Vannak hasonlóságok, ugyanakkor fontos leszögezni: az emberi tényezőkből eredően könnyebb feldolgoznunk bizonyos eseményeket, ha a múltból vonunk párhuzamokat, de ez megtévesztő lehet – mondta az Indexnek Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója arról, hogy a nemzetközi elemzések egyre több hasonlóságot találnak az I. világháború és az orosz–ukrán konfliktus között.
Az orosz–ukrán konfliktus már javában a második évét tapossa, és ez minden várakozást felülmúl. A háború előtt nemzetközi konszenzus volt arról, hogy az orosz előrenyomulás villámgyors lesz. Majd nagyjából tavaly májusban már egyértelműbb lett: őrlődő háború kezdődött. A Foreign Affairs elemzése szerint ez annyira igaz lett, hogy Ukrajnából érkező jelentések és képek, „az 1916-os nyugati frontra vagy az 1942-es sztálingrádi csatára” emlékeztetnek. Szerintük számos párhuzamot lehet felfedezni a mostani háború és az I. világháború között.
Az orosz agresszió előtt nemcsak arról volt közmegegyezés, hogy Európában nem lehet már háború, hanem arról is, hogy frontvonalakon kialakuló tényleges ütközetek elképzelhetetlenek. Ám Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója szerint fontos az elején leszögezni: bár az emberi pszichológiából eredően könnyebb feldolgozni bizonyos eseményeket, ha a múltból vonunk párhuzamokat, de ez megtévesztő lehet.
A különböző történelmi adottságok mellett az egyik vagy a másik esetnek egészen más kimenetele is lehet.
Az talán vitathatatlan: jelentős pusztítást végző szárazföldi ütközetekre nem sokan számítottak, de mostanra a nyugati országoknak bele kellett törődniük abba, hogy nem csak egy újabb államközi háború zajlik Európában, de ismét nagy hadseregek harcolnak óriási területen. A lap úgy véli, további hasonlóság az első világháborúhoz, hogy a harcok most is civil területeken zajlanak. Városok pusztulnak el, ártatlan emberek megélhetése és egzisztenciája megy tönkre, milliók menekülnek. Felhívják a figyelmet, hogy az eszkaláció az első világégéshez hasonlóan most is ott lebeg a levegőben.
Ráadásul az I. világháború előtt mindenki azt várta, gyorsan befejeződik. II. Vilmos német császár 1914 augusztusában így indította útnak katonáit: „Mire a falevelek lehullanak, a győztes katonáim itthon lesznek!”. Aztán 37 millió halott és négy esztendő következett. Az elején Németország hatalmas támadást indított a nyugati fronton, Párizs bekerítését hat hét alatt megvalósíthatónak látták... Az elemzésben kitérnek arra is, hogy az orosz–ukrán háború előtt is hasonló hangok voltak, és tavaly Putyin ugyanezt a hibát követte el, ám ahogy a császári Németország egy évszázaddal korábban, Oroszország se törődött a potenciális kihívásokkal.
A Foreign Affairs az elemzésében kiemeli: akárcsak a korábbi háborút, ezt is a nacionalizmus és az irreális feltételezések táplálták. Szerintük ahogy korábban, úgy napjainkban is félvállról kezelte mindenki a nacionalizmus erejét. Ezt Bendarzsevszkij Anton is kiemelte: az előbbiben a nemzeti büszkeség, önrendelkezési jog és etnikai nacionalizmus volt a háttérben, most Moszkva az Ukrajnában élő orosz kisebbség védelmére hivatkozik, és szintén vannak területi viták.
mindkét konfliktusnál voltak imperialista, birodalomépítő próbálkozások.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója szerint abban szintén van hasonlóság, hogy kezdeti várakozások és a valóság nem találkozott össze a háborúk első szakaszában, így a támadó fél stratégiáját és terveit drasztikusan módosítani kellett.
A tervek és a valóság különbségéből fakad a frontok beállása, az állóháború. Ennek már látszanak elemei az orosz–ukrán háborúban.
A Foreign Affairs a mostani konfliktust már állóháborúnak kezeli, de ezt Bendarzsevszkij Anton nem teljesen osztja, szerinte ezt még korai kijelenteni. A háború jelenleg tényleg ebbe az irányba halad, utoljára tavaly novemberében változott jelentősen a front, amikor az oroszok a Dnyeper jobb partjának az elhagyására kényszerültek. Ezzel Moszkva elvesztette a támadási potenciált Mikolajev és Odessza felé. Az elmúlt öt hónapban az orosz haderő volt támadásban, de ez kudarccal végződött. A beletett erőforrás és élőerő ellenére stratégiailag fontos területeket nem tudtak elfoglalni, a már megszerzett területeket mindössze 0,04 százalékkal tudták növelni.
Amennyiben most az ukrán támadás is sikertelen lenne, az azt jelentheti majd, hogy egyik fél sem tudott a felkészített, kiképzett haderejük segítségével nagyobb változásokat elérni a fronton. Ha az ukrán ellentámadás sikeres lesz, akkor ez azt mutathatja, hogy az ukrán haderő fokozatosan szerzi vissza tavaly február után elveszített területeket, ám ha kudarcot vall, akkor a háború menete valóban a befagyás irányába haladhat
– összegezte Bendarzsevszkij Anton, aki azt is hozzátette: új technológia ide vagy oda, a közvetlen harcot végső soron az emberek vívják a frontvonalon, a lövészárkokban – bármennyire is meglepte ez a közvéleményt. Összességében úgy értékelte, hogy ez az első, nagyhatalmak között vívott, lényegében szimmetrikus jellegű konfliktus (Oroszország mint katonai nagyhatalom áll harcban a nyugati fegyverekkel és technológiákkal kisegített Ukrajnával).
Tehát az Oroszországgal szembeni szimmetriát Ukrajna a nyugati segítségnek köszönheti. A háború előtt Oroszország a világ második legnagyobb hadseregével büszkélkedett, a 2008 után elindított katonai reformok és fejlesztések ugyancsak nagy katonai fölényről tanúskodtak. A háború indulásakor Moszkva legalább négy kulcsfontosságú területen előnyben volt Ukrajnával szemben. Bendarzsevszkij Anton azt is kiemelte:
Ezt az egyértelmű orosz fölényt – a nyilvánvaló orosz hibák és félrekalkulációk mellett – a nyugati támogatás kiegyenlítette. A 2014 után alaposan felkészített, harcedzett ukrán hadsereg meg tudta állítani az orosz előrenyomulást, és tavaly júniusa után lényegében már nem veszítettek területeket. A nyugati szövetségesektől közben folyamatosan érkező fegyverek azonos, majdnem hogy egyenlő viszonyokat teremtettek. Amennyiben a fegyverek tovább érkeznek – az Orosz Föderáció készletei pedig a korábban felhalmozott tartalékokból fogynak – akkor ez elbillentheti a harci előnyt Ukrajna javára.
Emlékeztetett arra is, hogy tavaly nyárra az ukránok képesek lettek nemcsak védekezni, hanem sikeres támadásokat is végrehajtani. Ezt a helyzetet gyakorlatilag Oroszország is felismerte, és október után már védelmi vonalak kialakításába kezdett.
Ez összességében a frontvonalak befagyásával fenyeget.
Az elemzések szerint Ukrajna hosszú távon nem bírta volna el a háború költségeit: az ukrán gazdaság tavaly több mint harminc százalékkal esett vissza, miközben a katonai kiadások egy év alatt több tízszeresével nőttek. Ukrajna minden erőforrása a frontra megy, miközben nem rendelkezett a hosszú távú túléléshez szükséges tartalékokkal.
„Nem úgy, mint Oroszország, amely másfél évtizeden keresztül jelentős tartalékokat képzett. Éppen ezért az egyik orosz számítás arra irányul, hogy az idő Moszkvának dolgozik, és hosszú távon győzni fognak” – világított rá az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója, aki szerint ez a számítás onnantól kezdve lett hibás, hogy a Nyugat Ukrajna támogatása mellett tette le a voksát. Orosz tartalékok ide vagy oda, de a világgazdaság mintegy 1,5 százalékáért felelős Oroszország nem versenyezhet az Ukrajnát támogató, a világgazdaság közel 68 százalékát kitevő országokkal.
Ilyen szempontból Ukrajna támogatása a nyugat számára aprópénz, az európai biztonság pedig egzisztenciális kérdés. Kijev addig biztosan ki tud tartani gazdaságilag, amíg a Nyugat mellette van, és finanszírozni tudja a haderejét
– mondta Bendarzsevszkij Anton.
Az mára biztossá vált: az oroszok több számítási hibát is ejtettek, Putyin rossz információkat kapott Ukrajnáról és az orosz hadsereg állapotáról. Ukrajna jelentős ellenállást tanúsított, amivel szintén nem számoltak – így a nyugati támogatásnak köszönhetően kialakulhat egy állóháború. Ám hasonlóságok ide vagy oda, az biztos, hogy a papíron jól megtervezett stratégiák háborúban és éles helyzetben nem működnek tökéletesen.
(Borítókép: Mustafa Ciftci / Anadolu Agency / Getty Images)