Folyamatosan erősödik és az első komoly sikereit is elérte az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt, amely a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint már a második legnépszerűbb politikai erő Németországban. A stagnáló vagy éppen zsugorodó hagyományos német politikai pártok eddig igyekeztek karanténban tartani a rendszer- és EU-kritikus AfD-t; a szélsőjobboldal előtörésére figyelmeztetnek, de a jövőben más taktikára kényszerülhetnek.
Februárban volt tíz éve, hogy megalakult az AfD, amely hosszú, rögös utat járt be: 2017-ben bejutott a szövetségi parlamentbe, megítélése megosztó, politikája korántsem koherens, tele van ellentmondásokkal. Sok mindent el lehet mondani róla, sok minden kavarog a zavaros felszín alatt, a párt egyfajta gyűjtőhelyévé vált a hagyományos pártokban csalódott, a németországi folyamatok miatt elégedetlenkedő német szavazóknak.
Ellenfelei és kritikusai populistának, radikálisnak és szélsőjobboldalinak tartják, de népszerűsége részben annak köszönhető, hogy szembemegy a kifáradtság jeleit mutató politikai elittel. A bevándorlást ellenző politikája kétségkívül hívó szó azoknak, akik elutasítják a „Willkommenskulturt”, és a német társadalomra leselkedő, fenyegető veszélyt látnak a migrációban. Márpedig egyre több német érez így.
Az AfD kezdetben a gazdaságilag elmaradottabb keletnémet tartományokban, az egykori NDK területén tudott megerősödni, értelmiségi alapítói is többnyire gazdasági kérdésekben jobbról kritizálták a szövetségi kormányt. Mostanra az AfD országos politikai szereplővé kezd hízni, a közvélemény-kutatások szerint ez már nem is kérdés. Az azonban igen, hogy ezzel mit tud kezdeni az AfD, illetve hogyan reagálnak rá a most kormányzó pártok és a hagyományos német politikai elit.
Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar–Német Intézet vezető kutatója szerint a 2015-ös migrációs válságra adott kormányzati válasz, annak középtávú, mára már érzékelhető következményei jelentették a fordulópontot az AfD támogatottságában. A döntő tényező azonban az elhúzódó migrációs és koronavírus-válság negatív társadalmi, gazdasági hatásainak, az ukrán–orosz háborúnak, illetve az új koalíciós kormány erőltetett menetben megvalósítani kívánt klímacéljainak felerősödése volt.
A 2009-től kezdve szinte egymást érő válságok folytatólagos hatása látszólag az elmúlt hónapokban érte el azt a kulminációs pontot, amely az AfD országos támogatottságának az erős megugrásához vezetett
– fogalmazott a kutató az Indexnek.
A keleti tartományok választói preferenciái és politikai prioritásai miatt – Dobrowiecki Péter úgy véli – az AfD minden bizonnyal a jövőben is erősebb támogatottsággal rendelkezik majd Németország ezen részében, mint a nyugati tartományokban. „Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a közelmúlt szimbolikus polgármesteri és járási vezetői tisztség elnyerésében megnyilvánuló választási sikereire ne kerülhetne sor a nyugati tartományokban is” – tette hozzá.
Mint arról beszámoltunk, először vezethet járási adminisztrációt AfD-s politikus (a Türingia tartományban fekvő sonnebergi járás élén), és a párt elnyerte az első polgármesteri székét is (a Szász-Anhalt tartományi Raguhn-Jeßnitzben).
Dobrowiecki Péter szerint nagy kérdés, hogy az AfD ki tud-e törni a politikai karanténból, ehhez egy olyan arányú tartományi választási győzelmet kellene elérnie, amely lehetővé tenné a pártnak az önálló kormányzást, de erre jelenleg kevés esély mutatkozik.
Bár az AfD egyes kelet-németországi tartományokban folyamatosan támogatottsági rekordokat döntöget – Türingiában a legfrissebb felmérések már 34 százalékon mérik a pártot –, ezen eredmények tényleges elérése egy esetleges választás során sem jelentene garanciát a kormányra kerülésre.
Minden bizonnyal nagy nehézségek árán, de a többi mandátumot szerző párt képes lenne egy »anti-AfD« koalícióval meggátolni ezt
– mutatott rá a kutató.
A párt legfontosabb céljának nevezte, hogy megszólítsa a további bizonytalan és csalódott szavazókat. Dobrowiecki Péter emlékeztetett rá, hogy a múltban az AfD rendkívül sikeresen szerzett új szavazókat a szavazóurnáktól korábban távol maradók köréből. A számuk még mindig meglehetősen magas Németországban, 2021-ben 23,4 százalékot tett ki az arányuk.
A kutató szerint szintén növelheti a párt országos támogatottságát, ha sikeresen tudja kommunikálni, hogy immár készen áll a kormányzásra, és nem csak ellenzékből kíván kritikát gyakorolni. Ezt a célt szolgálja a párt azon szándéka is, hogy önálló kancellárjelöltet állítson a soron következő szövetségi parlamenti választáson.
A párt stratégiájáról Dobrowiecki Péter lapunknak kifejtette: míg a múltban az AfD jellemzően radikálisabb üzenetekkel politizált a keleti országrészben, addig mára – nem függetlenül az országossá váló problémáktól – nem feltétlenül kell ehhez az eszközhöz nyúlnia.
Természetesen a felmérések jól mutatják, hogy egyes politikai üzenetek – a német állam intézményrendszerének krízise, tárgyalások az Ukrajnának küldött további fegyverszállítmányok helyett – sokkal jobb fogadtatásra találnak a keleti, mint a nyugati tartományokban. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy a főbb közös elemek mellett Nyugat-Németországban inkább a kormány jelenlegi intézkedéseinek, az átlag választópolgár számára negatív hatásainak a kidomborításán lesz a hangsúly
– fogalmazott a kutató.
„Tényleg megérett az idő egy németországi »alternatíva« számára, vagy inkább egy ideiglenes jelenségnek lehetünk tanúi?” – tette fel a kérdést Dobrowiecki Péter. Az AfD sikereiről és növekvő támogatottságáról közölt a napokban elemzést az MCC Magyar–Német Intézet vezető kutatója.
„Minden kétséget kizáróan hosszú utat járt be a közelmúltban tízéves fennállását ünneplő AfD” – írta Dobrowiecki Péter. Elemzésében felidézte, hogy a párt gyökerei a 2009–2010 világgazdasági válság időszakáig nyúlnak vissza.
„Ebben az időszakban kezdett körvonalazódni azoknak az euróellenes, társadalmilag jobboldali-konzervatív, gazdaságilag liberális, az Angela Merkel kancellársága alatt erősen a politikai baloldal irányába elmozdult CDU kormányzásával elégedetlen jobboldali értelmiségiek mozgalma, amely pár évvel később, 2013 áprilisában az AfD létrejöttéhez vezetett” – mutatott rá a kutató. Még a párt neve is Merkelhez köthető, aki az euróválság idején az államcsőd szélére került Görögországnak megszavazott mentőövvel kapcsolatban kijelentette: „Nincs más alternatíva.”
Dobrowiecki Péter szerint a védelem- és biztonságpolitikai kérdések elhanyagolása, a közbiztonság romlása, illetve a balliberális társadalmi és klímapolitikai kérdések felkarolása mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az AfD támogatóit kezdetben szinte egyöntetűen a CDU volt szavazói tették ki.
A korai AfD egykori prominens, mérsékelt politikusai mára mind elhagyták a pártot. Helyüket erősen jobboldali, esetenként szélsőjobboldali nézeteket valló politikusok vették át a párt élén. A jobboldalra való tolódás különösen a kelet-németországi tartományokban növelte rövid időn belül meg az AfD támogatottságát
– fejtette ki a kutató.
Dobrowiecki Péter arra is kitért, hogy a párt szárnyalásával szemben a német politikai mainstream fő AfD-ellenes fegyvere továbbra is a politikai karantén eszközének megőrzése marad. Ám a kutató szerint a legutóbbi sikerek után könnyen meglehet, hogy a jövőben még ez a német szavazók egyre nagyobb arányának szavazói akaratát figyelmen kívül hagyó módszer is kevésnek bizonyulhat az AfD újabb áttörésének meggátolásához.
Alexander Grau újságíró, filozófus, az MCC Magyar–Német Intézetének vendégoktatója szerint nagyon is előre látható tény volt az AfD sikere. „Már öt évvel ezelőtt is világos volt: csak idő kérdése, és az AfD-nek valamikor lesz polgármestere és járási vezetője is” – írta legutóbbi elemzésében. Grau még ennél is tovább ment, és úgy véli, valamikor a jövőben egy CDU-kormány már nem fogja tudni elkerülni, hogy az AfD kívülről támogassa a kisebbségi kormányzását.
Kezdetben persze csak egy járási tanácsban vagy városi parlamentben, majd miután a szégyenérzetet leküzdötték, valamelyik keletnémet tartományi parlamentben. Mindenki tudja, hogy ez meg fog történni. De senki sem beszél róla. És éppen ezért biztosan be fog következni. A CDU tíz éve ringatja magát abba a saját maga által kreált hazugságba, hogy az AfD-t figyelmen kívül hagyhatja, jelentéktelenségbe taszíthatja vagy elutasíthatja. Ennek a vágyálomnak az eredménye katasztrofális a CDU számára, mivel ezzel belátható időn belül kizárólag a tőle balra álló pártokkal való szövetségre kötelezte el magát. Ez felőrli a párt programját, amely politikailag veszít a profiljából
– fejtette ki az MCC Magyar–Német Intézetének vendégoktatója.
Azt is írta, szerinte sok minden utal arra, hogy az AfD hasonló pályát fog követni, mint a Zöldek. Emlékeztetett rá, hogy az 1980-as évek elején senki sem akart a Zöldekkel együttműködni, nemhogy koalíciót kötni velük.
„Ennek hosszú távon az lett a következménye, hogy a Zöldek radikális szárnya (»die Fundis«) elvesztette befolyását a pragmatikusokkal (»die Realos«) szemben, és a Zöldek így a politikai közép szavazói számára is választhatóvá váltak. Hasonló fejlődés várható az AfD esetében is, bár nagyobb nehézségekkel” – tette hozzá Alexander Grau.
Alexander Gauland, az AfD tiszteletbeli elnöke óvatosságra intette pártját a közvélemény-kutatási eredmények miatt. A politikus szerint az AfD elsősorban nem magának, hanem mások hibáinak köszönheti a növekvő támogatottságát. Erről a Die Zeit című hetilapnak adott interjúban beszélt, amelynek előzetesét a Die Welt is szemlézte. Gauland szerint a realitás talaján kell maradnia az AfD-nek, és nem szabad, hogy könnyelművé váljon, tekintettel a közvélemény-kutatások hullámzó eredményeire. Azt is mondta: ellentétben Alice Weidel és Tino Chrupalla társelnökökkel, még nem tartja reálisnak, hogy a párt kancellárjelöltet állítson a következő, 2025-ös szövetségi parlamenti választásra.
Gauland kételyét fejezte ki, hogy az AfD a közeljövőben részese lehetne egy szövetségi kormánynak. A politikus szerint ehhez Friedrich Merznek, a CDU elnökének le kellene bontania „a jobboldali tűzfalat”, de ezt nem fogja megtenni.
Az MCC Magyar–Német Intézet vezető kutatója szerint sem várható, hogy a CDU hozzáállása változna, az AfD sikerességével párhuzamosan egyúttal a többi politikai erő is fokozta a párt ellehetetlenítésére irányuló erőfeszítéseit.
Az AfD-vel való együttműködés kategorikus, összpárti kizárása mellett például a CDU az AfD által tematizált kérdések (migráció, közbiztonság, gazdasági fejlődés) „újrafelfedezésével” próbálja meg visszacsábítani az elpártolt szavazóinak egy részét. Dobrowiecki Péter hozzátette: mindez markánsan megmutatkozott a CDU/CSU közös müncheni elnökségi ülésén.
A két párt vezetése tíz pontból álló programot fogadott el »Agenda für Deutschland« címmel, 100 nappal a nagy jelentőséggel bíró hesseni és bajor tartományi parlamenti választások előtt, amely jól érzékelhetően az AfD előretörésére is reagálni kívánt. A programban nagy hangsúlyt kaptak azok a gazdasági elemek, amelyekkel az uniópártok a korábban az AfD-hez átpártolt középosztálybéli szavazókat kívánják megszólítani
– mutatott rá a kutató.
A nagyobb belbiztonság érdekében az uniópártok egyúttal zéró toleranciát sürgettek a bűnözőkkel szemben, valamint egy törvénymódosítást követően a külföldi klánok tagjainak azonnali kiutasítását is lehetővé tennék. „A pártok szintén különbséget kívánnak tenni a munkaerőpiaci szempontok miatt szükséges gazdasági bevándorlás és a megélhetési migráció között. Ennek részeként meg kívánják szüntetni a humanitárius okokból indított különleges befogadási programokat” – részletezte Dobrowiecki Péter.
Azt is felidézte, hogy Friedrich Merz CDU-pártelnök nem hagyott kétséget a párt AfD-hez fűződő viszonyával kapcsolatban sem, kijelentette: „A Zöldek az ellenfél, de az AfD az ellenség.”
Az AfD jelenleg országszerte 20 százalék körüli eredményt ér el a közvélemény-kutatásokban. Az északkeleti Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományban egy friss kutatás újabb rekord eredményt mért a pártnak, 29 százalékon áll, megelőzve a szociáldemokratákat. Eközben az Olaf Scholz kancellár vezette kormánykoalíció (SPD, Zöldek, FPD) támogatottsága tovább zuhan, a legutóbbi kutatás szerint 39 százalékon áll együttesen a három párt, a kormányzásuk óta ez a legalacsonyabb érték, amit mértek nekik. A CDU/CSU 27 százalékon áll.
A hárompárti kormánykoalíciót nemcsak az AfD erősödése teszi próbára, hanem a belső hatalmi feszültségek és érdekellentétek is.
Tovább növeli a felszínre törő viták számát a koalíciós pártok csökkenő szavazói támogatottságából fakadó stresszhelyzet. Mindazonáltal a koalíció szétesésére csekély esély mutatkozik épp
– vélekedett Dobrowiecki Péter. Ezt azzal magyarázta lapunknak, hogy egy előrehozott választás egyik pártnak sem jelentene előnyös helyzetet a jelen pillanatban.
„Ennek megfelelően a nyári szünet csöndesebb hónapjait követő időszak továbbra is a Zöldek és az FPD – kisebb mértékben pedig az SPD – közötti csörtéktől lehet majd hangos. Ezen viták nem fogják a kormánykoalíció szakadását elhozni, azonban a nyugodt kormányzást sem feltétlenül segítik elő” – közölte az MCC Magyar–Német Intézet vezető kutatója.
(Borítókép: Christian Lindner, Annalena Baerbock és Olaf Scholz 2023. június 14-én. Fotó: Michele Tantussi / AFP)