A Republikánus Párt szélsőjobboldali részéhez tartozó Lauren Boebert szerette volna elindítani Joe Bidennel szemben az alkotmányos elmozdítást, végül azonban ehelyett a képviselőház különböző bizottságai vizsgálódnak majd az amerikai elnök és családja után. De mivel vádolja az államfőt Boebert, és van-e esélye, hogy el is mozdítsák az Egyesült Államok 46. elnökét? Elmagyarázzuk!
Június 22-én döntött úgy az Egyesült Államok törvényhozásának, a kongresszusnak az alsóháza, a képviselőház, hogy a Republikánus Párt szélsőjobboldali részéhez tartozó Lauren Boebert Joe Biden alkotmányos elmozdításáról szóló tervezetét (impeachment) átadják a képviselőház igazságügyi bizottsága mellett a belbiztonsági bizottságnak is további vizsgálatra.
Boebert szerint ugyanis két esetben is olyat követett el a demokrata elnök, ami kimeríti az impeachment elindításához szükséges, az alkotmány által meghatározott feltételeket. Az alkotmány ugyanis úgy fogalmaz, hogy ha az elnök vagy más tisztviselő „árulást, vesztegetést vagy más, magasabb szintű bűncselekményt követett el”, akkor a törvényhozás dönthet e tisztviselő – jelen esetben Biden – elmozdításáról.
Boebert a beadványában azzal vádolja az elnököt, hogy szerinte visszaélt hatalmával, amiért „a nyitott határok politikájával céltudatosan és tudatosan több mint kétmillió illegális idegent” engedett szabadon, akik így a bevándorlással foglalkozó bíróságokon kérvényezhetnek menekültstátuszt, amiről ezután a testület dönt: vagy megadja neki, vagy kiutasítja őket az országból.
Ezzel a szélsőjobboldali képviselőnő szerint Biden megszegte az alkotmány védelmére tett esküjét, sőt, azzal vádolja az államfőt, hogy „szándékosan elősegítette a déli határon tapasztalható teljes inváziót”.
Emellett szintén az illegális bevándorlásra hivatkozva azzal kapcsolatosan is elindítaná Biden elmozdítását, hogy Biden véleménye szerint elhanyagolta elnöki feladatait, ami szerinte szintén kimeríti az impeachment eljáráshoz szükséges magasan meghúzott vonalat.
A képviselőház elnöke, a pártja szélsőjobboldali képviselői miatt jelenlegi pozíciójába csak nehezen és nagy alkuk árán megválasztott Kevin McCarthy emiatt elég kellemetlen helyzetbe került, ugyanis ő hivatalosan nem állt ki az eljárás mellett, és a moderált republikánusok sem valószínű, hogy megszavazták volna azt minden komolyabb vizsgálat és bizonyítékok nélkül.
Boebert impeachment tervezetét ezért nem is vette elég komolyan – csakúgy, mint az emiatt Boeberttel összeszólalkozó, állítása szerint saját impeachment tervezetét lemásoló, szintén szélsőjobboldali Marjorie Taylor-Greene-ét –, aki emiatt a házelnököt megkerülve határozatot nyújtott volna be a Képviselőházba, hogy a képviselők arról szavazzanak: a jövőben a tervezete alapján elindítják-e az alkotmányos elmozdításáról szóló eljárást az elnökkel szemben vagy sem.
Ezzel pedig az egyébként coloradói képviselőnő 19-re lapot húzott: ha ugyanis nem szavazzák meg, akkor lényegében elhal az egyébként gyenge lábakon álló kezdeményezése – bár politikailag így is kommunikálhatta volna azt, hogy a moderált republikánusok Bidennel és a demokratákkal összefogva gáncsolták el a kezdeményezését –, ami miatt
a republikánus frakció és a párt egysége is megszűnhetett volna, ami a frakció mellett a házelnök McCarthy politikai erejét és mozgásterét is csökkentette volna.
Végül kompromisszumos megoldásként az született, hogy arról szavaztak a képviselők: vizsgálódjanak-e e vagy akár más ügyek kapcsán Bidennel szemben – e mögé pedig be tudott állni a teljes republikánus frakció.
A közcímben feltett kérdésre a válasz: nem, ugyanakkor ezzel a Republikánus Párt így járt jól. Azzal, hogy nem magáról az impeachment eljárás megindításáról vagy annak az elindítását követelő határozatról szavaztak,
Kevin McCarthy republikánus házelnöknek sikerült két rossz helyzet közül egy harmadik, a legoptimálisabb eredményt kihozni a helyzetből.
A határozat ugyanis elég kínos lett volna mind McCarthy, mind Boebert, de az egész republikánus frakció számára: a határozatot a demokraták élből leszavazták volna, míg a republikánusok megosztottak lettek volna azt illetően.
Ez Boebert tervezetének a halála mellett a republikánus egység szétesését is jelenthette volna, teret adva egy nyílt, a médiában folytatott harcnak a moderált republikánusok és a párt szélsőjobboldali részét kitevő Freedom Caucus között, miközben McCarthynak e két tábor között kell lavíroznia.
Így pedig most a bizottságok mindenféle jogi kötőerő nélkül – értve ez alatt, hogy nem kell dönteniük az impeachment eljárás elindításáról – vizsgálódhatnak Biden után, tanúkat idézhetnek be, bizonyítékokat kérhetnek be, miközben akár meghallgatásokat is tarthatnak, amikkel vagy az ügyet építhetik, vagy pedig akár a napi politikai napirendet alakíthatják, eszközöket adva a 2024-es választások kampányához.
Annak ellenére, hogy Biden valóban szakított elődje, Donald Trump bevándorláspolitikájával, és emiatt 2022-ben rekordszám megnőtt az illegális határátlépők száma, ez még nem meríti ki az alkotmányban lefektetett „árulás, vesztegetés vagy más, magasabb szintű bűncselekmény” esetét.
Mint azt Alan Dershowitz harvardi jogprofesszor a The Hillen megjelent véleménycikkében kifejti, Boebert pártos gondolkodás alapján megírt tervezetében felhozott vádak nem teljesítik e kritériumot. És csakúgy, mint a Donald Trump ellen indított első impeachment eljárásnál a demokratáknak, most a republikánusoknak is nehéz lett volna bizonyítaniuk a jogilag homályosan megfogható vádakat. Mint arra rámutatott, nem véletlen, hogy az alkotmány szövegezése során kivették az elhanyagolást mint vádeljárás alá vonható esetet. Ugyanis
annak ellenére, hogy az alkotmányos elmozdítás elméletben jogi eljárás, azt a legutóbbi időkben kizárólag politikai fegyverként használták, és Boebert tervezete is jogi helyett politikai lépésként értelmezhető.
Így járt el a Republikánus Párt, amikor 1998-ban Bill Clinton ellen elindították, amiért hazudott házasságán kívüli viszonyáról, ahogy a demokraták is Donald Trump első impeachment eljárásánál is, amikor a demokrata választók már Trump megválasztása óta követelték, hogy valami oknál fogva, de a demokraták mozdítsák el demokratikus úton megszerzett pozíciójából.
A republikánusok eleve emiatt nem is tudtak beállni egyöntetűen Boebert tervezete mögé – amivel a képviselőnő valószínűleg inkább a republikánus szavazótábor mozgósítását, emellett a párton belüli saját helyzetének erősödését célozhatta –, és McCarthynak ezért kellett vékony jégen táncolnia, hogy se a moderált, se a szélsőjobboldali republikánusok ne fordítsanak neki hátat, hiszen eleve csak úgy választották meg házelnöknek, hogy a szélsőjobboldaliakkal megegyezett, akár egy képviselő is kezdeményezheti a házelnöki pozíciójából való eltávolítását.
A köztes megoldás így mindenkinek tetszik az amerikai politika jobboldalán: az ügyet vizsgáló két bizottság több moderált republikánus tagja is arról beszélt a Politicóból kiváló újságírók által alapított Punchbowl News hírlevélnek, hogy a fő cél amúgy sem Biden alkotmányos eljárás alá helyezése, hanem a nyomozás és az információgyűjtés, amik alapján majd eldöntik: megszövegezzenek-e egy vádiratot az elnök ellen vagy sem – ezzel egyébként a szélsőjobboldali Freedom Caucus tagjai is egyetértenek,
bár néhány republikánus úgy látja, nem az a kérdés, hogy elindítják-e a Biden elmozdítását célzó eljárást, hanem az, hogy mikor.
Azonban az biztos, hogy ez egyhamar nem fog megtörténni. A nyomozás egyik főszereplője, a republikánus James Comer például úgy fogalmazott, hogy az információgyűjtés időt vesz igénybe, ezért hónapokra vannak attól, hogy bármit is megállapítsanak, de azt már nem tudta megmondani, hogy a végén végül meghúzzák-e a ravaszt vagy sem.
A demokraták és Biden azonban érthetően nem értenek egyet a republikánusokkal. A pártban eleve úgy látják, hogy az egészet a republikánusok csak azért dobták be, hogy addig is eltereljék az amerikai közvélemény figyelmét a republikánus előválasztáson eddig legesélyesebbnek számító Donald Trumppal szemben indított jogi eljárásoktól, amiknek a száma a jövőben még nőhet is.
Jim McGovern demokrata képviselő szerint a republikánusoknak „elment az eszük”, és szerinte Abraham Lincoln egykori pártjában már nem maradtak moderált képviselők. Emellett úgy látja, a mostani döntésükkel nemcsak a Kongresszus munkáját, hanem az egész impeachment eljárást teszik komolytalanná. Ennél rövidebben reagált a szintén demokrata Jamie Raskin, aki egyszerűen csak annyit mondott:
hogyan lehetne bárkit is alkotmányos vádeljárás alá helyezni bizonyíték nélkül?
Annak ellenére, hogy Raskin szerint nincsenek bizonyítékok, a korábban már idézett harvardi jogászprofesszor, Alan Dershowitz szerint
Bidennek lehetne félnivalója, de nem a Boebert által megírt, egyértelműen pártos gondolkodást követő tervezet miatt, amely eleve a republikánus szavazótábornak szól.
Szerinte ugyanis lehetne alapja egy ilyen eljárásnak, ha Biden fia, Hunter apjára, Joe-ra hivatkozva valóban megfenyegethetett egy kínai befektetőt 2017-ben, és mindez a jelenlegi elnök tudomásával történhetett, mint ahogy azt egy szivárogtató állítja.
Ugyanakkor, mint arra felhívja a figyelmet, az már alkotmányértelmezési kérdés, hogy ezért számon lehetne-e kérni, amikor épp semmilyen politikai pozíciót nem töltött be a jelenlegi elnök. McCarthy ezért nem is Biden, hanem a legfőbb ügyész, Merrick Garland ellen vizsgálódna, hogy a legfőbb ügyész vajon kivételezett-e az elnök fiával az ellene zajló ügyekben.
Azonban jelenleg nem túl valószínű, hogy ha Biden ellen el is indítanák az eljárást, akkor az sikerrel járna: a rendkívül polarizált amerikai társadalomban ugyanis mindkét párt politikusai összezárnak majd egymás mögött – pláne választási évre fordulva.
Ha még a republikánus képviselőház meg is szavazná a bizottságok által összeállított vádiratot, az eljárás szerint Biden elmozdításáról már a demokrata többségű szenátusban vitatkoznának, és a szenátorok döntenének Biden sorsáról.
Az azonban nem túl valószínű, hogy a vádakat bizonyítottnak tartaná a 100 tagú szenátus kétharmada.
Ahhoz a 49 republikánus politikus mellé legalább 18 demokrata szenátornak kellene azt megszavaznia, hogy Bident hivatali ideje előtt elmozdítsák pozíciójából, miközben az Amerikában nagyon hosszú választási kampányidőszak lényegében jövő februárban már el is kezdődik. Így a jelenlegi események inkább szólnak a választóknak és a közvéleménynek, mintsem egy komoly jogi vizsgálat lefolytatásának.
(Borítókép: Joe Biden 2023. június 28-án. Fotó: Taylor Glascock / Bloomberg / Getty Images)