Oroszország Ukrajna elleni agressziója nyomán az Észak-atlanti Szövetséget meg kell erősíteni. Kína is kihívást jelent a közösségnek, bár a NATO nem tekinti ellenfélnek az országot. A tagállamoknak mindenképpen növelniük kell védelmi kiadásaikat. Itt olvashatják magyarul Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkét.
Oroszország Ukrajna elleni illegális háborúja fordulópont a történelemben. A háború visszatért Európába, a nagyhatalmi rivalizálás pedig erősödik. Az autoriter rezsimek összefognak, hogy megkérdőjelezzék a békét és stabilitást megalapozó globális szabályokat és intézményeket. Vlagyimir Putyin orosz elnök visszaszorítja a szabadságjogokat és elmélyíti a megosztottságot saját országán belül, amint azt a Wagner katonai magáncég lázadása világosan megmutatta. De senkinek sem szabad alábecsülnie Oroszországot vagy a világot ma fenyegető veszélyeket − írja a Foreign Affairsen megjelent cikkében Jens Stoltenberg NATO-főtitkár.
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete annak vezetője szerint egységesen és erősen reagál az egyre kiszámíthatatlanabb világra. Mint írja, NATO-szövetségeseink Európában és Észak-Amerikában, valamint partnereink szerte a világon példátlan gazdasági és katonai támogatást nyújtottak Ukrajnának. Az elmúlt évtizedben a NATO egy generáció óta a legnagyobb mértékben erősítette meg kollektív védelmünket. Megerősítettük katonai jelenlétünket Kelet-Európában és növeltük a védelmi kiadásokat. Finnország − és hamarosan Svédország − tagságával a NATO egyre erősebb és nagyobb lesz.
Stoltenberg úgy fogalmaz, hogy meg kell tartanunk ezt a lendületet, és meg kell őriznünk erőnket és egységünket. A NATO vezetői pontosan ezt fogják tenni, amikor hétfőn Vilniusban találkozunk a csúcstalálkozón. Arra számítok, hogy a NATO-szövetségesek megerősítik Ukrajnának nyújtott rendíthetetlen támogatásunkat, tovább erősítik saját védelmünket, és fokozzák együttműködésünket európai és indo-csendes-óceáni partnereinkkel a globális, szabályokon alapuló rend védelmében. Ezek a fő prioritásaim Vilniusban és azon túl is, mivel az a megtiszteltetés ért, hogy újabb egy évig szolgálhatom ezt a szövetséget − írja.
Amit most teszünk − vagy nem teszünk −, az generációkra meghatározza azt a világot, amelyben élünk. Világos üzenetet fogunk tehát küldeni: A NATO egységesen áll ki, és a tekintélyelvű agresszió nem lesz kifizetődő – teszi hozzá.
Az ukrán erők most ádáz harcokat folytatnak a megszállt területek visszaszerzéséért, de erős orosz védelemmel és kemény tereppel kell szembenézniük.
Ha Oroszország abbahagyja a harcot, béke lesz. Ha Ukrajna hagyja abba a harcot, akkor megszűnik létezni.
Az ukránok nem fognak meginogni, mert minél többet nyernek a harctéren, annál erősebbek lesznek a tárgyalóasztalnál.
Mindenki azt akarja, hogy ez a brutális háború véget érjen, de az igazságos béke nem jelentheti a konfliktus befagyasztását és az Oroszország által diktált alku elfogadását. Egy hamis béke csak időt adna Moszkvának arra, hogy átcsoportosítsa erőit, újrafegyverkezzen, és újra támadjon. Meg kell szakítanunk az orosz agresszió körforgását, és a tartós béke elérésének legjobb módja, ha hétfőn támogatjuk Ukrajnát, hogy szuverén nemzetként érvényesüljön− írja cikkében a NATO első embere.
Hogyan kezeljük a tekintélyelvű rezsimeket?
A hidegháború után a NATO keményen dolgozott azon, hogy konstruktív kapcsolatokat alakítson ki Moszkvával, többek között a fegyverzet-ellenőrzés, a terrorizmus elleni küzdelem, a kalózkodás elleni küzdelem és a tudományos együttműködés fokozása terén. Putyin azonban eltávolodott a békés együttműködéstől, és egyre felelőtlenebbül viselkedett Csecsenföldtől Grúziáig, Szíriától Ukrajnáig. Leszerelte a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési struktúrát, és veszélyes nukleáris kardcsörtetést folytat.
Még ha a háború holnap véget is érne, semmi jele annak, hogy Putyin ambíciói megváltoztak volna. A szabadságot és a demokráciát fenyegetésnek tekinti, és olyan világot akar, ahol a nagy államok diktálják, mit tegyenek a szomszédjaik. Ez állandó konfrontációba hozza őt a NATO értékeivel és a nemzetközi joggal.
Ha Putyin győz Ukrajnában, az tragédia lenne az ukránok számára, és veszélyes az egész világra nézve. Azt az üzenetet küldené más autoriter rezsimeknek, hogy erőszakkal is elérhetik céljaikat. Különösen Kína figyeli, hogy Oroszország milyen árat fizet, illetve milyen jutalmat kap agressziójáért. Tanul Moszkva katonai kudarcaiból és a nemzetközi közösség reakciójából. Amikor az év elején Japánban és Dél-Koreában jártam, vezetőik egyértelműen aggódtak amiatt, hogy ami ma Európában történik, az holnap Ázsiában is megtörténhet − írja Stoltenberg.
A NATO nem tekinti Kínát ellenfélnek.
Továbbra is együtt kell működnünk Pekinggel a mai globális kihívások − többek között a nukleáris fegyverek elterjedése és az éghajlatváltozás − kezelése érdekében. Ugyanakkor Kínának fel kell használnia Oroszországra gyakorolt jelentős befolyását, hogy véget vessen az ukrajnai illegális háborúnak. Eddig azonban Peking nem ítélte el Moszkva agresszióját, ehelyett fokozza gazdasági, diplomáciai és katonai együttműködését Oroszországgal. A kínai kormány egyre inkább kényszerítő magatartása külföldön és elnyomó politikája belföldön kihívást jelent a NATO biztonsága, értékei és érdekei számára. Peking fenyegeti szomszédjait és terrorizál más országokat. Megpróbálja átvenni az ellenőrzést a NATO-államok kritikus ellátási láncai és infrastruktúrája felett. A főtitkár szerint tisztán kell látnunk ezeket a kihívásokat, és nem szabad a biztonsági érdekeket gazdasági előnyökre cserélnünk.
Miközben az autokratikus rezsimek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, nekünk, akik hiszünk a szabadságban és a demokráciában, össze kell fognunk. A NATO Európa és Észak-Amerika regionális szövetsége, de az előttünk álló kihívások globálisak. Ezért hívtam meg az Európai Unió és indo-csendes-óceáni partnereink − Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea − vezetőit, hogy csatlakozzanak hozzánk Vilniusban. Közösen kell felismernünk az előttünk álló biztonsági kockázatokat, és együtt kell dolgoznunk társadalmaink, gazdaságaink és demokráciáink ellenálló képességének megerősítésén.
Oroszország agresszív magatartása felhívja arra a figyelmünket, hogy nem zárhatjuk ki a NATO-országok elleni támadás lehetőségét. Továbbra is erősítenünk kell elrettentési és védelmi képességeinket. De nem a nulláról kezdjük. A Krím 2014-es illegális orosz annektálása óta a szövetség alapvető váltást hajtott végre a határain túli katonai missziókról a kollektív védelemhez. Az elmúlt tíz év az alkalmazkodás döntő évtizede volt, amely felkészítette a NATO-t a kiszámíthatatlan jövőre.
2014 óta először telepítettünk harcképes csapatokat a NATO területének keleti részére, több katonát helyeztünk magasabb készenlétbe a szövetség egész területén, és alkalmazkodtunk ahhoz, hogy a NATO-államokat a világűrben és a kibertérben ugyanolyan hatékonyan védjük, mint a szárazföldön, a tengeren és a levegőben. Idén az európai szövetségesek és Kanada védelmi kiadásai reálértéken 8,3 százalékkal nőnek. Ez az elmúlt évtizedek legnagyobb növekedése, és a kilencedik egymást követő év, amikor a védelmi kiadások a NATO egészében növekednek. Az Egyesült Államok is növeli kiadásait.
Parancsnoki struktúráinkat a szövetség új földrajzának megfelelően alakítjuk át, Finnország tagságával, amely megduplázta a NATO Oroszországgal közös szárazföldi határát, és hamarosan Svédország tagságával is. Ez megváltoztatja az európai biztonságot, és a Balti-tengertől a Fekete-tengerig megszakítás nélküli pajzsot biztosít. A védelmi iparral való együttműködést is jelentősen fokozzuk, hogy növeljük a termelést, mind Ukrajna, mind a saját védelmünk számára − írja Stoltenberg.
A NATO-főtitkár szerint a kollektív védelmünkben bekövetkező alapvető változás generációs elkötelezettséget igényel a védelmi kiadások növelése mellett. Valódi előrelépést teszünk, de nem olyan gyorsan, ahogyan azt a veszélyes világ megköveteli. Vilniusban a NATO-szövetségesek ambiciózusabb kötelezettségvállalást tesznek arra, hogy a GDP két százalékát a védelmünkbe fektetik. Ennek a számnak olyan alapnak kell lennie, amelyre építhetünk, nem pedig olyan plafonnak, amelyet elérhetünk. Többet kell befektetnünk, méghozzá most, mert a biztonság az alapja annak, hogy gazdaságaink és társadalmaink gyarapodjanak. Az agresszió megelőzése ma kevésbé költséges, mint holnap háborút vívni.
(Borítókép: Jens Stoltenberg 2022. december 1-jén. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)