Először árult el részleteket a Wagner-vezér Jevgenyij Prigozsinnal folytatott szombati telefonbeszélgetéséről a belarusz elnök, Aljakszandr Lukasenka. A Belta belarusz hírügynökség leírása szerint Lukasenkáék már helyi idő szerint délelőtt 11 órakor elérték az akkor épp Rosztovot elfoglaló Prigozsint, és

Ezután hosszas tárgyalássorozat következett, ahol meghallgatta többek között Prigozsin követeléseit, aki elmondta, ők csak Szergej Szojgu orosz védelmi minisztert, illetve Valerij Geraszimovot, az orosz fegyver erők vezérkarának főnökét követelik, amiről a belarusz diktátor elmondta, ez biztosan nem történik meg, pláne nem a jelenlegi szituációban.

Elmondása szerint Prigozsin erre hosszú csend után úgy reagált, hogy ők el akarják pusztítani őket, ezért mindenképpen Moszkvába mennek, amire Lukasenka csak annyit mondott:

Úgy taposnak el titeket, mint egy bogarat, gondolj bele!

Erre Prigozsin állítólag egyszerűen csak egy nemmel reagált.

Lukasenka elmondása szerint hosszú ideig tartott, amíg végül sikerült meggyőznie a Wagner-vezért, hogy ne menjenek Moszkvába, és úgy emlékszik vissza, a beszélgetés egy pontján így szólt Prigozsinhoz:

Tudod, azt csinálsz, amit akarsz, de ne értsd félre, egy dandár készen áll, hogy Moszkvába küldjük, hogy csakúgy, mint 1941-ben, megvédjük Moszkvát.

Majd arra fűzte tovább gondolatát, hogy Moszkva védelme nemcsak Oroszország, hanem Belarusz érdeke is. Nemcsak azért, mert az ő szülőhazájuk, hanem azért is, „mert ha ne adj' isten, ez a lázadás elterjed egész Oroszországban, akkor mi leszünk a következők” – emlékszik vissza.

Lukasenka állítja, ő beszélte le Prigozsin kivégzéséről Putyint

Az Oroszországtól és Vlagyimir Putyintól lényegében a 2020-as, elcsalt belarusz elnökválasztás után kirobbant politikai válság miatt függő helyzetbe került Lukasenka azt állította,

Elmondása szerint 9 óra 30 perckor beszéltek, hogy amikor Putyin ráér, beszélnek telefonon, erre végül 10 óra 10 perckor, a televíziós bejelentés után került sor. A hírügynökség cikke szerint Lukasenka a beszélgetés elején már érezte, hogy komoly, veszélyes helyzet áll fenn, és Putyin belengette a lázadásban részt vevők kiiktatását is. Lukasenka erre úgy reagált, hogy megpróbálja elérni, és arra kérte orosz kollégáját, ne hozzon elhamarkodott döntéseket.

Állítása szerint később ismét beszélt Putyinnal, akinek elmondta, hogy Prigozsin nagy tiszteletnek örvend a fegyveres erőkben, és ugyan ki lehet iktatni, de ő ezt nem ajánlja.

„Ki lehet iktatni, ez nem probléma. Ha első próbálkozásra nem is, de a másodikra biztosan, de ne csináld!” – fogalmazott, majd elmondása szerint hosszasan kifejtette érveit, miért nem szabad Prigozsint meggyilkoltatnia Putyinnak: akkor nem lenne lehetőség a helyzet békés megoldására, ráadásul a Wagner az orosz hadsereg legjobban képzett egysége.

Azok a srácok, akik tudják, hogyan kell kiállni egymásért, akik Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában együtt harcoltak, bármit megtesznek. Őket is ki lehet iktatni, de civilek ezrei halnak meg azokkal együtt, akik kiállnak a Wagner-harcosok ellen

– fogalmazott, majd ezért ismét arra kérte orosz kollégáját, hogy gondolja át a döntését előtte.

„Az orrunkun túl kell látnunk” – fogalmazott állítása szerint a belarusz elnök.

Lukasenka szerint ő nem hős, de a médiája mást mond

Annak ellenére, hogy a belarusz állami médiában hősként ünnepelték Lukasenkát – sőt néhányan egyenesen már úgy fogalmaztak, Prigozsin és Putyin meggyőzésére tett kísérletéért könyveket, filmeket készítenek róla –, a mostani elbeszélése szerint arra kérte munkatársait és a médiáját, ne állítsák be hősnek, ahogy Putyint és Prigozsint se.

„Hagytuk, hogy a helyzet kicsússzon az ujjaink között, lemaradtunk róla. Aztán láttuk, ahogy kibonatkozik, és azt hittük, valahogy elmúlik. Mind én, mind Putyin így gondoltuk, de nem múlt el” – fogalmazott, hogy szerinte miképp sikerült végül minden felet közös nevezőre hoznia.

Mint beszámoltunk róla, Prigozsin végül Belaruszba távozhatott, ahova a diktátor állítása szerint épségben már meg is érkezett kedden.

A hivatalos narratíva szerint Lukasenka, szakértők szerint más lehetett a hős

Mint arról az Indexen részletesen írtunk, annak ellenére, hogy mind Moszkva, mind Minszk és még Prigozsin szerint Lukasenkának sikerült meggyőznie Prigozsint a lázadás leállításáról, belarusz szakértők ezt megkérdőjelezik: a brit The Guardiannek nyilatkozó Artiem Sraibman szerint

Emiatt ő úgy látja, a háttérben valószínűleg inkább a Tulai terület vezetője, a Putyinnal és Prigozsinnal is jó kapcsolatokat ápoló Alekszej Gyumin lehetett a valódi mediátor (akiből hamarosan akár védelmi miniszter is lehet), míg Lukasenkát csak a bejelentés előtt húzhatták elő.

Ugyanakkor a Kremltől független orosz hírportál, a Meduza orosz kormányzati forrásokra hivatkozva arról ír, hogy eleinte a Kreml nem akart tárgyalni Prigozsinnal, viszont Rosztov után Prigozsin hozzáállása változott – próbálta telefonon elérni Putyint –, állítólag úgy döntöttek a Kremlben, hogy tárgyalást kezdeményeznek a véres összecsapás elkerülése érdekében. A tárgyaláson a lap információi szerint Anton Vajno, Putyin kabinetfőnöke, Nikolaj Patrusev, az orosz titkosszolgálatok vezetője és Borisz Grizlov, Oroszország minszki nagykövete vett részt,

„Prigozsinnak méltó bizalmasra volt szüksége, hogy arcvesztés nélkül szálljon ki a játékból. Lukasenka pedig így járt el. Megértette az előnyeit, ezért vállalta el” – fogalmazott a lap informátora, aki hozzátette, Lukasenkának miért is állhatott érdekében tulajdonképpen csak nevét és arcát adni a tárgyalásokhoz: a nyilvánosságban így ő lett az a személy, aki megmentette Oroszországot a polgárháborútól, de legalábbis egy nagy vérontástól.

Így annak ellenére, hogy Lukasenka szerepét kicsit felerősítheti – bár továbbra sem zárható ki, hogy a nap menete úgy zajlott, ahogy azt a belarusz diktátor állja –, ez nem jelenti azt, hogy Lukasenka pozíciói ne erősödnének rövid távon.

Az orosz és belarusz propagandacsatornákon hősnek beállított diktátor ezzel javíthat a Putyinnal ápolt rendkívül aszimmetrikus és egyoldalú kapcsolatain. Ugyanakkor ettől nem nyugodhat meg a belarusz elnök: országa ettől még továbbra is erős függésben van Oroszországtól, így hosszú távon valószínűleg „rendeződhetnek” a 2020-as elnökválasztást követő kapcsolatok.

(Borítókép: Aljakszandr Lukasenka. Fotó: President of Belarus Press Servi / Reuters)