„Vlagyimir Putyin és Donald Trump is élvezi, sőt bátorítja a rivalizálást a stábja körében lévő szereplők között, ez pedig olyan rendszert hoz létre, amelyben a vezető a végső döntőbíró: a nagy ember, akinek a kegyeire mindenkinek szüksége van” – áll egy elemzésben.
„Mi nem egy banda vagyunk. Nem vagyunk maffia. Nem állunk bosszút, mint tették Mario Puzo A Keresztapa című könyvében. Mi egy nemzet vagyunk. A törvények nemzete” – ezek voltak Vlagyimir Szolovjov orosz televíziós műsorvezető szavai, aki tagadta, hogy a Kremlnek bármi köze lenne Jevgenyij Prigozsin halálához. A Financial Times összefoglalója szerint Szolovjov megjegyzései kiváló példája egy francia mondásnak, amely szerint „aki mentegeti magát, az önmagát vádolja”. Pedig a Kreml-barát műsorvezető teljesen tisztában van azzal, hogy Prigozsin meggyilkolása egy maffiagyilkosság minden jegyét magán viselte.
A lap hosszú cikkben fejtegeti, hogy az orosz elnök a maffiában rendszeresített becsületkódexet követi. Az árulás és a hűtlenség az a bűn, amelyet soha nem lehet megbocsátani. Ezért küldött a Kreml bérgyilkosokat Európa-szerte, hogy megöljék az orosz titkosszolgálatok disszidenseit. A Wagner-csoport főnökeként Prigozsin ágyútölteléket szolgáltatott Oroszország ukrajnai háborújában, de
amikor júniusban Putyin ellen fordult, aláírta saját halálos ítéletét.
A maffiakódex szerint, amelyet minden filmnéző jól ismer, a bosszú elmulasztása gyenge színben tünteti fel a vezetőt. Prigozsin lázadása és halála között pontosan hatvan nap telt el, de ahogy Don Corleone megjegyzi A Keresztapában: „A bosszú hidegen tálalva a legjobb”. A brit lap arra is emlékeztet, az a felvetés, hogy Oroszország maffiaállam, több mint irodalmi képmutatás. Hiszen Putyin életrajzírója, Catherine Belton igazolta, hogy a regnáló orosz elnök még az 1990-es években, Szentpétervár alpolgármestereként ápolt kapcsolatot a város alvilágával.
Prigozsin csaknem egy évtizedet töltött börtönben. Továbbá az orosz titkosszolgálatok – amelyeknek Putyin hosszú éveket dolgozott – mindig is fenntartották a kapcsolatot a szervezett bűnözéssel. Amikor Oroszország fogolycserét szervezett Amerikával, a kiszabadítandó ember Viktor Bout, egy fegyverkereskedő, állítólagos pénzmosó és korábbi szovjet katonatiszt volt, akit 2008-ban tartóztattak le az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség hosszú művelete után.
A Financial Times a cikkében ezt követően arra tér ki, hogy a volt amerikai elnök, Donald Trump esetében is hasonló jellemzőkről lehet beszélni. Ezt többek között James Comey, Trump első FBI-igazgatója visszaemlékezéseivel igazolják: állítólag egy magánvacsorán, amelyet az akkori amerikai elnökkel folytatott a Fehér Házban, Trump azt mondta neki: „Hűségre van szükségem. Elvárom a lojalitást”. Comey emlékirataiban azt írta, Trump a maffiafőnökökre emlékeztette, akikkel a bűnüldözési munkája során találkozott. A lap szerint nem meglepő, hogy egy olyan ember, aki a New York-i építőiparban szerezte meg a vagyona javát, időnként úgy beszél, mint egy maffiózó.
Így jutnak arra a következtetésre, hogy Trump személyes lojalitásának hangsúlyozása Putyinra emlékeztet:
mindkét vezető élvezi, sőt bátorítja a rivalizálást a stábja körében lévő szereplők, illetve csoportok között.
Ez olyan rendszert hoz létre, amelyben a vezető a végső döntőbíró minden vitában, „a nagy ember, akinek a kegyeire mindenkinek szüksége van”. Azonban a lap azt is hangsúlyozta, bár a két politikus hatalmi gyakorlatában lehetnek hasonlóságok – talán osztoznak bizonyos ösztönökben, habitusban és magatartásformákban –, a két állam rendszere teljesen eltér egymástól. Végül a cikket úgy zárják, a különbség egyértelmű: Amerika jogosan követelheti a státuszt, amelyet Szolovjov hamisan adományozott Oroszországnak, tehát „a törvények nemzete”, ugyanakkor Oroszország maffiaállam lett.
Ahogy arról beszámoltunk, hétvégén könnyes tekintetű gyászolók gyűltek össze Moszkvában, hogy leróják tiszteletüket a Wagner alapítója, Jevgenyij Prigozsin és kilenc másik, szintén a repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt áldozat előtt. Több százan helyeztek el virágokat, fényképeket, gyertyákat és zászlókat – köztük olyanokat, amelyeken a katonai csoport emblémája volt látható – a moszkvai Vörös tér közelében lévő, kis, járdaszéli emlékműnél. Az összejövetel azt tükrözte, Prigozsin a közvéleményben szélesebb körű támogatottsággal bírt. Annak ellenére, hogy harcokat vívtak Ukrajnában, az orosz katonai vezetéssel elmérgesedett a viszonya, és júniusban sikertelen lázadást hajtott végre, majd Vlagyimir Putyin orosz elnök árulással vádolta meg.
VASÁRNAP AZ OROSZ HATÓSÁGOK HIVATALOSAN IS HALOTTNAK NYILVÁNÍTOTTÁK PRIGOZSINT. A KREML AZT FONTOLGATJA, HOGY A CSOPORTOT KÖZVETLEN ÁLLAMI ELLENŐRZÉS ALÁ VONJA.
A rögtönzött emlékmű közelében rengetegen zokogtak, kifejezve megdöbbenésüket egy olyan ember halála miatt, akiről azt nyilatkozták, hogy tisztelték, és szomorúak, amiért elvesztették őt. A helyszínen lévők többsége kifejtette, támogatják az ukrajnai harcokat. „Olyan ember volt, akitől az egész világ félt. Ez önmagában is tiszteletre méltó. Nemcsak azt érte el, hogy féljenek tőle, hanem egyúttal olyan rendszert hozott létre, amely senki másnak nem volt, olyat tett, amit senki más nem tett” – mondta Aljona, aki másokkal együtt beleegyezett az interjúba, de nem akarta megadni a vezetéknevét.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Contributor / Getty Images)