Marcel Danesi, a Torontói Egyetem szemiotikával és antropológiai nyelvészettel foglalkozó professzora a brüsszeli Politico című lapban fejtette ki, hogy egyes, általa „populistának” nevezett vezetők (Orbán Viktor, Vlagyimir Putyin, Donald Trump) miként manipulálják az embereket olyan tényekkel, amelyek hamisnak bizonyulnak, mégis hisznek bennük a követőik.
Marcel Danesi – aki egy nemrég kiadott könyvben foglalta össze következtetéseit – elmondása szerint korábbi és jelenlegi populista vezetők beszédeit elemezte a kognitív nyelvészet eszközével. Azt vizsgálta meg, hogy ezek a vezetők miként használták fel a nyelvet ahhoz, hogy egy nagy és megingathatatlan követői bázist alakítsanak ki maguknak, megosszák a nemzetet, kultúrharcot indítsanak és gyűlöletet keltsenek mások ellen.
Mint írta, a populisták képesek arra, hogy egy-egy beszéd segítségével olyan felhevült érzelmi állapotba hozzák a követőiket – mint például Donald Trump volt amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök –, hogy azok akár képesek lesznek a Capitolium épületét megostromolni, vagy lerohanni egy szomszédos országot. De a professzor szerint ezek a vezetők nemcsak a saját követőiket tudják agresszióra felbujtani, hanem a retorikájukkal befolyásolni is tudják az egész közvéleményt hazugságokkal és összeesküvés-elméletekkel. Ezeket pedig aztán a tények sem tudják megrengetni, és még jobban megosztják a társadalmat.
Marcel Danesi szerint ezekben a beszédekben mindig egy közös van:
az, hogy dehumanizálnak valamilyen társadalmi csoportot, és gyűlöletet keltenek.
Mint írta, a nácik például „parazitáknak vagy hüllőknek nevezték az általuk megvetett kisebbségeket, más esetekben pedig „patkányoknak” , „kártevőknek” titulálták vagy egy járványhoz hasonlították őket. Ezek a metaforák pedig még akkor is hatékonyak lehetnek, megváltoztathatják egy-egy személy gondolkodását, ha a hallgató nem hisz a beszélőnek.
Marcel Danesi szerint ennek a jelenségnek van egy előfeltétele. Először a közvéleményben létre kell jönnie valamilyen félelemnek, bizonytalanságnak (például egy gazdasági válság miatt). A dehumanizáló metaforák ugyanis ebben a közegben tudnak igazán hatékonyan működni, és a hallgató kisebb eséllyel veszi észre, hogy hazudnak neki, mert a félelem miatt egyszerűen igaznak „érzi” azt, ami elhangzik. És minél gyakrabban hangoznak el a dehumanizáló üzenetek, annál nagyobb lesz a hatás, és annál nehezebb lesz megcáfolni azokat.
A professzor szerint ebben az értelemben ezek a hazugságok ugyanúgy működnek, mint az összeesküvés-elméletek. Mint írta, idegtudományi vizsgálatok is kimutatták, hogy az ezekben hívő emberek idegi pályái megmerevednek, és nagyon nehezen tudnak eltérni a kialakult tévhitektől. Danesi szerint a hazugságok, dehumanizáló metaforák abban az értelemben is összefüggenek a konteókkal, hogy aki sokat hallgatja az előbbieket, az az utóbbiakra is jóval fogékonyabb lett, mivel azok könnyen beépülnek a tudatba, jól passzolnak a korábban kialakult mintához.
Marcel Danesi szerint a 2010-es években a világ több részén is meghonosodtak a dehumanizáló metaforák. Erre való példaként hozza fel azt, hogy Orbán Viktor a 2016-os migrációellenes kampányban a migránsokat „méregnek” nevezte. (Megjegyzendő, hogy amire itt Danesi hivatkozik, az valójában nem pont így történt. Az említett 2016-os beszédben Orbán Viktor nem magukat a migránsokat, hanem a migrációt jelenségként nevezte „méregnek”. Néhány külföldi cikkben viszont elferdítették a kijelentését, így terjedt el, hogy magukat a migránsokat illette ezzel a szóval. Danesinek viszont, ha valóban elemezte a miniszterelnök beszédét, ezt tudnia kellene.)
A professzor a cikke végén azt írta, hogy az összeesküvés-elméleteket, hazugságokat – a történelem bizonysága szerint – a nagy, meghatározó események (egy rezsim összeomlása, egy elvesztett háború) felül tudják írni. Szerinte a világ összes „nagy hazugját” előbb-utóbb legyőzte az igazság, amikor egy ilyen eseménnyel szembesültek, de ezekre mindenképp szükség volt a bukásukhoz.
(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Ajpek Orsi / Index)