„Lukasenka a szláv nép megmentője, könyvek és filmek készülnek majd a tettéről!” – többek között ilyen jelzőkkel illették a Belaruszt 30 évvel vasmarokkal irányító elnököt, amiért a hivatalos narratíva szerint az ő közbenjárására hagyott fel Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezér a lázadásával.
Hosszú cikkben részletezi a Zerkalo független belarusz hírportál (amelynek elődjét, a tut.by portált Aljakszandr Lukasenka rezsimje lehetetlenítette el), hogy miként számoltak be a belarusz állami tévék arról, hogy az országát közel 30 éve vasmarokkal irányító elnöknek sikerült meggyőznie a Wagner-vezér Jevgenyij Prigozsint lázadásának felhagyásáról.
Mint azzal az Indexen részletesen foglalkoztunk, Prigozsin még június 23-án este jelentette be az igazság menetét, aminek célja az lett volna, hogy Moszkvába érve leváltassa a szerinte őt és zsoldosseregét rakétával megtámadó orosz hadvezetést, ám 30 óra leforgása alatt végül elállt e tervétől, és elméletben Belaruszba mehetett.
A Kreml, Minszk és maga Prigozsin által egybehangzó, hivatalos nyilatkozatok szerint Aljakszandr Lukasenka közbenjárására állt e tervétől, ugyanakkor több szakértő is kétségbe vonja, hogy az Oroszországtól és Vlagyimir Putyintól 2020 óta lényegében teljesen függő helyzetben lévő Lukasenkának ekkora beleszólása lenne az orosz belügyekbe.
A Belarusz 1 állami televízóban a lap beszámolója szerint az esti műsornak már megadta a hangulatát, hogy a bemondó úgy vezette fel a témát, hogy „elnökünk megint megmutatta az egész világnak, hogy bármilyen megállapodás – mindegy, milyen áron – jobb, mint ágyúkat elsütni és megölni embereket”. Ezután egy hírbeszámolóban az eset végén úgy számoltak be, hogy Prigozsin elfogadta Lukasenka ajánlatát.
Ezután egy szakértői panel következett, ahol többek között olyan dolgok hangzottak el, mint
Hasonló hangnemet ütött meg az ONT esti híradója is, ahol egy nyolcperces szegmenst szántak a lázadás bemutatására. Az események elmagyarázását követően a hírbemondó úgy fogalmazott, „nemcsak az egész ország, hanem az egész világ fellélegzett, hála Aljakszandr Lukasenka tárgyalási kezdeményezésének, amelyről később az orosz vezető sajtótitkára, Dmitrij Peszkov is nyilatkozott”, hogy utána egy kicsivel később már egy megszólalótól az hangozzon el,
Lukasenka megérdemli az Oroszország hőse címét.
Mielőtt Belarusz honvédelmi minisztériumának korábbi szóvivőjét, Vlagyimir Makarovot mint katonai szakértőt megszólaltatták volna, a hírbemondó kijelentette, „az egész orosz nyelvű internet azt kiáltotta Lukasenkának: köszönjük!”.
Ezután Makarovtól csak annyit vágtak be, hogy egyetért Oroszország és Belarusz unióállamát illetően, és hogy Belarusz mindig Oroszországgal marad. Majd e gondolata után arra kérte „a barikád ellentétes oldalán állókat”, hogy ők is sorakozzanak fel az unióállam mögé, „ahol a szláv világ sorsát eldöntik”. A hírbemondó úgy zárta a nyolcperces beszámolót, hogy eljön majd a béke, amiért Belarusz elnöke minden szituációban és minden tárgyalásban kész részt venni.
A szintén állami STW A hét c. adásában a rezsimtől független Zerkalo cikke szerint hasonló hangvételben számoltak be az eseményekről, mint a Belarusz 1 és az ONT esetén. A Nemzeti Levéltár vezetője, Vadim Gigin mint politológus nyilatkozott a tévécsatornának, aki leginkább arról értekezett, hogy
Lukasenkát mennyire tisztelik a különböző politikai erők az Orosz Föderációban, és a belarusz elnök számára fontos, hogy megmaradjon „a stabil, erős Oroszország”.
Ezután az elméletben ellenzéki, gyakorlatban a rezsimet támogató orosz–belarusz nacionalista, szélsőjobboldali Belarusz Liberális Demokrata Párt elnökét, Oleg Gajdukevicset szólították meg, aki leginkább azt fejtette ki, mennyire büszke az elnökére, és szerinte
feltétel nélküli támogatást élvez nemcsak Belaruszban, hanem Oroszországban is, és meggyőződése szerint az egész posztszovjet térben és a világban is.
Mint azt a Kreml és Jevgenyij Prigozsin közötti tárgyalások kapcsán írt cikkünkben megjegyeztük, az orosz Meduzának megszólaló Kreml és az orosz kormányhoz közel álló információik szerint Lukasenka nem proaktívan vett részt a tárgyalásokba, és csak az után került képbe, miután Prigozsin a lehető legmagasabb rangú tisztviselővel akart megegyezni a lázadás félbehagyásáról.
Ugyanakkor a The Guardiannek megszólaló, Belaruszt elhagyó szakértők szerint Lukasenka szerepe még ennél is kisebb lehetett.
Szerintük valószínűtlen, hogy a 2020-as elnökválasztás óta lényegében Oroszországtól és Vlagyimir Putyintól függő Lukasenkának ekkora beleszólása lehetett az orosz belpolitikai eseményekbe, ugyanakkor érdeke, hogy Putyin hatalomban maradjon – részben ez biztosítja Lukasenka hatalmát is.
Minderről bővebben az alábbi cikkünkben írtunk.
Az ukrajnai háború fejleményeit szerdán is percről percre közvetítjük ebben a cikkünkben.
(Borítókép: Aljakszandr Lukasenka. Fotó: Contributor / Getty Images)