Elsőre meghökkentő javaslat, hogy Oroszország csatlakozzon a NATO-hoz, pedig egyszer Vlagyimir Putyin is felvetette Bill Clintonnak.
Mint arról nemrégiben beszámoltunk, a brit parlament felsőházában, vagyis a Lordok Házában az a javaslat hangzott el, hogy Oroszországnak NATO-tagságot kellene felajánlani az Ukrajnából való kivonulásért cserébe. A homályos indoklás szerint a magát erős embernek beállító, a NATO-ban fenyegetést látó Putyin hitelességét teljesen lerombolná Oroszországban egy ilyen alku, és véget vetne a háborúnak is. A javaslatot nem fogadta kitörő öröm és egyetértés a Lordok Házában.
Bármennyire is abszurdnak tűnik egy ilyen felvetés az ukrajnai háború árnyékában, korábban elismert amerikai geopolitikai gondolkodók is foglalkoztak a kérdéssel, sőt Vlagyimir Putyin is arról beszélt, hogy a NATO-tagság egyszer szóba került Bill Clintonnal.
Oliver Stone Oscar-díjas amerikai filmrendező és forgatókönyvíró (Született július negyedikén, A szakasz, Éjféli expressz) 2015 és 2017 között négyszer járt Oroszországban, hogy interjút készítsen Vlagyimir Putyinnal. A beszélgetésekből dokumentumfilm készült, illetve a lejegyzett változatát kiadták könyvben. Magyarul az Alexandra Könyvesház gondozásában jelent meg (2017-ben és 2022-ben) Putyin – tabuk nélkül címmel. Stone-t sok kritika érte a baráti, elfogult hangvételű interjú miatt, nem tűnt úgy, hogy keresztkérdésekkel szeretné megizzasztani az orosz elnököt, aki ki is használta a lehetőséget saját narratívája kifejtésére.
Tavaly, már az ukrajnai háború kitörése után Stone azt mondta Putyinról, hogy szerinte „elvesztette a kapcsolatot az emberekkel” a koronavírus-járvány alatt, amikor elzárkózott még a közvetlen környezetétől is, és pontatlan adatokat kaphatott a hírszerzéstől, ezért értékelhette félre a helyzetet az orosz agresszió megindítása előtt. A filmrendező azt is hozzátette, hogy az interjú készítése alatt „racionális, nyugodt, az orosz nép érdekében fellépő embernek, igaz hazafinak” ismerte meg őt.
2015 júliusában a Stone által készített interjúban Putyin felelevenítette, amikor Bill Clinton amerikai elnök hivatalos látogatásra érkezett Moszkvába. Állítása szerint félig viccesen, félig hivatalosan megjegyezte neki, talán Oroszország is gondolkozhatna azon, hogy belép a NATO-ba, mire állítólag Clinton azt válaszolta:
Miért is ne? Szerintem ez kivitelezhető.
Putyin azonban úgy látta, hogy az amerikai elnök csapata megdöbbent, és megijedtek az ötlettől.
Oliver Stone-nak azt mondta: az amerikai delegáció azért volt óvatos, mert a NATO – ahogy ő látja – a múlt maradványa, de egyben az amerikai külpolitika eszköze.
Nem szövetségesek vannak ott, hanem vazallusok. Van egy elég jó elképzelésem arról, hogy mi folyik a NATO-ban. Vitatkozhatnak ott másodlagos ügyekről, azonban a fontos dolgokról semmilyen vita nem alakul ki. Csak két vélemény van: az amerikai vélemény és a rossz vélemény
– vélekedett az orosz elnök.
2016 májusában ismét visszatért a Clintonnal folytatott rövid párbeszédre a NATO-ról. Putyin szerint azért lett ideges az amerikai delegáció a felvetés miatt,
mert szükségük van egy külső ellenségre, ha pedig Oroszország csatlakozik, akkor ez nincs többé, így pedig a NATO-ra sem lesz szükség.
Azt is mondta, hogy ha Oroszország csatlakozna a NATO-hoz, akkor lenne szavazati joga, amit figyelembe kellene venni a döntéshozatalkor. „Ezenkívül pedig a NATO létezésének az indoka tűnne el” – tette hozzá az orosz elnök.
Stone megjegyezte, hogy „merész csíny lenne”, ha Oroszország bejelentené az igényét a NATO-csatlakozásra. Putyin erre úgy felelt: „amerikai barátaink még meg sem tudnák fontolni ezt”. A status quóra hivatkozva kifejtette, hogy Oroszországnak más utat kell követnie.
Fel kell adnunk a blokk a blokk ellen mentalitást. Egyáltalán nem is kellene ilyen blokkokat építenünk, mint a keleti blokk, nyugati blokk, NATO, Varsói Szerződés. A biztonságnak nemzetközi alapja kell hogy legyen az egyenlő rangú felek között
– fogalmazott az orosz elnök.
Idén májusban a Financial Times idézte Bill Clinton volt amerikai elnököt, aki 2011-ben is találkozott Putyinnal, és a beszélgetés során „rájött”, csak idő kérdése, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. A volt amerikai elnök 2016-ban számolt be arról, hogy három évvel a Krím elfoglalása előtt Putyin azt mondta neki: nem ért egyet azzal a megállapodással, amelyet még Borisz Jelcinnel kötött Ukrajna területi integritásáról.
Egy áprilisi interjúban Clinton azt is kijelentette: szörnyen érzi magát, és megbánta, hogy elnökként rábeszélte Ukrajnát a területén tárolt atomfegyverek átadására, mert ha azok még mindig meglettek volna Kijevnek, akkor Oroszország nem indít támadást.
A Szovjetunió felbomlása után Oroszország jövőbeni NATO-tagsága ha nem is kormányzati szinten, de a politikával és stratégiával foglalkozó amerikai értelmiség körében komoly kérdés volt.
A Magyarországon is ismert és sokat hivatkozott Samuel P. Huntington politikatudós 1996-os, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művében „eljátszadozott” Oroszország NATO-tagságának a gondolatával. Könyve végén felvázolta egy civilizációs háború lehetséges forgatókönyvét, amely szerint az Egyesült Államok és Oroszország végül egy oldalra kerülne Kínával szemben. Ennek következménye lenne az, hogy sietve felvennék a NATO-ba Oroszországot, amely mindent megtenne Kína szibériai előrenyomulása ellen.
A forgatókönyv már 1996-ban is több sebből vérzett, ámbár a civilizációk között feszülő törésvonalakat, a különböző érdekeket, konfliktusforrásokat látnoki módon felismerte Huntington.
A stabilitás érdekében a Nyugat és az Egyesült Államok számára több opciót is felsorolt Oroszországgal kapcsolatban. Ezek között szerepelt, hogy
Oroszország és a NATO kössön megnemtámadási szerződést, rendszeresen konzultájon a biztonsági kérdésekről, és tegyen közös erőfeszítéseket a fegyverkezési verseny elkerülésére.
Huntington azt is javasolta, hogy a Nyugat és Oroszország kölcsönösen fogadják el egymás befolyási övezeteit. Mint azt már tudjuk, részben ennek elmaradását hiányolta Moszkva, és ennek vált áldozatává Ukrajna.
Az amerikai politikatudós tisztában volt azzal, hogy Ukrajna kényes kérdés, többek között azt írta, a Nyugatnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a NATO csak abban az esetben terjeszkedik tovább, ha Ukrajna két részre szakadna.
Oroszország helye a világban Zbigniew Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadót, geostratégiai szakértőt is foglalkoztatta. 1997-es, A nagy sakktábla – Amerika világelsősége és geopolitikai feladatai című könyvében egy Transzeurázsiai Biztonsági Rendszer létrehozásáról elmélkedett. Brzezinski azt írta, hogy egy ilyen biztonsági egyezmény felölelné Kínát, Japánt és a kibővült NATO-t, amelyhez együttműködési megállapodással kötődne Oroszország.
Ahhoz azonban, hogy eljussunk idáig, a NATO-nak először ki kell bővülnie, Oroszországot pedig be kell vonni egy nagyobb regionális biztonsági együttműködésbe
– tette hozzá a geostratégiai szakértő.
2016-ban – tehát két évvel a Krím elfoglalása után – utószót írt a könyvéhez, és úgy fogalmazott: az átalakuló globális struktúrával szembesülve az Egyesült Államoknak azon kell dolgoznia, hogy Oroszországot a tágan értelmezett Nyugat felé terelje, és ezzel párhuzamosan egy hosszú távú geopolitikai jövőkép elérésére törekedjen, melynek részét képezi az USA, Kína és Oroszország együttműködése is.
A Stratégiai vízió – Amerika és a globális hatalom válsága című 2012-es könyvében arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az Egyesült Államok sikeres kíván lenni mint a megújult Nyugat mozgatórugója és garantálója, akkor
lényeges a szoros amerikai–európai viszony, a NATO iránti folytatólagos amerikai elkötelezettség és Törökország, valamint a ténylegesen demokratizálódó Oroszország kiszámított, lépésről lépésre haladó és esetleg különböző mértékű Nyugatba való befogadásának amerikai–európai menedzselése.
A 2017-ben elhunyt Brzezinski meggyőződése volt, hogy Oroszország csak a Nyugaton találhatja meg a jövőjét, de azt is tudta, ez egy hosszú folyamat, és nem elhanyagolható tényező: miként határozza meg magát az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval szemben, illetve „hogyan tudja feldolgozni korrupt vezetőségének teljes legitimitásvesztését”.
A geostratéga nem volt naiv Vlagyimir Putyin céljaival kapcsolatban, Oroszország előtt két lehetséges utat vázolt fel: Oroszország vagy drámai bukást fog átélni, ami még instabilabbá teszi a világrendet, vagy sikeres átalakuláson megy át, felhagy destabilizáló hatású szupranacionális terveivel, és stabil partnerré, megbízható nemzetközi szereplővé válik.
Jelenleg csak az biztos, hogy Oroszország NATO-tagsága vagy egy együttműködési megállapodás az észak-atlanti szövetséggel igen messze van a realitásoktól.
Cikkünk megírásához felhasználtuk és idéztük:
Oliver Stone Putyin tabuk nélkül – A vágatlan interjú című könyvét (magyar kiadás: Alexandra, 2017, 2022, fordította: Seress Ákos);
Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvét (magyar kiadás: Európa Könyvkiadó, 2008, fordította: Puszta Dóra, Gázsity Mila, Gecsényi Györgyi);
Zbigniew Brzezinski Stratégiai vízió – Amerika és a globális hatalom válsága című könyvét (magyar kiadás: Antall József Tudásközpont, 2013, fordította: Magyarics Tamás);
Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla – Amerika világelsősége és geopolitikai feladatai című könyvét (magyar kiadás: Antall József Tudásközpont, 2017, fordította: Hruby József).
(Borítókép: győzelem napi díszszemle 2022-ben Moszkvában. Fotó: Jurij Kocsetkov / MTI / EPA)