A Loch Ness-i szörny legendája évszázadok óta lázban tartja az embereket. A mítikus lényt több mint ezer alkalommal vélték látni az arra járó emberek és megfigyelők. A helyi önkéntes kutatócsoportok most nagyszabású keresőakciót szerveznek, hogy mindent elsöprő bizonyítékot találjanak a szörny létezésére.
A drumnadrochiti Loch Ness Center és a Loch Ness Exploration nevű önkéntes kutatócsoportok különleges keresőakciót hirdettek a Loch Ness-i szörny megtalálásra.
A szombaton és vasárnap zajló eseményre már közel 300 önkéntes jelentkezett. A szervezők szerint évtizedek óta nem volt akkora szörnyvadászat, mint most.
A jelentkezők arra vállalkoztak, hogy élőben vagy online formában folyamatos figyelemmel kísérik a tavat, és azonnal rögzítik, ha bármilyen szokatlan jelenséget tapasztalnak.
A szervezők infravörös kamerákkal felszerelt drónokat is reptetnek a tó felett, valamint hidrofonnal vizsgálják a vízben terjedő hang- és rezgéshullámokat.
Alan McKenna, a Loch Ness Exploration munkatársa a BBC Radio Good Morning Scotland című műsorában közölte, arra kérték az önkénteseket, hogy a tóban zajló természetes folyamatokat is rögzítsék, ugyanis nem biztos, hogy a paranormálisnak tűnő jelenségek valóban a szörny létezését igazolják.
Egy-egy hullám vagy vízmozgás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vadállat mozog a vízben. A jelenségek nagy része megmagyarázható. Azonban valóban vannak olyanok, amelyek nem
– tette hozzá McKenna.
A Loch Ness Center vezérigazgatója, Paul Nixon arról beszélt, hatalmas érdeklődés volt a szörnyvadászat után világszerte. „Szeretnénk, ha a világon bárki segíthetne, ezért arra biztatjuk az embereket, hogy jelentkezzenek be a tó élő közvetítésébe a hétvégén” – mondta Nixon. Hozzátette, alig várják az eredményeket.
A BBC szerint Loch Ness híres szörnye, Nessie modern kori mítosza 90 évvel ezelőtt, 1933 áprilisában kezdődött, amikor egy helyi szálloda igazgatónője, Aldie Mackay azt mondta, hogy látott egy bálnaszerű lényt a tóban. Az Inverness Courier újság beszámolt az észlelésről, és az akkori szerkesztő, Evan Barron azt javasolta, hogy a lényt szörnynek nevezzék.
Azóta Nessie rejtélye számos könyv, tévéműsor és film történetének alapjául szolgált. A rejtélyes lény létezését pedig több alkalommal próbálták igazolni. A legutóbbi Loch Ness-i teória szerint egy óriás angolna él a tóban.
Mint arról írtunk, állítólag Kr. után 565-ben észlelte először a szörnyet az ír misszionárius, St. Columba, aki egy hatalmas fenevadról számolt be. A közelben élő falusiak vasvillákkal küzdöttek a tó szörnyetegével, a „tengeri kígyóval” 1852-ben, amíg ki nem derült, hogy az egy ott fürdőző póni.
Egy George Spicer nevű londoni kiránduló 1933-ban azt mondta, látta a vadállatot, amelynek egy bárány lógott ki a szájából. A Loch Ness-i szörnyről készült egyetlen dokumentum Robert Wilson 1934-es felvétele. Ez alapján a szörny 0,6 és 2,4 méter közötti lehet, de a fekete-fehér képről kiderült, hogy csalás és ámítás: egy játék tengeralattjáró, amelyre műanyag fejet ragasztottak.
Egy „Nessie-szakértő”, Steve Feltham, aki 24 évet töltött a tó megfigyelésével, 2019-ben azt mondta, szerinte az valójában egy óriási Wels harcsa, amely a közeli vizeken honos, de a Balti- és a Kaszpi-tengerben is előfordul. Egy online nyilvántartás jelenleg 1148 Nessie-észlelést tartalmaz.
Sok kriptozoológus véleménye, hogy az állat egy mindent túlélő plesioszaurusz volt, egy tengeri hüllő, ami 65 millió éve kihalt. Kisebb gond, hogy nem talált senki plesioszauruszcsontokat Loch Nessben, pedig a tudósok az 1970-es évek óta kotorják a Loch Ness talaját csontok után kutatva. De ha létezne is a Loch Ness-i szörny, honnan került oda? Hogyan született? Ráadásul a tó túl kicsi ahhoz, hogy eltartson egy plesioszauruszt vagy egy hasonló méretű lényt.
Az is probléma, hogy Nessie-t általában hüllőként írják le, de a Loch Ness vize túl hideg egy hüllőnek, ráadásul a tó nem létezik elég régóta ahhoz, hogy egy ilyen egyedülálló állat magától fejlődhessen. De az is ellene szól, hogy „mostanában” kellett volna a vízbe költöznie, mert a vidéket 18 ezer évvel ezelőtt teljesen jég borította, nem is volt meg a tó.