Az orosz állam nyíltan megfélemlítő eszközökhöz nyúlt, már ha valaha is kiderül, hogy köze volt Jevgenyij Prigozsin és a Wagner vezérkar halálához. Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének igazgatóját és Bendarzsevszkij Antont, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatóját kérdeztük.
Tisztogatásnak vagy egy újabb tisztogatássorozat kezdetének is tekinthetjük, ami Prigozsinékkal történt. Az időzítés sem érdektelen, hiszen ugyanazon a napon váltották le az orosz légierő hetek óta a nyilvánosság elől eltűnt vezetőjét, Szergej Szurovikint. Róla az terjedt el az éppen két hónapja zajlott Wagner-zendülés idején, hogy szimpatizált vele, vagy legalábbis tudott róla, hogy mire készül Prigozsin. Leváltásával viszont egyértelműen megerősödött a Prigozsin által is folyamatosan bírált Szergej Sojgu védelmi miniszter és a vezérkari főnök, Valerij Geraszimov képviselte vonal.
Oroszországban az elmúlt években több zsoldoscég is megjelent és működött, nemcsak a Wagner-csoport, hanem van ilyen részlege például a Gazpromnak is. Ezeket mindig olyan nemzetközi feladatok „megoldásához” vették igénybe, amit hivatalosan Moszkva nem intézhetett, de erős orosz érdek fűződött hozzá, legyen szó Afrikáról, Szíriáról vagy éppen Ukrajnáról. Volt egy felívelő szakasz, amikor mindenki elismerően beszélt a Wagnerről, amely kiválóan oldotta meg a feladatokat, megbízható, pontos, precíz volt. Most velük eltűnik egy konkurens zsoldoscég.
Azonban a Prigozsin-féle lázadás után Putyin rájöhetett, veszélyesek ezek a magánhadseregek, amelyeknek továbbra sincs törvényi alapjuk, hogy működjenek az országban. A puccs után megpróbálták ezeket az egységeket a hadseregbe integrálni. Amikor nem sokkal a lázadást követően Putyin fogadta a Wagner vezetőit, akkor születhetett valamiféle megállapodás, hogy leszerelik a Wagner fegyvereit, Prigozsin felszámolja médiaérdekeltségeit, cserébe békén hagyják.
Azonban a lázadással csúnyán megalázták Putyint az egész világ előtt, mindenki látta a gyengeségét, és ezt ő nem felejtette el
– magyarázza az Oeconomus szakmai igazgatója, majd hozzátette: „Én személy szerint azt gondoltam, hogy majd évek múlva Prigozsin mond, esetleg csinál valamit, amiért őrizetbe vehetik, és rács mögé kerül. De azt nem vártam, hogy két hónap múlva már ki is iktatják!”
A Wagner-csoport toborzóirodáit bezárták Oroszországban, a nehézfegyverzetét, repülőit, helikoptereit le kellett adni, a Belaruszba távozott 7-8000 Wagner-zsoldos csak a kézifegyvereit vihette magával. „Nem hiszem, hogy bármiféle újabb lázadásra és Moszkva ellen vonulásra készülnek, mert már nincsenek meg hozzá az eszközei, mint két hónapja, amikor elfoglalták Rosztov-na-Donut” – fejtette ki Bendarzsevszkij.
A Wagner-csoport annak idején két pilléren építkezett. Egyfelől ott volt Jevgenyij Prigozsin, aki nagyon jó politikai kapcsolatokkal rendelkezett, és kiváló szervező volt. Ő hozta az üzleteket, rendezte a pénzügyeket, de semmiféle katonai múltja nem volt. A másik rész, a szakmai fele Dmitrij Utkinhoz köthető. Az ő hívóneve volt a Wagner, mert náciimádatában Hitler kedvenc zeneszerzőjéért is rajongott, őutána nevezték el a zsoldos szervezetet Wagner-csoportnak. Nagyon komoly katonai tapasztalattal rendelkezett, magas rangú tisztje volt az orosz külföldi hírszerzésnek, de irányította egy időben a különleges egység, a specnaz egyik alakulatát is. Jelenléte elengedhetetlen volt a Wagner katonai kiképző rendszerében.
Azzal, hogy nincs már meg a politikai kapcsolatokért és katonai-szakmai részért felelős vezető, így a Wagnernek vége van, a zsoldosok egy idő után vélhetően szétszélednek – mondja az Oeconomus szakmai igazgatója.
Tálas Péter azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy a magára hagyott zsoldosok egy része zavargásokat próbál szítani. A közösségi médiában már írtak arról, hogy a Belaruszban lévő Wagner-tagok egy része elkezdett szervezkedni, és elindult Oroszország felé. De a szakértő rámutatott: mivel a belorusz vezető, Lukasenka már nagyon szeretne ugyan szabadulni a Wagner-zsoldosoktól, de nem mer egyedül cselekedni, ezért valószínűleg a belorusz és az orosz erők mindenáron megakadályozzák majd, hogy nagyobb katonai egységek átszivárogjanak a határon.
A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója felhívja a figyelmet arra, hogy azért a csoportnak jelentős vagyona van. Prigozsinék komoly pénzekre tettek szert, különösen az afrikai megbízásokkal. Gyakran az afrikai államok vezetői nem Oroszországgal, hanem közvetlenül a Wagnerrel állapodtak meg egy-egy feladat végrehajtására. Kérdés, mi történik azokkal a zsoldosokkal, akik jelenleg is Afrikában vannak, és az is, ki fogja irányítani őket.
Arra a felvetésre, hogy kié lesz Prigozsin vagyona, Tálas Péter elmondta, három gyermeke van, Pavel, Polina és Veronika, vélhetően ők örökölnek. De hogy mi lesz, vagy ki örökli magát a Wagner-vállalkozást, az még kérdéses. Ugyan Pavelről a közösségi médiában jelentek meg fotók a bahmuti harcok idején, de ő nem vett részt a cég irányításában, ez leginkább Utkin feladata volt.
Bendarzsevszkij Anton arra hívta fel a figyelmet, hogy nem annyira maffiamódszerek ezek, hanem a letűnt sztálini időket idéző megoldások, amikor a politikai vagy egyéb ellenfeleket egyszerűen eltüntették. Senki nem gondolhatja, hogy olyan mértékű sértés, mint amilyet Prigozsin Putyinnal szemben elkövetett, megtorlás nélkül maradhat. Volt ennek már történelmi előzménye a Putyin-érában. Elég, ha csak a Nyemcov-gyilkosságra, Litvinyenko és Szkripál vagy éppen az ellenzéki Navalnij megmérgezésére gondolnunk.
Ugyanakkor az orosz vezetés az utóbbi időben már adott a látszatra, Navalnijt nem mérgezték meg másodszor, hanem rendkívül hosszú börtönbüntetésre ítélték, mint ahogyan a Putyinnal szembeszegülő oligarchát, Hodorkovszkijt is. Az orosz hatóságok kezét semmi nem kötötte, hogy a lázadás után Prigozsint ne tartóztassák le, és állítsák bíróság elé. Azonban valami időközben megváltozott, hogy mégis a nyílt leszámolás mellett döntöttek.
Tálas Péter utalt arra, hogy ilyen nem szokványos baleseteknél mindig sorjáznak a különböző magyarázatok, amelyek az okokra keresik a válaszokat. A szakértő szerint az alapján, amit tudunk, nagyon valószínű, hogy a teljes Wagner-vezérkar veszett oda. Putyinnak nem is kell nagyon titkolnia, hogy esetleg köze lehetett a dologhoz, mert elnökként a puccs nyomán megtépázott tekintélyét állíthatja vissza.
Egyben üzen az orosz elitnek is, hogy mi a következménye annak, ha valaki fellázad vele szemben.
Egyértelművé tették ezzel, hogy nincs vége a célzott gyilkosságoknak azok esetében, akik az elnök vagy az erőszakszervezetek ellen lázadnak.
(Borítókép: Jevgenyij Prigozsin 2023. május 25-én. Fotó: Handout / AFP)