Bár Afrikából nagy mennyiségű és olcsó olajat, valamint földgázt lehet beszerezni, szakértők szerint a kontinensen való bővülés ellenére sem ez lehet a legjobb megoldás az orosz energiafüggőség leküzdésére.
Oroszország tavalyi ukrajnai inváziója óta Európa csökkentette az országból származó energiaimportot, amely a világ második legnagyobb földgáztermelője és harmadik legnagyobb olajtermelője. Az energia ára megugrott, majd bár visszaesett, de továbbra is aggodalomra ad okot az energiabiztonság miatt.
Eközben az éghajlatváltozás arra késztet, hogy hosszú távon kevésbé alapozzunk a fosszilis tüzelőanyagokra, például az olajra és végül a gázra. Ez Európa számára is nagy kihívást jelent, erre jelenthet megoldást az uniós zöldmegállapodás, amellyel kapcsolatban korábban Virginijus Sinkevicius környezetvédelemért, óceánokért és halászatért felelős uniós biztost kérdeztük.
Európa abban a helyzetben találta magát az ukrajnai háború kitörése után, hogy az Oroszországra kivetett energiaszankciók jobban sújtották a kivetőt, mint azt, aki az egészet okozta. Ennek oka, hogy Európa, benne különösen Németország vagy éppen Magyarország az orosz olaj- és gázimporttól függ.
A mi jólétünk az orosz energián és a kínai gazdaságon múlt, a biztonságunkat pedig az Egyesült Államokra bíztuk
– jelentette ki októberben Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
Ezek erős kijelentések egy magas rangú politikustól, és erre a Régiók és Városok Európai Hetén Brüsszelben az Index is rákérdezett az uniós tisztviselőknél, valamint önkormányzatokban szerepet vállaló politikusoknál az energiaátmenettel foglalkozó sajtótájékoztatón.
„A Covid-járvány által okozott válságban még egyértelműbbé vált mindenki számára, hogy az Európai Unió milyen nagy mértékben függ a világ többi részétől” – foglalta össze a kérdésünkre Linda Gaasch, Luxembourg város tanácsának tagja.
A megoldás az energia tekintetében is a diverzifikáció. Európának és benne Magyarországnak is alternatív forrásokat kell keresnie, hogy csökkentse az Oroszországtól való függést. Ezzel kapcsolatban már történtek lépések Katar, Szaúd-Arábia, illetve Azerbajdzsán felé, valamint a magasabb kitermelési költségek ellenére acseppfolyósított földgáz (LNG)is. Európa energiaellátásában azonban új lehetőségeket nyithat Afrika.
Afrika a világ földgázkészleteinek 13 százalékával rendelkezik, ami nem sokkal kisebb részesedés, mint a Közel-Keleté, emellett a kontinens a világ olajkészletének 7 százalékával, valamint hatalmas zöldenergia-potenciállal rendelkezik.
A nemzetközi energiacégek, köztük az Eni, már felismerték a lehetőséget, és új terveket dolgoznak ki az LNG kitermelésére az egész kontinensen. Ezek közé tartozik két hatalmas projekt újraindítása, amelyeket már elhalasztottak, köztük egy 30-40 milliárd dolláros költségvetésű Tanzániában és egy másik, 20 milliárd dollár értékű mozambiki projekt.
Afrika jelentősége ugyanakkor csökkent az energiapiacokon.
Egy kontinens, amely egykor a világ nemzetközileg forgalmazott LNG-jének ötödét adta, most ennek a felét adja. Részesedése a globális olaj- és széntermelésben is csökkent, mivel az olajbefektetőket különösen a kontinens legnagyobb kitermelője, Nigéria biztonságának romlása riasztotta el.
A magasabb árak, a megnövekedett európai kereslet, valamint a tisztább üzemanyagra való átállás felpörgeti a változást. Mozambik novemberben hozta az első LNG-szállítmányt, és hamarosan sokkal többet exportálhat. A TotalEnergies, a francia olajipari nagyvállalat, nemsokára újraindíthat egy óriási LNG-projektet Mozambikban, amelyet 2021-ben a dzsihadista felkelés miatt leállítottak.
Szenegálban és Mauritániában várhatóan idén indul el egy LNG-projekt, és a második szakasz kilátásai biztatók. Nigériában, Afrika legnagyobb LNG-exportőre esetében, a termelési kapacitás 2026-ra körülbelül 35 százalékkal nőhet.
Más indikátorok is alátámasztják ezeket az előrejelzéseket. A Rystad szerint 2019 óta most a legnagyobb az Afrikában működő fúrótornyok száma, amelyek a kutatás és a termelés vezető mutatói. Az afrikai feltárásra és fejlesztésre fordított kiadások idén várhatóan elérik a 46 milliárd dollárt, ami 2017 óta a legmagasabb érték, mindeközben pedig Afrika részesedése a globális gázra fordított tőkekiadásokból több mint kétszeresére nőtt 2014 óta.
Az afrikai olaj- és gáztermelők meglehetősen versenyképesek a költségek tekintetében, vagyis nem ők fognak először küzdeni, ha a kereslet csökkenése sújtaná az árakat.
A 100 köbméterenként mindössze 10,6 dolláros ár mellett az afrikai gáz kétharmada még mindig nyereséges.
Ez magában foglalja az Algériában, Mauritániában és Tanzániában talált földgáz nagy részét. Még az olcsó szaúdi kitermelés által dominált olajban is bőven versenyképes Afrika a 30 dollár fölötti hordónkénti árakkal.
Bár az árak tekintetében érdemes odafigyelni az afrikai olajra és földgázra, Gaál Gellért, a Concorde energiaügyi szakértője szerint nem Afrika lesz a game changer, amely az EU számára a legfőbb diverzifikációs lehetőséget jelenti az orosz nyersolajról.
A szakértő hozzátette, a legnagyobb afrikai kitermelők kb. 1,5 millió hordó/nap olajat tudnak kitermelni, és bár Líbia a közelsége mellett 1,2 millió/nap hordós kitermelése miatt akár jelenthet alternatívát, de az európai kontinens elsősorban a nagyobb termelők felé – mint Azerbajdzsán, a Közel-Kelet vagy az Egyesült Államok – fordulhat olaj és földgáz ügyében.
Gaál Gellért szerint Magyarország részéről addig nem várható a közeljövőben nagy váltás, ameddig a gazdasági érdek az urali felhasználás mellett szól, vagy esetleg jogilag nem kötelezik váltásra.
A MOL dunai finomítója körülbelül 70-80 százalékban használ orosz, Ural típusú nyersolajat, amelynek diszkontja a Brent nyersolajjal szemben jó alternatívát kínál a vállalat számára.
A szakértő elmondta, addig, amíg az Ural nyersolajat ilyen áron tudja beszerezni a Mol, addig nem éri meg máshonnan hozni, mivel a jelenlegi helyzettel nemcsak az olajipari vállalat, hanem a magyar költségvetés is nyer.
(Borítókép: Épülő olajfinomító Nigériában 2018-ban. Fotó: Tom Saater / Bloomberg / Getty Images)