Ukrajna tapasztalatai alapján a nyugati partnereik fegyveres erői is megtanulhatnak egyet s mást a hadviselés gyakorlatáról − írja riportjában a The Economist, amely azt is megmutatta, hogy miként zajlik ez a gyakorlatban.
Az angliai Salisbury-síkság messze van Zaporizzsjától, de oroszok ott is vannak – legalábbis egy hadgyakorlat keretei közt. A brit hadsereg ejtőernyős ezredének egy zászlóalja, a Task Force Hannibal játssza az orosz doktrínát utánzó egység szerepét.
A Storm Wessex gyakorlat az ukrajnai körülményeket imitálja: precíz tűzerő, a szenzorok „átható bámulása” és azok zavarása. Az egyes egységek vizuális és elektronikus jeleit megmutatják a parancsnokoknak. Az irányítóközpontban egy műholdképen egy védelmi állás radart visszaverő hullámvas teteje látható: a tanulság, hogy jobb, ha fát használunk. A motorok kipufogógázait lefedik, hogy elrejtsék az infravörös kamerák elől. A hangokat eltompítják, hogy elkerüljék az akusztikus érzékelőket − szemlélteti riportjában a The Economist.
A katonák a kudarcokból tanulnak. Az első körben egy harccsoport nagyfrekvenciás rádiót használ. A forrást bemérik és megsemmisítik. A második fordulóban a csapatok biztonságosan kommunikálnak. a Hannibal egy drónt küld a helyszínre.
A csoport álcázása azonban tökéletlen, ezért ismét megsemmisül.
A harmadik fordulóban a csoport csendben van, rejtőzködik, őrszemük pedig lelőtte a drónt. Ez is hiba: a Hannibal tüzet zúdít az utolsó rögzített pozíciójára. Az ötödik körre a védők észbe kapnak, és csalétekként használható elektronikai sugárzókat használnak. „Mindezek által fiatal vezetőink sokkal zsigeribb módon tanulnak” − mondta egy tiszt a The Economist szerint.
Mint a lap írja, a nyugati hadseregek szorgalmasan keresik, milyen tanulságokat vonhatnak le Ukrajnából. A brit hadsereg kéthetente gyűjt adatokat a harctérről és a németországi Wiesbadenből, amely Ukrajna támogatásának egyik központja. Az Andrew Betton ellentengernagy által vezetett „Russia-Ukraine Insights Hub” egy szigorúan titkos 70 oldalas jelentést írt.
Ez megerősít néhány évszázados tanulságot. Az ellenálló képesség az egyik fő szál, amely a munkánkban megmutatkozik: a hadseregük ellenálló képessége, az ipari bázisuk ellenálló képessége, de alapvetően a társadalmuk ellenálló képessége
− mondja az ellentengernagy.
Azonban még korai lenne határozott következtetéseket levonni. A bahmuti városi harcok eltérnek a páncélostámadásoktól. Az egyik hónapban bevált taktikák a következő hónapban megbuknak, mivel a katonák alkalmazkodnak. És egy háború az európai sztyeppén két szovjet hadsereg között különbözik egy jövőbeli csendes-óceáni légi és tengeri háborútól. De néhány alapelv már kialakulóban van.
Ez egyike, hogy a modern csatatér kíméletlen hely.
A modern szenzorok soha nem látott pontossággal látják a célpontokat. A modern lőszerek soha nem látott pontossággal képesek eltalálni őket. A mesterséges intelligencia − akár egy drón fedélzetén, akár egy hadtest főhadiszállásán − az adatok tömkelegével ellátva, soha nem látott gyorsasággal és finomsággal képes azonosítani és rangsorolni a célpontokat. A nyugati hadseregek azonban nincsenek optimalizálva e technológiák elsajátítására. Amerika évekig tartó beszerzési ciklusa „jó a tankok vagy helikopterek számára” − mondja T. J. Holland, az amerikai XVIII. hadtest parancsnoka −, de „túl lassú ahhoz, hogy lépést tartson a kibertechnika ütemével”.
Másodszor, a túlélni akaró seregeknek szét kell oszlaniuk, el kell rejtőzniük és mozgásban kell maradniuk. Az álcázás és a megtévesztés újra divatba jött. A főhadiszállásoknak kisebbeknek kell lenniük, gyakran kell változtatniuk a helyüket, és el kell rejteniük a rádiósugárzásukat. „Nem találkoztam még olyan katonával, aki ne tanult volna valamit ukrán partnereinktől” − mondja Chris Barry vezérőrnagy, a brit hadsereg szárazföldi hadviselési központjának igazgatója. „Az, ahogyan beássák a pozícióikat... az emeli a színvonalat.” Egy tisztviselő megjegyzi, hogy az ukrán csapatok kényszerűségből megtanulták, hogy minimalizálják az elektronikus jeleket, még az angol vidéken sem kapcsolják be a mobiltelefonjaikat.
Az erőnlét még mindig számít. Az állandó mozgás szükségessége brutális lesz a katonák számára − jegyzi meg James Rainey tábornok, az amerikai hadsereg jövőbeli trendeket feltérképező parancsnokságának munkatársa: „Milyen hatással lesz az emberekre, akik ilyen tempóban dolgoznak?” Szerinte egy támadáshoz, amelyhez korábban három az egyhez számbeli fölény kellett a védekezővel szemben, most már kilenc az egyhez arányban lehet szükség, mert a katonáknak nem lesz idejük pihenni.
Harmadszor, a technológia egyre lejjebb tolja a tűzerőt és a hírszerzést a parancsnoki láncban. Egy szakasz, amely hozzáfér az ukrán Delta alkalmazáshoz, a lőszerekhez és a Starlink terminálokhoz, olyan célpontokat is láthat és támadhat, amelyek korábban a magasabb szintek hatáskörébe tartoztak volna. „A fegyverek kombinálásának ez az útja egyre lejjebb és lejjebb vezet” – mondja Barry tábornok, rámutatva arra, hogy Oroszországnak ezért nem sikerült elfoglalnia egy Kijevtől északra fekvő repülőteret a háború első napján.
A Hosztomelnél történt meghatározó tettet, az első repülőgép megsemmisítését, amely valóban kibillentette az orosz támadást, valószínűleg egy telefon, egy Stinger rakéta és egy drón segítségével egy magánszemély hajtotta végre
− fogalmazott.
Ennek számos következménye van. Bonyolítja a logisztikát: hogyan juttatunk élelmiszert, lőszert és orvosi ellátást egy nagyobb számú, egyre inkább szétszóródott kisebb egységhez? Megváltozik a toborzás és a kiképzés: a katonáknak több kezdeményezőkészségre, technikai tudásra és készségre van szükségük. Ez egyben lehetőség is. A hadseregeknek egykor egy helyre kellett összpontosítaniuk az erőiket, hogy tömeges haderőre tegyenek szert. Most ugyanezt a hatást decentralizált módon is elérhetik. Az amerikai tengerészgyalogság, amely a precíziós fegyvereket a 13 fős osztagokba tömöríti, ezen elvek alapján szervezi át magát.
Van egy negyedik lecke is. A technológia hatékonyabbá teheti a háborút. De ha mindkét fél rendelkezik a technológiával, akkor még egy nagyon hatékony háború is valószínűleg hatalmas költségekkel jár emberáldozatokban, haditechnikában és pénzben. A veszteségek elviseléséhez és a csatatéren való életképesség megőrzéséhez szükséges méret és mélység nélküli hadseregeket semmilyen digitális varázslat vagy taktikai érzék nem mentheti meg.
(Borítókép: Ercin Erturk / Anadolu Agency / Getty Images)