A hadúr feltehetően meghalt, miután a légügyi hatóságok közölték, hogy egy Moszkva közelében szerdán lezuhant repülőgép fedélzetén tartózkodott, pontosan két hónappal az után, hogy rövid életű lázadást indított Oroszországban − írta meg a CNN. 

A legtöbb biztonsági szakértő kételkedik abban, hogy a Wagner túlélhet Prigozsin nélkül, ami komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a csoport harcosainak, fegyvereinek és műveleteinek sorsa.

Szerintük a Kreml megpróbálhatja a csoportot még inkább beolvasztani az orosz hadseregbe, vagy megpróbálhatja a Wagner-főnököt egy szövetségesre cserélni, de nem valószínű, hogy Prigozsin emberei nagy kedvet kapnának ehhez. Az viszont világos, hogy a következményeket Oroszország határain túl is érezni fogják, különösen az afrikai országokban, ahol a Wagnert alkalmazták a vezetők támogatására és a lázadások elfojtására.

Az a gyanúm, hogy a Wagner nélküle szét fog esni, mert nagyon személyre szabottan vezette a csoportot, úgy, hogy a lojalitás inkább neki szólt, mint bármely más szervezetnek vagy személynek

− mondta Natasha Lindstaedt, az Essexi Egyetem professzora, aki autoriter rezsimeket és erőszakos nem állami szereplőket kutat. 

A hagyományos hadseregekben megszokott, világos parancsnoki lánc nem létezik a Wagnerben, ami Prigozsin halálát egzisztenciális problémává teszi a csoport számára. „Tényleg minden csak róla szól, és ha ő egyszer elmegy, még kaotikusabb lesz a helyzet. Nem világos, hogy ki kihez lesz lojális” − mondta Lindstaedt a CNN-nek.

A vezetési vákuum még súlyosabb, mivel a hatóságok szerint Prigozsin két megbízható hadnagya − Dimitrij Utkin parancsnok és Valerij Csekalov logisztikai vezető − is a gépen volt.

Különösen Utkin jelent nagy veszteséget. Ő orosz hírszerző tiszt volt korábban, aki a „Wagner” hívójelet használta, és az Egyesült Államok a csoport alapítójának nevezte, amikor 2017-ben szankciókkal sújtotta a kelet-ukrajnai konfliktusban játszott szerepe miatt.

Oroszország teljes támogatásával

A Wagner szokatlanul nagy hatalommal rendelkezett egy zsoldoscsoporthoz képest, és ez nagyrészt Prigozsin és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin kapcsolatának volt köszönhető. A Putyin magánhadseregének nevezett Wagner-csoportot arra használták, hogy világszerte növeljék Oroszország befolyását.

„Számos afrikai és közel-keleti országban, valamint kezdetben az ukrajnai Donbaszban is bevetették őket, és nagyszerű munkát végeztek az orosz külpolitika előmozdításában. Nagyon homályos és illegális eszközöket használtak, mint a politikai szereplők kontrollálása vagy a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése” − mondta Huseyn Aliyev, a Glasgow-i Egyetem oktatója, aki az oroszországi és ukrajnai nem állami fegyveres csoportokat kutatja.

A Wagner-csoport befolyása tovább nőtt Oroszország Ukrajna elleni háborúja alatt, különösen az után, hogy a csoport vezető szerepet vállalt a Szoledar és Bahmut elleni támadásokban, és eközben kevéssé törődött azzal, hogy katonái életben maradjanak. E városok elfoglalása − hatalmas emberveszteség árán − a ritka orosz sikerek közé tartozott Ukrajnában.

Növekvő befolyásával a Wagner-csoport azonban gyorsan fejfájást okozott a Kremlnek. „Kezdett kikerülni a Kreml ellenőrzése alól, mert túl sok mindenhez zöld utat kaptak. Szinte korlátlan hozzáférést kaptak fegyverekhez a védelmi minisztériumtól, hogy elérjék a céljukat Ukrajnában, de közben ők, különösen Prigozsin, nagyon erősek és befolyásosak lettek” − mondta Alijev.

A harctéren elért sikerek felbátorították Prigozsint.

Kezdte látni, hogy saját hívei vannak, és lojalitásuk egyre erősebb. Úgy érezte, hogy a Wagner-csoport messze a leghatékonyabb orosz harci erő

− mondta Lindstaedt.

Katonai hatalomátvétel

Most, hogy Prigozsin már nincs a képben, a Kremlnek el kell döntenie, hogy mi legyen a következő lépés a csoporttal: legalizálja-e azt, és az orosz fegyveres erők részévé tegye, vagy hagyja, hogy más formában folytassák.

Az orosz védelmi minisztérium a nyár elején megpróbálta „lenyelni” a Wagner-csoportot, június elején bejelentve, hogy az „önkéntes egységeknek” és a magán katonai csoportoknak szerződést kell kötniük a minisztériummal.

Alijev szerint a Kreml igyekezett csökkenteni Prigozsin befolyását, mivel egyre merészebbé és nehezebben ellenőrizhetővé vált.

Prigozsin nem volt hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, és továbbra is bírálta a katonai vezetést. Ez június végén csúcsosodott ki, amikor Prigozsin utasította csapatait, hogy foglaljanak el egy orosz katonai támaszpontot Rosztov-na-Donuban, majd Moszkva felé kezdett vonulni. 

Az a tény, hogy ilyen pimaszul vállalta ezt a lázadást, annak a jele, hogy bizonyos mértékig téveszméi voltak

− tette hozzá Lindstaedt.

Putyin „árulásnak” nevezte a Wagner akcióit, és felvetette, hogy a csoportot be kellene építeni az orosz hadseregbe. A felkelést követően Putyin a Kommerszant című orosz üzleti napilapnak azt mondta, hogy felajánlotta a Wagner-parancsnokoknak, hogy továbbra is Oroszországért harcoljanak.

Most, hogy a kellemetlen hadúr eltűnt, Putyin valószínűleg a hivatalos struktúrákon kívül akarja tartani a Wagnert − mondta Alijev.

„Arra számítok, hogy a Kreml megpróbálja majd megtartani nem bejegyzett, hivatalosan nem létező katonai magáncégként, hogy aztán külföldön felhasználhassa. Állíthat az élére valakit, aki lojálisabb, a Kremlhez közelebb álló vezetőt, de ez nyilvánvalóan nem ugyanaz a csoport lesz, mert a Wagnerben sok minden abszolút Prigozsinra volt szabva” − mondta.