadásnak vélték, amely jó ürügyet kínál Moszkvának egy újabb és erőteljes rakétatámadáshoz a kritikus ukrán infrastruktúra ellen, ami nem sokkal később be is következett.
(Borítókép: Ukrán katona egy lövészárokban az orosz erőkkel folytatott harcok alatt a Donyecki területen fekvő kelet-ukrajnai Bahmutban 2023. május 22-én. Fotó: MTI / AP / Libkos)