Ha így folytatódik, lassan lőtávolba kerül a közvélemény-kutatásokat vezető CDU/CSU is.
Több, a héten megjelent közvélemény-kutatás is 20 százalékpontra vagy afölé mérte a szélsőjobboldali-populista Alternative für Deutschlandot (Alternatíva Németországért, AfD) – számol be róla a FAZ.
A legutóbbi, a Bild am Sonntag kérésére készített Insa-kutatás szerint a Tino Chrupalla–Alice Weidel kettős által vezetett szélsőjobboldali párt a korábbi kutatáshoz képest további két százalékponttal erősödött, így
már 22 százalékponton áll, mindössze 4 százalékponttal lemaradva a kutatásokat régóta vezető jobbközép-konzervatív CDU/CSU uniópártoktól.
Az uniópártok támogatottsága egy százalékponttal esett, így az egykori Merkel-párt jelenleg 26 százalékponton áll. Ebben közrejátszhatott, hogy a CDU-n belül elindult egy helyezkedési harc a pártot inkább jobbra mozdítani kívánó Friedrich Merz pártelnök és az inkább moderáltabb CDU-sok közé sorolható Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Hendrik Wüst között – utóbbi ugyanis még a nyáron kijelentette, hogy Merz kancellárjelöltsége a 2025-ös szövetségi választásokon nem evidencia, és az uniópártok delegáltjai lesznek szívesek őt is számításba venni, amikor arról döntenek, ki vezesse ki a pályára az uniópártokat.
Emellett más politikusok is elkezdték kritizálni Merzet, amiért alternatívaállítás helyett sokszor csak kritizálni tudja a kormányt – így tett például a sokáig a német sajtó által szintén potenciális kancellárjelölt-aspiránsként számontartott Daniel Günther, Schleswig-Holstein tartományának miniszterelnöke is.
Ugyanakkor nem csupán a sajtóban vannak odaszólások a pártszövetségen belüliek között – bár ebbe a bajor miniszterelnök, a CSU-elnök Marküs Söder is beszállt, mikor felvetette, hogy az uniópártoknak leginkább a Zöldeket kéne támadnia, miközben szerinte Merz és Wüst is velük lépne kormányra a 2025-ös választások után, ha az eredmények úgy alakulnának –, mivel július 12-vel Merz felmentette a CDU addigi főtitkárját, a szintén inkább moderáltakhoz sorolható Mario Czaját.
A kormánypártok közül legjobban a szociáldemokrata SPD áll a maga 18 százalékpontjával, amit az ökobaloldali Zöldek követ 14, majd pedig a jobbközép-liberális FDP 7 százalékponttal. A Bilden közölt kutatás szerint jelenleg a pártszakadás előtt álló, a berlini hipsztereket és a keletnémet munkásokat amorf módon egyszerre képviselni próbáló Die Linkét is befutó helyre mérik: a párt jelenleg a választók öt százaléka szavazna rájuk, igaz, a kutatási mintán a hibahatár 2,7 százalékpont.
Így érthető módon, miközben az uniópártok a nyári uborkaszezonban épp saját magukkal vannak elfoglalva, és a kormánypártok támogatottsága folyamatosan esik vagy stagnál, akkor a lemorzsolódó szavazókat az AfD tudja megszólítani.
Emellett az AfD hibahatáron belüli erősödése mögött állhat az is, hogy a politikai karanténban lévő párt – például 2020 februárjában óriási botrányt okozott, amikor Türingiában az FDP és a CDU közötti koalíciónak a liberális miniszterelnök-jelöltjüket csak az AfD-s külső szavazatokkal sikerült megválasztani a tartományi parlamentben, ami miatt állítólag maga az akkor még aktív Merkel szólt le Berlinből, hogy a helyi CDU lépjen ki a szabaddemokrata Thomas Kemmerich mögül – nemrég érte el első komolyabb sikerét.
A 10 éve alakult szélsőjobboldali párt júniusban elnyerte első polgármesteri székét, de egy járásban is ők kerültek ki győztesen egy választáson, miközben az összes többi klasszikus német párt egy jelölt mögé állt be a második fordulóban.
Azután szakértőkkel jártuk körbe, hogy mi állhat a szélsőjobboldali párt ilyen mértékű erősödése és választási sikerei mögött, ami az alábbi linken érhető el.
Az AfD erősödésére egyébként a német politika is reagálna: a korábbi Zöld-társelnök, az Olaf Scholz-kormányban külügyminiszteri posztot betöltő Annalena Baerbock a héten nagyobb összefogásra szólította fel a kormányon lévő pártok klasszikus színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak is nevezett SPD–Zöldek–FDP-kormányt, hogy az ilyen nehéz időkben ne engedjék, hogy a populista pártok tovább erősödjenek. Emellett odaszúrva az AfD-nek, arról értekezett, hogy a világ nem fekete és fehér, az jóval összetettebb, mint amennyit az AfD populista módon ígér a németeknek.
A CDU-s Thorsten Frei eközben az AfD migrációellenes húrjait pengetve állt bele a német külpolitika irányába, hogy ezzel próbálhassa kifogni a szelet a szélsőjobboldali párt vitorlájából.